Két koporsó 88.

           Az igazgató, bármennyire is sietett, egyre gyakrabban tartott vezetési szüneteket.Amikor megállt újra, akkor már Bécs felé felé közeledett ,éhesnek érezte magát, és megállt  valamit enni. A normál vacsora idő elmúlt már és gyomra erősen  jelzett , hogy az elmúlt napok bőséges táplálkozása után, gazdája egy kicsit elhanyagolta. Evett egy marha sültet, amit kolával és egy kávéval öblitett el, és mielőtt újra kocsiba űlt volna, újabb tornagyakorlatot végzett kocsija mellett. Még mielőtt beűlt volna kocsijába ,utcalányok jelentek meg, és ajánlották bájaikat. Semmitmondóan megnézte őket , de már tudta , hogy neki ilyesmire nincs szüksége , mert  őt várja a felesége   , akit már több mint egy hete nem látott, és mostmár neki az a fontos, mert elmúltak azok az idők, amikor még az ilyesmire odafigyelt , netán igénybe vette szolgálataikat.Lenge öltözetük miatt még sajnálta isőket  egy kicsit, mert hüvös volt az éjszaka, és a szunyogok szivesen tapadtak a forrótestű lányokra. A kocsiba ülve még hallotta a lányok megjegyzését: Biztos valami buzi , ha igy eltud menni mellettünk.Ezen, a lányok jót vihogtak, majd mikor látták , hogy számukra ott nem terem babér , tovább álltak újabb pasasok után nézni. De ez a késő este, most nem szolgált nekik szerencsével,legalábbis ezekben a percekben.

          Az igazgató számolgatni kezdte az órákat , hogy körülbelül mikor ér haza. Az utat kitudta számolni , de a határokon való ácsorgást már nem volt olyan könnyű, időben kifejezni. Mindenesetre , úgy érezte , hogy eddig, számitásai szerint történnek a dolgok , és a megigért időre  valóban haza ér.

          Beleautózott az éjszakába , az utak, neki szokatlanul jók voltak, és forgalom is alig volt. Rádiója állandóan szólt, és mindig a legközelebbi adó állomás müsorát sugározta , anélkül , hogy bármilyen változtatást végzett volna a különböző gombok helyzetén. Innen is lehetett tudni , hogy éppen hol tart. Most éppen sramlizene szólt, amiről azonnal tudta , hogy az osztrák főváros környékén száguld . Jó lesz visszavenni a sebességből-- mondta magának , mert nagyvárosok környékén mindig nagyobb a forgalom , ezért a veszély is, mert vadul vezetők mindenütt vannak és olyanok is ,akik nincsenek tekintettel semmire és senkire. Neki viszont még az útjelző táblákat is  figyelni kellett , mert semmi része nem kivánta , hogy a legkisebb mértékben is eltérjen az  ismert úttól , és emiatt késedelmeskedjen. Talán még soha nem várta ennyire, hogy mielőbb hazaérjen és  még soha nem érezte ennyire hogy vágyik a felesége társaságára. Helga, egész uton eszébe sem jutott. Valószinű végleg kiköltözött a szivéből -- ha egyáltalán be volt költözve -- vagy csak egy hiánypótló kapcsolat volt az  egész, amit szerelemmé sminkelt a vágy, a szeretethiány, vagy a mindennpi simogatás, ölelés hiánya-- mindkét részről.

         Az osztrák- magyar határon  aránylag kevés idővesztességgel jutott át mert a diplomata útlevél megtette a hatását,  a határőrök vámosok, egy-kettőre utjára engedték az igazgatót. Nem is ezektől a határátkelőktől félt ő, ha egyáltalán félt, hanem a magyar román határtól , mert eszébe jutott , hogy egy másik alkalommal Brandenburgnál a Nyugatnémet -Keletnémet  határnál , és Nagylaknál is alaposan megszivatták, anélkül , hogy lett volna rá a legkisebb okuk is, emiatt, a két határnál öszesen legalább hat órát vesztett. Most ezt nem engedhette meg magának, most sietett , most más volt minden, mint eddigi hazatérései alkamából , mert most nemcsak hazatért, hanem, vallási kifejezéssel élve, megis tért-- egy kicsit.

        Röviddel Magyarországra érkezése után, a rádió automatikusan magyarul szólt, és magyar tánczenét sugárzott. Ez neki azt jutatta eszébe, hogy olyan öt-hatszáz kilóméter a hátralévő távolság , és már sajnos nem tudja betartani a feleségének tett igéretét. Már nem tudott olyan gyorsan száguldani,  és nem is mert. Budapesten újabb pihenőt tartott, egy  parkolóban ,  újabb kávét és kólát ivott. Örömmel állapitotta meg , hogy a távolság már csak háromszáz kilóméter  körül lehet. Emberi számitások szerint , ezt négy-öt óra alatt lehet megtenni. A határon való átkeléshez, a jó bevált taktikát fogja alkalmazni, -- gondolta, és a következő megállónál előkészitett egy félkiló kávét, és egy tizmárkást  rejtett el az útlevelében. Arra még nem volt példa , hogy azt az útlevél ellenőr ne találta volna meg , vagy vissza utasitotta volna a kávét. A határra érve már derengett a hajnal.Az útlevél kezelők álmosan nyújtották kezüket az útlevélért és az ajándékokért. Az egész procedura  csak néhány percet vett igénybe.

        Helga, és Joachim kellemes hangulatban vacsoráztak Helga kedvenc vendéglőjében. Volt megbeszélni valójuk éppen elég, ezért iszogattak is, és a cég problémái hamar lekerültek a napirendről, hogy egymáshoz való viszonyukról, és annak jövőjéről tárgyaljanak. Más volt ez a beszélgetés mint a a munkahelyi néhány szavas értekezés , vagy komolyabb esetekben néhány mondat. Itt másról és másképpen  beszélgettek , mert beszélgettek a Helga volt férjéről, beszélgettek a Joachim csalódásáról, és kerestek egy közös nevezőt, amiben  mindkettőjük számára kitudnak alakitani egy olyan kapcsolatot, amelyik mindkettőjük boldogságát szolgálja. Mindketten ezt akarták , igy már semmi akadálya nem volt annak ,hogy egymás iránti vonzalmukat  Joachim ágyába pecsételjék meg. Ehhez, Helga ragaszkodott , mert azt mondta , hogy ha hozzá mennek akkor  az emlékeztetné a férjére amit nem akar --meg   az igazgatóra, mert az csak egy közjáték volt az  életében, amit, egyáltalán nem akar folytatni , hanem vissza akarja fejleszteni, a  barátság szintjére. De úgyanakkor megköszönve az igazgatónak, ágybéli barátságát , mert végső fokon ő mozditotta  ki a lassan rátelepedő letargiából. Joachim elfogadta Helga ajánlatát mert elhitte, mert elhihette , hogy Helga  is szeretne   tiszta lappal kezdeni egy  új életét, és amihez Joachim szivesen társul partnernek, mert reá is ráfér egy kis boldogság.