Két koporsó 89.

            Az igazgató, lakásuk elé érve, felnézett az első emeletre , ahonnan fény szürődött ki az ő lakásuk ablakából. Elégedetten  állapitotta meg , hogy a felesége megérkezett.A hajnal éppen távozni  készült , hogy átadja helyét a reggelnek , a reggel fényeinek. A ház előtti hársfákon gerlicék hivogatták egymást búsédes turbékolással. Mitha az ő érzéseit fejezték volna ki, ezért gyors mozdulatokkal kapkodta ki csomagjait az autó csomagtartójából, és nagyon gyors lépésekkel iramodott neki a lépcsőfokoknak. Annyira sietett , hogy a lépcsőfordulót túl élesen vette, lába lecsuszott a lépcsöfokról, és testével a korlátnak ütközött, kiejtve kezéből az egyik csomagot. A csomag, meg kezdett lefele pattogni a lépcsőn , némi zajt hagyva maga mögött. Utána szaladt , és mire visszafordult felesége állt az ajtóba, egy szál pongyolába, tele szerelemmel és vágykozással.

            Az igazgató az ajtóban ledobta csomagjait, és őlelő karjaiban kapta a szintén tárt karokkal várakozó feleségét. Összeölelkeztek! Egy ideig szó nem hagyta el a szájukat, de nem is tudta volna  mert ajkaik forrón tapadtak  össze  ami,  sokkal többet mondott el , mint amit, dadogó hazug szavakkal ellehet  mondani . Ez a csók a mult a lezárásának pecsétje volt. Amikor kiszabadultak egymás öleléséből, az  igazgató elővette ajándékát, és felesége nyakába illesztette. A feleség boldog csókkal köszönte meg férjének az ajándékot, és még mielőtt elrohant volna az első tükörbe , hogy megnézze , hogyan illik a nyakába, a férje megfogta a kezét és azt mondta: Gyereket akarok! A feleség boldog mosollyal fordult vissza férje felé miközben siető léptekkel  közelitette meg az első tükröt. 

          Amikor alaposan megnézte  magát,  és a medállal ellátott nyakláncot ,boldogan ült le férje ölébe, és felhivta figyelmét, arra, hogy a gyereknemzésnek semmi akadálya , azon kivül , hogy mindkettőjükre  ráfér egy alapos fürdés.

          Helga, és Joachim, boldog együttlétben töltötték az éjszakát , és mindketten elkövettek minden annak érdekében , hogy egyikükben se maradjon hiányérzet .Joachim karjaiban ,Helgának ,eszébe sem jutott az igazgató.   Hihetetlen gyorsasággal  rejtette el , emlékei egy mélyebb bugyrába , ahonnan-- egyelőre-- az igazgatónak, semmi esélye nem volt előbujni. Mert ha  van más, akkor könnyebb a feledés, állapitotta meg Helga, és elhatározta ,  ahogy csak tudja , de minél hamarabb, értesiteni fogja  az igazgatót, hogy összejött Joachimmal , akivel , hosszú távon tervez, mert úgy érzi , hogy eddigi lelki kapcsolatuk, fizikálisan is több mint reménykeltő. Úgyan akkor azt is megmondja az igazgatónak , hogy nagyon szép emlékként fog meg maradni az emlékezetében, mert találkozásukkor, szerelmi élete a lehető legmélyebb ponton volt, amiből az igazgató zökkentette ki, és talán másképpen is alakulhatott volna a dolog , ha nem ezer kilóméterek és számtalan határok választják el őket egymástól , és természetesen ha az igazgató nem lett volna nős. Eddig jutott gondolataiban Helga , amikor Joachimot elfogta a bizonyitási kényszer és vágy, ezért szerelmesen ölelte át Helgát, újabb aktusra buzditva . Helga  mindig szivesen fogadta a szerelmi kihivásokat-- nem volt ez másképp most sem , mert egy új szerelemre nyilt meg, ami  reményei szerint, nem egy általános  közjáték,  hanem valami más, valami szebb, valami igazabb, aminek hosszútávon is bizonyitania kell, és ha annak gyümölcse lesz, akkor azt boldog szivvel fogadja el.

              Emerencia türelmetlenűl várta a válaszlevelet. Számitásai szerint, tizenöt húsz nap alatt a levélnek meg kell fordulnia, ha a fíú azonnal válaszol, és ez az idő már lejáróban volt. A telefonos kislánnyal úgy kerülgették egymást mint macska a forró kását, mert az őszinteség legapróbb megnyilvánulása is kikopott közülök. Pedig Emerencia még nem is tudta , hogy a telefonos kislány  milyen "merényletet" követett el ellene. A telefonos kislány , tudta  érezte , hogy bünös, de a kitöréséhez, egyelőre más utat nem talált , csak azt az egyet , ami a barátnő sárbatiprásával járt--bár, nem teljesen, alaptalanul. Ilyen esetekben a gyengejellemű emberben az etikát messze felülirja a pillanatnyi érdeke.És most előtte  ez az egyetlen cél lebegett.