Kicsit mintha tényleg elütne egymástól a két versszak, akár külön is lehetne kezelni szerintem, de én nekem így is bejött. Jó kis erőteljes dal lehetne belőle.

Válasz

Nem "akartam" semmit, csak jött egy gondolat, párosult néhány érzéssel, én meg megragadtam őket, és papírra vetettem. Hogy költői kérdések sora lett belőle? Így alakult. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Nincs ezzel a verssel semmi baj, azon kivűl ,hogy eláraszt bennünket megválaszolatlan , vagy megválaszolhatatlan költői kérdésekkel. Ha ezt akarta o.K.
J.A. még azt kérdezte: "Monnd mit érlel annak a sorsa , kinek nem jut kapanyél"

Válasz

A Wikipedia-n találtam a következőt:

"A vélemény mindig előítélet, mert vélt jellemzők értelmezését jelenti, tehát tartalmazza a bizonytalanság tényezőjét. A vélemény megalkotója ezzel együtt a saját véleményét igazságként is felfoghatja, tagadhatja annak bizonytalan jellegét."

Az, amit az első hozzászólásodban tettél, vélemény volt. Az, amit a másodikban, véleménynyilvánítás.

Válasz

De van olyan! Amikor olvastam, nem tudtam hová tenni. Nem akartam egyből leírni, hogy nem fogott meg, mert attól még lehet benne valami, csak én nem hangolódtam rá. Nem is akartam végig olvasni, mert éreztem, nem az én világom. Kicsit petőfiesre sikeredett, én meg azokat élből nem szeretem. Ez minden, csak nem vélemény. Ettől nem lettél volna okosabb, és szerintem most sem, mert az, hogy nem fogott engem meg, még nem árulja el neked, hogy miért.
Ismét elolvastam, félretéve az előítéleteim: nem kiforrott. Említ ezt-azt, de ezek önmagukban is súlyos témák, így nincs mibe kapaszkodnom, mint olvasó, mert felhalmoztál sok elgondolkodtató kijelentést, mondjuk így, kérdést, de nem hagytál időt töprengeni rajta, mert jött egy másik, és megint máshová lyukadtunk ki. Több dolgot gyömöszöltél bele, mint ami belefér, és ezek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Nem lehetett komolyan venni. Ha meg szürreális megközelítéssel nézem, ahhoz gyenge. Lényegében az zavart, amire tegnap nem jöttem rá, hogy semmilyen. Van ez így, mikor nézünk valakire, de nem jövünk rá elsőre, hogy mi is taszít benne. Elfordulunk. Később visszanézünk rá, és akkor megpróbáljuk nem egyben látni, mert úgy láthatatlan, ezért külön észrevenni az orrát. És lám, az túl nagy. A szája ferde és keskeny, felette bibircsók, a szeme karikás és a legsötétebb barna, egyik szemével balra néz, másikkal kacsint. Ez a kacsintás tévesztett meg. Kielégítő voltam? Tőlem ne várd el mindig, hogy fogjam a verseid, és kérlek tartsd tiszteletben, ha nincs véleményem egy vers feléről, hiszen ha egészében nézzük, mégiscsak volt véleményem, a lezárásáról. Az továbbra is tetszik. Mintha onnan indulna be.

Válasz

Olyan nincs, hogy nincs véleményem valamiről. Az ember vagy szeret valamit, vagy nem. :) De köszönöm! :)

Előzmény

Válasz

Az első versszakról nincs véleményem, de a másodikat nagyon-nagyon jól zártad le!

Válasz