Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egyedül vagyok.
A kis szobámban
reszket, didereg, hallgat a csend.
Odakint most békés félhomály van,
s mégis:
nagy vihar tombol idebent.
Hogyne tombolna?
Hisz ember vagyok én is,
és egyszerűen szétvet a szenvedés.
Néha csak repülök, szállok vígan,
s mégis:
az, ami vagyok, nagyon kevés.
Az, ami leszek, aranyat ígérget,
boldogságban eltöltött, hosszú perceket.
Az, ami voltam, megszépült már,
s mégis:
önfeledt örömöm sohasem lehet.
Elmondanám, ha valaki figyelne,
mit jelentenek nekem az emberek,
minek örülök néha, nagy titokban,
s vajon mi is számomra az igaz szeretet.
Elmesélném, hogyan kell a rossznak
meglátni, szeretni jó oldalát,
mert nem jó, ha csak panaszok záporoznak,
hisz nem biztos, hogy ünneplünk odaát.
Azt mondom, lehet mindenkit szeretni –
még ha most nevet is ország-világ;
sőt, csak így lenne szabad lélegezni,
és nőne a sírunkon sok apró virág.
Akkor nézek én majd boldogan az égre,
ha mi mindannyian megtanuljuk végre,
hogy testvérek vagyunk,
és nem boldog ember,
kit a sors magányra rendel.
S mégis: a csenddel
mi összemosolygunk… és hallgatunk.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...
Mi lenne, ha...
Beteg vagyok