Közös udvar 12 .

          Ha Grósz úrról azt mondtam , hogy okos ember , akkor úgyanazt  nem  mondhatom el a kapitányról, mert a kapitány gátlástalan, karrierista volt és   tudatában volt annak , hogy neki sokkal többet kell letennie az asztalra mint a társainak,elsősorban azért mert magyar , másodsorban meg nem volt kellő végzettsége, ahhoz , hogy tovább emelkedhessen a ranglétrán. Ezért aztán abban jeleskedett, amihez értett ,a kegyetlen megfélemlitésben. Ő nem vette észre , hogy lemenő ágon van, nem tudta elképzelni , hogy a szatmári rendőrség az ő munkája nélkül is eltudja végezni feladatát. Abban bizott , hogy még sokáig szükség lesz a cigány nyelvismeretére , és még sokáig tudja hasznositani magát ezen a területen. Azt hiszem nem jutott el a tudatáig, hogy azok az emberek akiket bennt megvert , megveretett , azok az emberek egyszer kiszabadulnak, és esetleg megtorolják az elszenvedett  megaláztatásokat. Mert  ílyen nagyon sok volt, köztük olyanok akik teljesen ártatlanok voltak, és voltak olyanok is akik lenyegesen kisebb bűnt követtek , mint amivel megvádolták, és amiért kiszabták rájuk a büntetést. Azt hitte , hogy az emberek hamar felejtenek, és ha egyszer kiszabadulnak, akkor már örökre elfelejtik, az őket ért sérelmeket.

           A kapitány nem jól tudta, bár nagy gyakorlata volt az emberkinzásban szellemi képessége sohasem jutott el arra szintre , hogy belelásson az ember lelkébe , és megtudja állapitani , mit forral szivébe, agyába.  Ez lett a veszte !Nem a végleges veszte, de a karrierjének befellegzett.

          Az történt , hogy a május elseje tiszteletére meghirdetett amnesztia, sok kisebb bűnözőt szabaddá tett. Kapitányunk,  május elsején a kollégákkal   együtt ünnepelt egész nap, a  különböző rendezvényeken. Sokan látták , sokan beszéltek vele, de estére eltünt. Sára várta haza , de a kapitány nem jött! Éjféltájban egy kiskatona jött és értesitette Sárát , hogy a kapitányt a korházban  szállitották, mert nagyon megverték, és most néhány napos orvosi kezelésre  kórházi ápolásra lesz szüksége, amenyiben nincsenek belső sérülései, de ha azok is vannak akkor talán több hetes ápolásra lesz szüksége.

          Sára, mindennap hüségesen látogatta férjét, és ellátta minden jóval, sőt, a bátyámmal való találkozásait is felfüggesztette. Néha bement Bözsikéhez, és hosszas beszélgetést folytattak arról , hogy nem érti , hogy nem esett teherbe bátyámtól sem.  Bözsike felvilágositotta-- most hogy nincs itthon az férjed elkéne menned  , hogy megvizsgáltasd magad, hisz az is lehet , hogy benned van a hiba és nem a kapitányba. Sára,  szabódott eg hétig majd rászánta magát , hogy elmegy egy orvoshoz , de csak akkor ha Bözsike megy vele . Bözsike, elvállalta, nem csak azt , hogy elmegy vele, hanem azt is hogy ő ajánl egy nagyon jó nőgyógyászt, akit már nagyon régről ismer--többször járt nála , igaz ő pontosan azért járt nála , hogy ne legyen gyereke.

          A kapitány már legalább két hete a korházba volt, amikor Sárán   megejtettéka vizsgálatot. Az eredményre várni kellett legalább egy hetet. Sára agyában sok  minden megfordult azon a héten, néha lelkiismeret furdalása volt, ha arra gondolt, hogy a hiba nem a kapitányba van , hanem benne, akkor teljesen fölöslegesen csalta elég hosszú ideig a férjét. Máskor meg azzal vigasztalta magát, ha mégis a férje nemzésképten, akkor nem is követett el nagy bűnt mert ő tulajdonképpen csak gyereket akart , de annyira , hogy már az sem számitott , hogy kitől--különben is  nem vesztegetheti el fiatalságát egy olyan férfi mellett akitől nem lehet gyereke.

          Szerdahelyi elvtárs már lábadozott a kórházban, amikor egy szép napon, óriási riadalomra lett figyelmes. Rendőrösztöne  rögtön gyanakodni kezdett,de egyelőre senkitől nem lehetett megtudni semmit. Pedig olyasvalami történt ami nem minden nap történik egy kórházban. De sajnos -- ha ritkán is, de megtörténik!