A Nyulas birtok messze Saroksár határán feküdt, a kender ültetvényektől nem messze. Zsolti fiúval régi barátságot ápol, általános óta ismerik egymást, habár kettejük közül Endre vitte szellemileg többre, pedig még általánosban nem így volt a helyzet. A vidék kifejezetten kopár volt, egyedül az a kis házikó tűnt ki belőle. Rendes csengő sem volt, egy harangot kellett megkondítani, ha vendég jött, Endre pedig jó erősen meg is kondította aztat.

- Édes fiam, nézd má meg ki érkezett! – szólt az anyja valahonnan a pajtából

- Nem tudom mutter – szólt egy hang a házból

- Oszt mé nem tudod édes jó drága fiam? – egy perces néma csend, hirtelen nagy puffanás, majd egy sikítás, és újra csend.

- Eltörött a lábam mutter, ezé nem tudom. – Endre fintorgott, valahogy nem így emlékezett a helyiek csak Nyulak uraként emlegetett gyerekre. Az ajtó kitárult előtte, a ház asszonya nyitotta ki neki. Endre illedelmesen köszönt, majd bement a házba, haverja szobájába. Kifejezetten rendezett volt a hely, sőt még az illat is kellemes volt, Zsolt ott ült a gép előtt, szálkás volt a gyerek, a bordái tisztán kivehetőek voltak. Bal lába egy téglarakás alatt volt, habár Endre semmilyen utalást sem talált arra, hogy hogyan került oda az a rengeteg tégla. A Nyulas egy perccel később vette csak észre a vendégét.

- Á szevasz Endre, de rég láttalak. Szívesen felállnék, és kezet fognék veled , de megint eltört a lábam, az évben már tizedszerre, lassan meg se kottyant, a doktorok pedig visszatérő vendégként fogadnak. Mondjuk azért ne üljél rá. – arca hófehér volt és beesett, első két foga pedig még jobban kilógott mint egykoron, nem véletlenül kapta a nyulak ura megnevezést.

- Szevasz Zsolt, mi a helyzet? Hogy törted el a lábad? – Nem ült le, inkább nekitámaszkodott a falnak, úgy érezte, hogy nincs értelme sokáig maradni.

- Ááá csak a szokásos, éppen wowoztam, mikor mutter szólt, hogy nézzem má meg ki jött. Na már most, ha ebből kilépek, bukok minden aranyat. Nem volt más választásom, inkább a lábam , mint a karakterem szívjon, ezért is kötöttem oda fel egy köteg téglát, ha a szükség úgy adja, eltörjem – mutatott a szék fölé, amelyiken a lába volt – De nem baj, legalább megint nem kell majd egy ideig suliba mennem, és szerezhetek még több aranyat a karakteremnek. Így is láttam egy új sárkányt ami totál rózsaszín volt, és totál semmi értelme, de a szerveren csak két embernek van. Kurva menő lenne, ha én nekem is lenne egy olyan. – kezdett kényelmetlen lenni a téma, Endre sosem volt otthon az ilyen gagyi játékokban , inkább próbált egy számukra idegen területre evezni.

- És mi a helyzet a nőkkel barátom? Úgy hallottam volt valami kis fruska mostanában, akivel jóba voltál

- Ja a bejárónőre gondolsz? Nem volt semmi, csak néha beágyazott nálam, meg néha ott aludt, mikor én egész éjszaka kockultam. Néha kifejezetten lengén öltözve jött be, nem is értettem a dolgot. Nem tudja ez, hogy ha kevés ruhát vesz fel, nagyobb a sebezhetőség esélye? Totál amatőr volt, még jó , hogy a mutter elküldte a múlt hétvégén, miszerint szexuálisan zaklatott. Na mondom, jó vicc – Endre erőteljes késztetést érzett arra, hogy megfogja a fejét, de még csak erre sem volt ereje. Közben beállított a háziasszony, kezében frissen szedett répával.

- Naa mit hozott neked anyuci, mit hozott Zsoltikának? – jött be a szobába , közben úgy csinált, mint a nyulak a fogukkal, ha kaját látnak. Vajon szaporulatban is olyanok mint a nyulak? Végülis az asszonyka gyakran volt el esténként.

- RÉPA ! MUTTER TEDD LE AZ ASZTALRA  ÉS KOTRÓDJ KIFELE, NEM LÁTOD, HOGY TELJESEN BEÉGETSZ? – ordított rá Zsolt, miközben a székben „ugrált” dühében. Az asszonyka lerakta a répát az asztalra, majd kiment. Kifele menet kacéran kacsintott Endrére, aki nem tudta mire vélni a dolgot. Valahogy nem volt kedve a töltöttnyúlhoz.

Zsolt kivett egy répát, és hangosan rágcsálni kezdte, egészen elképesztő lelkesedéssel

- Kérsz? – nyújtotta felé a tálat.

- Nem kösz, pénteken kijutott belőle rendesen – és még hány évig kifog, ha a Melegszívűvel osztálytársak maradnak.

- Jobb is, több marad nekem, a Nyulak urának. Ha anyám is egyszer megmördel, enyém lesz ez az egész birtok, és végre senki nem volt cseszegetni. Na de nem számít, veled mi a helyzet? – kérdezte és próbált úgy tenni, mint akit érdekelt, de közben a szeme mindvégig a monitoron maradt.

- Belekezdtem egy történetbe ami egy alteregómról szól és annak egy

- Bocs, nem mennél el, újra behívott csatába, muszáj arra koncentrálnom. Mutter kivezetnéd? – Endre egy szempillantás alatt kint találta magát. Nagyokat pislogott, nem igazán tudta mirevélni az egészet. Viszont már értette, miért ennyire lepusztult a környék. Jobb is ha tovább áll, és nem zargatja a Nyulak urát, a mai nap nem csak vele volt találkozója, hanem Cigány Lacival is, aki végre értékelni fogja a művét, ellenben az internet hatalmas kritikusaival. Ideje, hogy meglátogassa a Saroksári kis tejezőben őnagyságát