Gyaaaaa!- Ordította Endre gyermeki lelkesedéssel, amit Tokay egyáltalán nem nézett jó szemmel

- Valaki csapja már le, vagy különben elveszítjük – morgott Tokay. A helyzetet Nyughalmi Sanyi mentette meg, aki egy maflással lerendezte Endrét, aki az ütés hatására egy szenvedélyesett smárolt a padlóval. Nagyokat pislogott, majd feltápászkodott és leporolta magát. Tokay közben legjobb barátjára, a vörösre figyelt, és próbálta nem túl látványosan a nyálát csorgatni, a Nyughalmi kölök pedig visszatért a szukáihoz, akik a csokoládé kockákat, leváltották inkább Sanyiéra. Endre feje lassan egy érett eper színeivel versengett, indult is volna, hogy elégtételt vegyen a tockosért. Egy ilyen zseniális személyt, hogy mer meglegyinteni, egy ilyen kis senki? Nyughalmit csak a csengő mentette meg Szilvás dühétől, az osztály, mint a vágóhídra vonuló csorda, vonult be a kémia terembe, Endre pedig az Andrewos történet lapjait szedegette a földről, de még időben beért, mielőtt csattant volna a zár. Hátul már minden hely foglalt volt, egyedül az első sorban volt még hely, Őnagysága keze alatt. Tokay a vörössel hátra bebunkerezték magukat, felkészülten vártak egy esetleges atomcsapással megegyező felelésre. Őnagysága nem aprózta el a dolgokat, szépen rátámaszkodott a tanári asztalra, úgy pásztázta a vidéket. Még Sauron szeme se bírná el az ő tekintetét, az osztályban mégis voltak olyan elvetemültek, akiknek farkasszemezni támadt kedve a tanárral. Na Endre nem ebbe a csoportba tartozott, úgy próbált valami menedéket építeni az első sorba, pont Őnagysága előtt. Nem mutathatja a félelem legapróbb jelét sem, mert megérzi, elég csak egy verejték csepp, egy túl gyors levegővétel, és elbuktál. Lassan egy perce tartott a szemlélés, a gyengébb idegzetűek már valami éles dolgot kerestek, hogy véget vessenek a szenvedésüknek mikor kinyílt a napló és ítélet született.

- Labanc Gazsi, gyere ki a táblához, úgyis rég láttam közelebbről gyönyörű réz bőröd. – véget ért a szenvedés, a fájdalom , az osztály legjobb tanulója ment ki felelni, ez pedig egyet jelentett a 15 perces szabadfoglalkozással. Tokay a táskájába kutatott, valamiféle szendvics után, de úgy tűnt ,kifogyott a készletekből. Kezdett ideges lenni, keze remegett, igaz most nem az egyedüli hedonista életmód követése miatt, hanem szimplán érezte a párizsi hiányát, ami még a vörösnél is nagyobb prioritással rendelkezett. Idegesen nézett szét, már a verejték cseppek is megjelentek arcán, de az egészet próbálta egy kínos mosollyal lerendezni. Az egészet még tetézte, hogy álmai nője, a vörös éppen egy párizsis szendvicset vett elő a táskájából, és lassan hozzá is látott, annak elfogyasztásához. Tokaynak két kézzel kellett tartania a száját, hogy ne nyíljon ki , és ne nyálazzon össze mindent. Nem kérheti el a kedvesétől azt a szendvicset, mégis mit gondolna róla. Ő egy kemény legény bírja a megpróbáltatásokat, mit neki szendvics, amit jó vastagon megkentek vajjal, rajta 3 darab termetes friss és ízletes párizsival, utána tökéletesen átlátszó sajt réteg, majd megint 1 párizsi szelet, ez mind 1 friss zsemlében.. Nem , a szendvicset senki nem veheti el tőle. Az elkövetkezendő 1 perc történéseiért viszont bármit megadna, hogy eltűnjön a történelem könyvből. Miközben a Labanc Gazsi kint a táblánál éppen a protonátmenetet ecsetelte kedvenc tanáránál, aki érdeklődve figyelte a kis kedvenc minden apró mozdulatát, néha még bele is pirult egy, egy érzékiesebb mondatba, nem kell komolyra gondolni, csak bizonyos anyagokról való már, már perverz részletességgel tett beszámoló, bizony pirította a tanárnő arcát, bezzeg a régi szép időkben, mikor ő tudott ennyi mindent az aranyról meg az ezüstről… Visszakanyarodva Tokayra, ő nem bírt magával, és engedett a vágyainak, melyek kínozták ,  gyötörték percek óta, a gondolat, hogy megszerezze a szendvicset bármi áron nem hagyta nyugodni. Az utolsó falat előtt rávetette magát barátjára, aki leesett a székről, és ami nagyobb pech volt, hogy Tokay rá landolt, szinte teljesen betakarta szívszerelmét. A zsemle kigurult a kezéből, és pár centivel arrébb állt meg, pont olyan messze hogy Tokay ne érje el, pedig ő próbálkozott, kinyújtotta teljesen a kezét, de nem érte el, akárhogy próbálta. A vörösről csak segítséggel tudták leemelni, aki egyedül a túlméretezett légzsákrendszerének köszönhette, hogy nem lett palacsinta. A felelet pont a legérdekesebb résznél maradt félbe, mikor Gazsi az arany egyéb felhasználásáról kezdett volna beszélni, és annak pozitív hatásairól. Endre legnagyobb meglepetésére a vörös nem lett dühös Péterre, csak mosolygott , megpuszilta annak a duci kis képét, és közölte, hogy legközelebb inkább kérjen, és ne a vágyainak éljen.  Nyugadalmas kémia óra volt, a tanárnő teljesen el volt ájulva Gazsi tudásától, habár a felelet félbe maradta miatt, Labancnak a szünetben a szertárban kellett folytatnia. Bárki mást hívtak be oda, meghúzták, ő viszont csillagos ötöst kapott, ami persze nem volt meglepő, hisz egy cigány mindig a jó módjáról és zsenialitásáról volt híres. A Szilvás közben lejegyezte Pflaume Andrew legfontosabb tulajdonságait, és hozzá látott egy kicsivel érzelmesebb fejezet megírásához.