Szegénységről és gazdagságról

            - Apa, milyen érzés gazdagnak lenni?

            - Azt nem tudom, de azt elmondhatom milyen szegénynek lenni.

            - Akkor mondd el, légy szíves!

            - Rendben van, fiam. Képzelj egy domboldalt, amin egy út vezet fel. Nem kell nagyon meredeknek lennie, elég, ha csak kicsit emelkedik. Most képzeld el azt, hogy biciklin ül két ember, az egyik gazdag, a másik pedig szegény. Mit gondolsz, melyikük ér fel hamarabb?

            - A szegé… Nem, a gazdag!

            - Pontosan, fiam. Mert a gazdagnak jó bringája van, a szegénynek pedig rossz. Nem működik a váltó, vagy egyáltalán nem többsebességes a kerékpárja. A gazdagoknak nincs ilyen problémájuk, könnyen kiküszöbölik. Neked pedig azt kell látnod, hogy ugyanazon a pályán egy másik ember sokkal könnyebben és hamarabb feltörekszik. Odafentről a csúcsról néznek le rád, ahogy küszködsz a feljutással, és ez szörnyű érzés.

            - Hogy lehet nekem is olyan szuper bringám?

            - Harcolnod kell, erősnek kell lenned és fel kell tekerned a csúcsig. Nem szabad megállnod, különben a lejtő visszahúz.

            - Sokaknak sikerül?

            - Nem, fiam, sajnos nem. Van, aki feladja és akad olyan is, akinek egyáltalán nincs is biciklije. Van olyan is, aki becsületesen felér a csúcsra, de nem várja ott semmi. Vannak olyanok, akik egyszerűen csak jó helyre születtek, fent a csúcson. Ők viszont sosem fogják megtapasztalni, hogy milyen kemény is tud lenni az emelkedő.

            - Mi van akkor, ha leszállok félúton és feltolom a csúcsig?

            - Olyat sosem szabad, faim! Megvan a lehetőséged rá, hogy könnyíts a feladatodon, de az élet egy kemény játék és akkor is végig kell játszanod becsületesen. Csalással sosem fogsz elérni semmit, mert akik feltolják, azoknak a hátsójuk nem szokja meg a bicikli nyergét, utána pedig törni a fogja feneküket. Azt pedig nem szeretnéd.

            - Nekem milyen bringám van?

            - Fogalmazzunk úgy, hogy jobb, mint az emberiség háromnegyedének.