Két koporsó 9O.

          Emerencia, levelet kapott Joachimtól. A levelet édesanyja Emilia vette át, és szinte repesett a boldogságtól amikor megnézte a feladót. Kibontani nem merte , mert a diszkréció fogalmát egész életében gyakorolnia kellett , mert sokszor járt téves útakon ahol  ezt a képességét, kénytelen volta tökélyre  fejleszteni. Bár fúrdalta oldalát a kiváncsiság, de a levél  alapos megtapogatásán túl nem merészkedett. Alig várta , hogy hazaérkezzen lánya a munkából , hogy átnyújthassa neki  a levelet. Közben eszébe jutott, hogy a levelet , minden valószinűség szerint németül irták , igy feltétlenűl szükség lesz a barátnőre is, aki a Joachimnak  elküldött levelet megirta. Telefonálgatni kezdett , mig végűl barátnőjét megtalálta a  kozmetikusnál , és akit nagyon szépen megkért , hogy lenne olyan kedves a  délután folyamán felkeresni minél korábban , mert választ kaptak a levélre , és nagyon reméli, hogy jó hireket tartalmaz. Hozzá tette, hogy megtapogatta a levelet , ami fényképet is tartalmaz , vagy kitudja még mi mindent.

           A barátnő megérkezett, és nem sokára Emerencia is,  aki mikor meglátta a levelet, már ragyogott a boldogságtól,  amikor a kezébe vette és érezte , hogy még a levelen kivűl egyébb is található benne,azonnal, kapkodva bontogatni kezdte. Kapkodása közben, a levélből a fénykép esett a földre-- arccal lefelé--ami után Emilia és a barátnő kapkodott, de Emerencia már nem , mert felismerni vélte saját keze irását a  fénykép hátoldalán.

          Rosszat sejtett, és anélkül , hogy a levélre nézett volna átnyujtotta a levelet az édesannyja barátnőjének, aki nagy szemeket meresztve,  előbb csak magának olvasta, és csak jóval később állt át a hangos olvasásra , és csak azután kezdte forditani a levél tartalmát. De ha nem forditotta volna,  akkor is az arcjátéka elárulta , hogy ebben a levélben nincs semmi kedvező , semmi jó semmi olyan, ami örömet okozhatna bármelyiküknek is.

         A barátnő néhány szóban ismertette a levél tartalmát, mert ő legalább úgy meg volt lepődve minta Emilia és Emerencia -- úgyanis neki nem volt tudomása arról , hogy Emerencia fiatal kora ellenére ílyen  mértékben megindult a lejtőn. Nem is tudhatta, mert Emilia erről sohasem beszélt neki, mert mint minden anya, csak  a szépet a jót mesélte el lányáról , sőt talán túl is licitálta a valóságot, mert  azt hitte hogy lánya szépsége , csinossága fiatalsága önmagában is elég a boldogulásához.

          Mindhárman csak álltak tanácstalanul, mert mindenre számittottak, azon kivűl, hogy minden kiderűl, és hogy  más is van a világon, aki tud Emerencia viselt dolgairól. Emerencia arca szomorú volt, olyan  szomorú , mint talán még  sohasem. Nem tudott megszólalni, mert szégyenének egy részét, még édesannyja sem ismerte , nem hogy annak barátnője. Érezte , hogy lelepleződött, nem csak Joachim előtt de édesannyja előtt, de mások előtt is.

          Tudta , hogy ebben  kizárólag  csak  a telefonos kislány keze van benne, mert csak ő ismerte olyan részletesen, múltjának  ezt a szakaszát. Bosszút forralt magában, és máris azon gondolkodott , hogy hogyan viszonozza  neki ezt a magasfokú aljasságot. 

          A barátnő elment, anya és lánya ott maradtak, magukba roskadva.A kecsegetető alkalom a lehetőség a kitörésre--  hamvaiba halt. Megszólalni sem tudtak. Emilia nem akarta vádolni egyszem gyermekét az elkövetettekért , mert érezte , hogy valahol , ő is hibás, mert annak idején, lánya nyiladozó érdeklődését a férfiak iránt,  nem fogta  vissza nem fékezte , hanem még egy kicsit bűszke is volt lánya hóditásaira. Annak idején eszébe sem jutott , hogy a túlzott szabadság , szabadosság egyszer  ilyen konkrétan, ilyen fájdalmasan , visszaűt.Most egy lövést érzett ,egy orv lövést hátulról, úgy, hogy védekezni se tudjon. Emilia visszagondolt a saját életére, és szomorúan tapasztalta meg , hogy  lánya élete kisértetiesen hasonlit az ő kisiklott életéhez. Tudta , és érezte , hogy neki mennyi munkájában , önmegtartóztatásába került , amig felül tudott kerekedni vére lázadásának az italnak , és féken tudta tartani érzelmeit , hogy mielőbb megtudjön állni a lejtőn, és egy idő után visszatudjon térni egy normális életvitelbe, ami lehetővé teszi , talpraállását. Az ő viselt dolgairól  lánya nem sokat tudott , nem is nagyon dicsekedett vele, mert még azt sem mondta meg , hogy ki az apja. Egyszerüen azért, mert ő sem volt biztos abban , hogy valóban ki az, és nem vállalta azt a herce-hurcát, hogy apasági pert inditson. Inkább nevelte egyedül , ameddig tudta, de most döbbent rá igazán , hogy a lány hamar kicsúszott a kezei közül, aminek gyümölcse  most ért be.