Két koporsó 97

          Regényem leggyakoribb szereplői elnyerték méltó jutalmukat, illetve , büntetésüket. Persze ez egy szubjektiv itélethirdetés volt, mert az itélet meghozója és közlője éppen olyan gyarló ember, mint a szereplők maguk. Igazságtételre nincs mód, arra ott van az élet , és az emberi tehetség.Ebben ő az  illetékes,  ezt bízzuk csak rá. Mert az ember a sorsát nem kerüli el-- nagy bölcsességet mondtam, hiszen ezt mindenki tudja-- de alakitani,  jobbá, illetve rosszabbá  tenni, bármikor képes.És itt a kutya eltemetve! De én nem ásom ki, mert nem az a dolgom.( nem vagyok én sirásó!) Célom nagyon egyszerű volt, mert kiválogattam egy időszakot az életemből, amiről azt hittem , hogy írni tudok. Hogy ez mennyire sikerűlt, azt majd az olvasó és az utókor fogja  eldönteni . Gondolok itt elsősorban az unokáimra, akik máris csodálkozva nézik , hogy mit játszik a nagypapa a billentyűkkel , és nem nézi, sem a Barbie baba öltöztetőt , sem a számtalan  szebbnél szebb szines autókat, csak valami kriksz-krakszokat, amiről csak ő tudja,  hogy mit jelentenek.

         De szeretnék megemlékezni néhány olyan szereplőről is, akik  ha kevés szerepet is kaptak ebben regényben, személyemre mindenképpen hatással voltak, vagy egyáltalán valami miatt  megmaradtak emlékezetembe. Itt van például Laci bácsi, aki úgy itta pálinkát , mint a vizet, és attól talán csak a nőket szerette jobban. Valószinű, az elöbbi vitte idejekorán a sirba.Feleségét gyakran látom a templomba menni-- talán még mindig a Laci bácsi lelki űdvéért imádkozik.

         Tibi barátunk, most éppen nyolcvan éves , autót vezet, és szemébe most is ott lappang a bitangság -- ő volt az aki ellopta a részlegvezető irodájának ablakából a bort.Néha megállunk beszélgetni.Minden beszégetésünk úgy kezdődik:Emlékszel...

        A párttitkárnak még egy ideig futott a csikó, de lassan ő is kiment a divatból , mint a Kossuth bankó.

        Aztán ott volt az igazgató titkárnője, ma is él és most is fogyókurázik, bár ennek hatását nem érzékelem.

        A titkárnő titkárnőjét, a titkárnőnek sikerült kitúrnia az állásából, mert állandó evése miatt, neki sem sikerült tökéletesen a fogyókurája. Őt Máriának hivták, és a szekusnak volt az unokahuga.

        A szekus ,'89  decemberében eltünt és csak '9O tavaszán került elő, más cégnél,más beosztásban!

        Igen, és még volt két személy--személy???-- akik a cimben szereplő két koporsóbe kerültek, sokak örömére-- ez nem keresztényi megállapitás , de igaz.

        Én meg végignéztem az egészet , néha szomorúan máskor szorongva,     néha nevetve , vagy hahotázva, de túléltem, remélem mindenféle komolyabb agyi károsodás nélkül.Ennek a megállapitásnak az igazát, nem én vagyok hivatott eldönteni Talán  majd mások.

        Pista barátomról, aránylag sokat irtam , de korántsem annyit ,amennyit érdemelt volna. Ő talán egy külön könyvet érdemelne, mert nagyon sokszor deritett jókedvre amikor kezdtem kibilleni,nagyon nehezen tartott egyensúlyomból. Ő volt az aki, Schwarz urral résztvett a párt konferencián. De ő volt az is, aki vállalkozó szellemme okán addig  vezette körbe-körbe  a traktort, ameddig ki nem fogyott belőle az űzemanyag.Róla, még mesélek  egy történetet:  Kis kávézó asztalokat szereltünk.Új termékcsalád első darabjai voltak. Pista éppen fő minőségi ellenőrként müködött, és jött megnézni, hogy mutatnak és mennyire stabilak az új asztalkák. Fogta a kis asztalt, és kezével nyomogatta jobbra balra. A kisasztalt nem találta elég stabilnak, amit nekem a következőképpen magyarázott meg: Idefigyelj Zolikám, ha én egy ilyen kisasztalt megveszek, hazaviszem , ráteszem az asszonyt, és magam is ráfekszem,és "mozgolódunk"! Ha kibirja akkor jó az asztal , ha nem, akkor nem jó! Ha valakit kifelejtettem, arról majd máskor ,máshol , megemlékezem.

                                     V É G E.