Közös udvar 16.

          Gyerekkoromba  szerettem számolni, megszámoltam az István téren a várakozó fiákereket, megszámoltam a sinen futó vasuti kocsikat , és szivesen számoltam meg , hogy hányat kuvikol a kuvik ha felteszem neki a kérdést, hogy hány évig élek még? Az sem szomoritott el ha csak egyet kettőt kuvikolt, mert annyira azért nem hittem én ezekben a dolgokban.

          Egyszer viszont, amikor Hilda tudtomra adta , hogy két hét mulva indulnak Kanadába, a szomszéd eperfáján megszólalt a kuvik. Akkor ösztönszerüen  azonnal megkérdeztem , hogy akkor hány napunk is van még együtt, és Hildával együtt számoltuk a kuvik kuvikolását, amelyik pontosan tizenhármat kuvikolt. Hilda azt mondta -- két hét, az tizennégy nap, amire én rábólintottam, és ugyanakkor megmagyaráztam , hogy a kuvik a mai napot nem számolta, mert már elmult tizenkét óra és kuvikéknél a félnap nem nap. Ezen aztán összemosolyogtunk, de csak egy pillanatra, mert rögtön belénkhasitott az elválás fájdalma, mert már annyira összeszoktunk, szinte el sem tudtuk képzelni az életünket egymás nélkül.

         Vékonyéknak egy alig öt kilóméterre lévő faluba felajánlottak egy  pék állást amihez szolgálati lakás is járt. Mivelhogy mind a ketten városi születésüek  voltak , eleinte idegenkedtek egy kicsit a vidékre való költözéstől, de amikor elmentek és megnézték , hogy egy szobával több , tágas udvar , kert is tartozik hozzá-- elfogadták.

         Soha sem hittem volna , hogy egy hónap alatt ez a tizennyolc lélekszámú közös udvar, egy harmadára csökkenhet. Már pedig a dolog teljesen egyértelmű volt, és úgy éreztem , hogy mindenkinek van valami fájó pontja, amiért nem szivesen hagyja itt ezt a közös udvart , ahol jó is volt , és rossz is volt ahol valaki, valakivel mindig haragba volt , de mindig volt esély a megbékélésre,ahol ármány is volt, és szerelem is, becsapás és megcsalás sőt csipeszlopás is. Csupa emberi történések. Végig gondoltam azt is, hogy Sárának biztosan fog hiányozni  bátyám, és viszont. Bözsikének Viktor --bár őt nem féltettem , mert az a tipus volt aki a jég hátán is megél , hát még  a cédrusok alatt. Mégis a legnehezebb a magammal való elszámolás volt, mert Hilda akkor  szivem öszkomfortos lakásában a trónteremben lakott, de én is előkelő vendégszobát kaptam az ő szivében. Mert abban a korban még minden őszinte ,  érdek és sallangmentes ,  kristálytiszta, és örökéletünek hitt. És csak azután, amikor az élet különböző módon bekavar akkor kezd változni minden, akkor tud eluralkodni  a hazugság az igazság fölött, az érdek a tiszta érzés fölött. Nem tudom sikerült-e valakinek megfognia azt  a  pillanatot azt az eseményt amelyikre azt tudja mondani, eddig igaz voltam , de  ettől a pillanattól megváltoztam , és ettől a pillanattól nem szép a szép, hanem a gazdag a szép, a gazdag a jó, a gazdag az igaz. Minden gondolatom hiába való volt mert, nem vitt közelebb az igazsághoz, nem tudtam meg sokkal többet a világról , talán csak annyit , hogy jobban megértettem , Bözsikét és Viktort, amikor  a nagy szerelemben összeborultak, és amin  a tavaly nyáron még visszafojtva nevettünk most egy kicsit más megvilágitásba kerültek. Még az is megfordult a fejembe, hogy Hildát is felhivom a szomszéd padlására, és végignézünk közösen egy szerelmi aktust Bözsikééknél, de ezt nem tehettem meg , mert akkor  jött volna a szomszéd srác is , és igy hármasban már nekem sem volt hozzá kedvem.

           Hilda édesanyja, nem nézett ki egy melegszivű asszonynak, de most az utóbbi napokban, egyre engedékenyebb volt  lányával szemben, és az  volt az érzésem hogy rám is melegebb pillantásokkal tekint. Annak előtte soha nem engedte meg , hogy másfelé menjünk játszani , más gyerekekhez, más udvarára , és pláne a Szamos partra. Most viszont, elengedett bennünket a moziba, sétálni a parkba, csak azt határozta meg , hogy hány órára menjünk haza.Mi a határídőt mindig be is tartottuk, legfennebb nem mindig oda mentünk ahova elkéredzkedtünk, de mi arról nem tehettünk , hogy a parkhoz olyan közel volt a Szamos, ami éppen olyan közel állt a szivemhez mint Hilda , és amiről azt is tudtam , hogy  Hildával ellentétben még sokáig itt marad.