Hogy ettől tökéletes lenne az írás? Hát, ez azért erős túlzás!
Sajnos annyira sokat koppant az érzelmi világom az elmúlt egy évben, hogy nem tudok kilépni önmagamból. De nem volt ám ez így!

Előzmény

Válasz

Ez a jó hozzáállás. Törekedj a tökéletesre, és nyűgözz le! Lehet, hogy te fogod velem megszerettetni a műfajt! :) Csiszolni rajta ehhez egészen biztosan nem lesz elég.
Az a baj, hogy ha te elintézed annyival, hogy pont ezt szeretted volna elérni, amit mi éreztünk, akkor úgy érzem, hogy te így hiszed jónak, sőt hibátlannak, ahogy van. Ez az írásod tetszett, de mi van, ha nem ismerlek, nem tudok rólad semmit, és úgy olvasom el? Akkor is átjöttek volna az érzelmek? Nem vagyok róla meggyőződve.

Előzmény

Válasz

Idővel leszek olyan jó, hogy talán megszeretsz. :D

Előzmény

Válasz

Kezdeném azzal, hogy a te írásaidon kívül nagyon keveset olvastam eddig ebben a műfajban. A te tolmácsolásodban, most őszinte leszek, unalmasnak, színtelennek találom. Abban sem vagyok biztos, ha ezt tökélyre fejleszted, ez megváltozna, szóval ez csak egy magánvélemény, ami inkább a groteszk stílusnak szól, semmint neked. Jobban én sem tudnám megfogalmazni a gondolataimat, mint azt Eloise tette, így csak kiegészíteném még néhány dologgal.

Elfogadom, ha neked ez az ösztönszerű, és nem tudsz, nem is akarsz ebből kitörni, de ettől az én véleményem még nem változik meg, nem köt le annyira, hogy időt szánjak rá, mint tettem azt tegnap este, és kigobozzam a csomókat. Ez mondjuk hangulattól is függ.

"Mit tartok nagyobb bajnak? Amikor még a legmélyebb gondolatokat a karakterekben, abszurd dialektikával, szájbarágással leírják." - Ezzel maximálisan egyetértek. Ezt senki nem is kérte, tanácsolta neked. Meg lehet találni a középutat, meg is kell találni, mert én a legnagyobb bajnak azt tartom, ha a nagyot dobbantani akaró író nem tartja kézben a dolgokat, lazábbra engedi a gyeplőt, és miután elolvastam az írását, nem értem. Ráadásul azért, mert ő hibázott, nem én, én csak rááldoztam a drága időmből, és nem kaptam semmit érte. Akkor már inkább választok egy agyatlan szórakozásnak tökéletesen megfelelő b kategóriás filmet, vagy írást, ahol tudom, mire számítsak, és nem fogok csalódni. Magyarul kikapcsol.

A mondanivalót is lehet rejtetten, az olvasót rávezetve közvetíteni, úgy, hogy az ne okozzon fejtörést, tehát mégis egyértelmű legyen.

"én is, állandóan szótárazok olvasás közben". - Te igen, én nem akarok. Továbbmegyek, az sem érdekel, hogy milyen nagy írók nyúlnak ehhez a módszerhez. Azt azért hozzátenném, hogy Rejtőnél annyira helyén vannak az idegen kifejezések, hogy rendesen hiányoznának, ha nem lennének benne, míg nálad ezt erőltetettnek éreztem, oda nem illőnek, mintha ezt láttad volna valahol, megtetszett, és le akartad másolni.

Válasz

Ez inkább csak Norbinak lehet válasz, mindent tőle idéztél, úgyhogy érdekel, mit szól hozzá.
Én csak annyit fűznék még ehhez, hogy alapvetően jó az elgondolásod Bence, csak a kivitelezés még nem tart ott, ahová remélem, el fogsz jutni.:)
Az akaratod meg van hozzá. De ehhez tartozna az is, hogy belásd, ha logikai értelmetlenségnek hat, amit te alaposan és átgondoltan, vagyis tudatosan írsz le.

Megmagyaráztad, hogy azoknak a bizonyos szavaknak ott a helyük. Megtudhattuk, más is így csinálja. A nagyok. De itt és most rólad van szó. Nem illik még hozzád. Életidegen tőled ez a sok okosnak ható szó. Mintha e mögé bújnál, és ügyeskedve félrevezetnél... de én nem hagyom magam. Továbbra is azt vallom, hogy a részletekben elveszel. Ez irodalom. Te pedig képzőművészetet csinálsz belőle: Adva van egy írásod, azt pedig mindenki értelmezze úgy, ahogy fel tud hozzá nőni. De időnként le kell ereszkednünk. Érted? Inog. Magyarázat nélkül hagyva változnak a színek. Lehet, hogy a naplenmente mindig ugyanolyan, de nálad hirtelen zölddé válik a táj. Miért?

Egy-két mondat nagyon el van találva, melyekhez értelmet is tudok párosítani, de ha tovább olvasom, akkor másfelé vezetsz. Szétszórttá és összefüggéstelenné válik a szöveged. A sok cifrázásban, a gondolati ugrásokra gondolok, elvész a mondanivaló. Jobb esetben csak átalakul. Ami leginkább nem is az olvasónak szól. Úgy érzem, minden amit írsz, neked visszaigazolás.
Dicséretes, hogy nem hagyod magad, hogy próbálsz magyarázattal szolgálni, de én semmi új dolgot nem tudtam meg az általad leírtakból. Fontosnak tartod az ütőképes beszédet, de az nem egyenlő a félreérthető, kusza gondolatisággal. Ha rendet tennél a fejedben, ha letisztultan adnád át, ami benne rejlik, biz' isten, kalapot emelnék, de amíg ez nincs így, addig folyton emlékeztetni foglak, hogy lépj ki az öncélú és egyben egyoldalú megközelítés alól. Ha csak egy értelme van az írásaidnak, és az csak neked mond valamit, akkor engem és a többi olvasót kizárod az élvezetből. Pedig nem azért ír az ember, hogy önmaga szórakoztatásán túl eltaláljon másokat? Döfd belém jobban a kést, úgy, hogy fájjon, és nézz közben erősen a szemembe, hogy érezzem, miért. Ha ebből kihagysz, csak egy bolond embernek foglak gondolni, aki találomra döfködi az éppen arra járó embereket. Gyilkos és gyilkos között is van különbség.

Válasz