Gyönyörű szép szombat reggel virradt, amiből Endre persze, hogy nem látott semmit, mert délben kelt, addigra pedig beborult. Vihar közeledett, habár ez őt a legkevésbé sem érdekelte, behuppant a székébe, és rácuppant a gépére. Nincs az a földi erő, ami letudná őt választani a géptől, legalábbis így regélték, azonban egy jó másfél óra múlván mégis csak ott kellett hagynia szeretett játékdobozát. Elszállt az áram, de nem a vihar miatt, a környék szélsőséges fehérjei, a turulosok, segítettek a kábelnek eltűnni. Olyan gyorsan történt minden, hogy senki se látott semmit, egyik pillanatban volt kábel, másikban nem, egyedül egy szénné éget turulos maradt a közelben, habár valamiért nem volt beszédes kedvében. Endre, mint a Szilvás birtok örököse és Saroksár egyértelműen legkeményebb legénye elindult, hogy elégtételt vegyen. Végülis a Hív a Kötelességben és a Csatamezőben több száz segget rúgott szét, ugyan miért lenne nehezebb a valóságban, főleg a fehérek ellen? Igazi senkik ők, szétkergeti őket, visszaviszi a kábelt és ő lesz a nap hőse, a nap hőse után pedig csak úgy döglenek a nők! Habár ezt az előnyt Saroksáron inkább átkozná, jobb ízléssel megáldott egyének inkább választják a kecskéket mint a helyi asszonyságot. Különben sem tudnak olyan erotikusan nézni, mint egy korban megfelelő, kiéhezett kecske nőstény kecske. A turulmaradarasok voltak a társadalom rákfenéi, csak a segélyeken és a kábeleken éltek, ráadást nagyobb hordában kellőképpen veszélyesek volta. Még szerencse, hogy nem egy szapora népségről van szó. A Szilvás birtok melletti kis putri turulosaitt szóra sem lehet méltatni, annyira együgyü és buta népség, habár a kábel lopást senki más nem űzi náluk jobban, már a vérükben van. Endre többek között ezért sem félt tőlük, ugyan mi kárt tehetnének benne, a világ legzseniálisabb írójában , aki persze egyszer Saroksár hőse lesz. Persze terjedtek szóbeszédek, hogy ezek késelnek, de ugyan ki hinné el ezeket a meséket az éppeszű egyéneken kívül? A putri fele vezető útnál valami különös oknál fogva elfogyott a beton. Biztos felszedték és eladták, ezek még a betont is képesek értékesíteni, ha arra kerülne a sor. Endrét persze a beton hiánya különösebben nem zavarta, sőt a földúton próbált még keményebbnek tűnni! Amint elhagyta a betont, úgy érezte milliónyi szem tapad rá, figyelik minden lépését. Minden egyes lépéssel egyre nehezebben bírta ezeket a tekinteteket, de nem adta meg magát, továbbment. Elérte a vaskaput, ami valami különös oknál fogva még mindig ott állt, ez a kapu vezetett a turulosok vidékére. Bekopogott, és a kapu kinyílt, egy kifejezetten apró kopasz, hófehér alak fogadta, mellkasán a régi Magyarország térképével. Nagyot krákogott, majd kiköpött valamit és udvariasan meghajolt.

- Óóóó nézzenek oda, a Szilvás úr lejött közénk! Hívjátok a táltosunk, biztos őt keresi – kiáltott valami elképesztően botrányosan artikulálva, a föld csupa nyál lett a közelében, majdnem Endre is olyan lett. A turulok többsége szolidan méregette a vendéget.

- Gyere, gyere csak beljebb, vezírünk örülni fog neked – ideje nem volt, hogy válaszoljon, hátulról belökdösték. Akkor tűnt csak fel neki, hogy a táborban mindenki kopasz, még a nők is. Miközben vezették a táltos felé, feltűnt a sok szemét között a két éve eltűnt biciklije

- Nem akarok udvariatlan lenni, de ott a szemétdombon az az ÉN BRINGÁM, HOGY A ROSSEBBE KERÜLT MAGUKHOZ? – ordított az őt vezető turulosra .

- Óóóó tudjuk mi , egyszerű kölcsönről van szó, tudja Sanyikának, a táltos fiának szüksége volt egy ilyen kétkerekűre, és ismerjük mi az uraságot, tudjuk milyen segítőkész, meg minden, nem is akartuk a kölcsönkéréssel zaklatni, csak rabolnánk a drága idejét, mi pedig az ember idejét se rabolnánk, nem hogy az értékét, de úúúúúgy ám!- felelte hadarva és köpködően a szolga, miközben Endre felé fordult. Endre most nem úszta meg szárazon, úgyhogy inkább nem szólalt meg, nehogy még egyszer kapjon a zuhanyból. A táltos egy sátor előtt henyélt, kedvenc kis napozó székében, teste tele  volt tetoválásokkal. Hasa akár egy hordó, illetve feltűnően fehér volt, még a többiekhez képest is.

- Kit hoztál színem elé Töhötöm? –kérdezte a táltos, amint feltápászkodott a székből, arcát a kalap árnyéka takarta

- Szilvás urat, a bicikli birtokról – felelte Töhötöm, és térde borult, a turulosok mindenkori ura előtt.

- Bicikli birtok?!  A birtok is Szilvás te szerencsétlen!- horkant fel Endre

- Ne merészeld még egyszer felemelni a hangod kölyök! Tudjad hol a helyed. Mit akarsz itt, az igaz magyarok földjén?

- A kábeleket vissza a helyükre, amiket elloptatok- felelte Endre, a modorral nem törődve. Hogy még határozottabbnak tűnjön, tett egy lépést előre, had lássák, hogy nem fél ő semmitől. A táltos csak jót mosolygott ezen.

- Mi, kábel? Neeeem, nem , nem, itt valami tévedésről van szó, mi soha nem lopnánk kábelt, nem vagyunk mi olyanok. Igaz, hogy nem vagyunk olyanok Töhötöm?

- Igaz – felelte együgyűen, kivételesen nyálmentesen

- No látja, kend, az ügy máris lezárva, biztosan azok a bevándorló féreg cigányok tették! Szimatoljon náluk inkább. – A kifogással csak annyi volt a baj, hogy a környéken egy roma villa sem volt, illetve Endre orrát az égett kábel szaga csapta meg. A táltos őrei különösen méregették őt, Endre el is bizonytalanodott a látványuktól. Két apró méretű, 2 ajtószéles csávó figyelte, és a zsebükben matattak valami után. Ahh ugyan már, ezek szélsőséges turulosok, akik a román béke előtti Magyarországot akarják visszaállítani, a hódítások nélkülit, ezek képtelenek lennének kábelt lopni, valószínűleg a bicaj is félreértés volt.

- Nos a hatalmas táltos uramnak biztos igaza van, megyek és felkeresem a legközelebbi cigány villát, ami egy kerülettel arrébb van – mélyen meghajolt és várt. A táltos megvakarta a bozontos állát, majd intett Töhötömnek, hogy kikísérheti. Kifele menet Endre csendben maradt, és imádkozott, hogy Töhötöm ne beszéljen. Szerette volna szárazon elhagyni a tanyát. És sikerült is. Mire hazaért, már orvosolták a kábellopást, és újra volt áram az egész környéken, a tettes pedig megint nem került elő. Se baj, volt áram , volt gép, ez pedig Endrének tökéletesen elég volt, hogy egy újabb zseniális szombatdélutánt töltsön otthon.