Fejes Roland üzente 9 éve
A következő mondat nagyon tetszik: "Hilda akkor szivem öszkomfortos lakásában a trónteremben lakott, de én is előkelő vendégszobát kaptam az ő szivében" - ez a mondat mindent visz :)
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Köszönöm , hogy legalább ti ketten olvassátok azok közül akik először még nem voltak itt. Üdv!
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Kozma Norbert üzente 10 éve
" Hilda akkor szivem öszkomfortos lakásában a trónteremben lakott, de én is előkelő vendégszobát kaptam az ő szivében"
Nagyon szép. És az ezt követő mondatokban ahogy az életről beszélsz, meg az egész rész végül is a változásról szól, nagyon nagy igazságokkal teletűzdelve.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Zoltán, ez egy hatásos rész volt. Végig futkosott a hátamon a hideg. Így csak a profik tudnak írni. Le a kalappal!
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Köszönöm József! én meg a te irásaidat tudom valahogy az emlékzetembe tartani, a majmosat a mikulásosat ... Nézz szét abban a te közös udvarodba , kell ott lenni valaminek amit te is elmesélhetsz nekünk! Azt hiszem szivesen olvasnánk !!!
Farda József üzente 12 éve
Be kell vallanom sorozatfüggő lettem, a "Közös udvar" sorozatáért. Most kapcsolódtam a történetbe, felkeltette az érdeklődésemet és visszamenőleg elolvastam a többit is. Nagyon jól meséled a történeteidet, tökéletesen visszaadva ennek a közös életnek a varázsát, hangulatát, apró rezdüléseit. Aki élt ilyen világban, annak meg vannak a maga "közös udvar" történetei és talál párhuzamot a te világoddal. Vizuális típus lévén én is ott laktam valahol az udvar sarkában és figyeltem ennek a makróvilágnak minden rezdülését.
makra árpád üzente 12 éve
Nem tudom sikerült-e valakinek megfognia azt a pillanatot azt az eseményt amelyikre azt tudja mondani, eddig igaz voltam , de ettől a pillanattól megváltoztam , és ettől a pillanattól nem szép a szép, hanem a gazdag a szép, a gazdag a jó, a gazdag az igaz.
A felnőtté válás pillanata.
Csodálatos megfogalmazás és gondolat.
Minden elismerésem..
Gráma Béla üzente 12 éve
Annyira megható volt végig az őszintesége,a gyermek megfigyelő és elraktározó készsége.A történet folyamat hangulata mindig felvidított.Az utolsó szépsége éppen a nosztalgikus nyomasztó hangulat volt.De remélem fellélegzel,elfojtod a nosztalgiát és a régi frappáns mókázó hangulatban folytatod,mert nálad gazdag az élménytár és azt illik megosztani!!!
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Én meg azt hiszem, hogy nem sok lesz -- mert itt lezárult gyerekkorom egy nagyon kedves szakasza.
G. P. Smith üzente 12 éve
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Hát, ez tényleg szomorúnak tűnik, miért mosolyogtam mégis végig? A kuvik hangját én is mindig számoltam, a nagymamám bolondított vele.:) Megérkezett a drága Szamos is, remélem, azért lesz még rész bőven.
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Azt hiszem , hogy vannak dolgok amiről csak szépen és őszintén szabad írni!
Szerintem ez ilyen. Köszi , hogy olvasod!
G. P. Smith üzente 12 éve
Tetszett, megható volt. Kissé eltért az eddigi részektől, ebben több volt a "lelkizés". Ez talán csúnya kifejezés volt, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Nagyon szépen írtad le, mit jelentettetek egymás számára...
"Mégis a legnehezebb a magammal való elszámolás volt, mert Hilda akkor szivem öszkomfortos lakásában a trónteremben lakott, de én is előkelő vendégszobát kaptam az ő szivében. Mert abban a korban még minden őszinte , érdek és sallangmentes , kristálytiszta, és örökéletünek hitt. " - ez a rész nagyon tetszett!