Két koporsó 87.

           Joachimba  nagyot  fordult a világ. Ez a vidám, de kissé naiv fíú, néhány nap alatt ,szinte teljesen megváltozott.Keményebb lett  és kemény gondolatokat fogalmazott meg, amit rövidesen, a két érte rajongó lány tudtára is fog hozni. Már nem kételkedett a Helga szavaiba, és hitelt adott az igazgató által mondottaknak is. Elképzelte, újra eljátszotta képzeletébe ,  a lányok társaságába eltöltött időt, és rádöbbent , hogy csak egy   furcsa komédiának volt  a ripacs szereplője , mert neki észre kellett volna  vennie, hogy a lány- Emerencia-magatartása nagyon is távol áll az őszinteségtől , és minden megnyilvánulása  hamis  és álságos volt. Nehéz volt tudomásul vennie, de kénytelen volt, hogy egy csunya játéknak lett volna az áldozata , ha nem kéri ki kollégája véleményét, aki szemtanuja volt szinte  mindennek-- kivéve azon rövid időnek, amikor csak ketten voltak, és amikor a lány reszketve úgyan a vágytól, de visszautasitotta-- csupán a látszat kedvéért miközben azt a néhány betanult német szerelmes  szót sugdosta a fülébe. Kezdte magát nem érteni , nem hitte el magáról , hogy ennyire naiv , és hogy akkor dobják  át a keritésen a nők, amikor akarják. Ídeje lenne változtatni!-- mélyebben alaposabban belenézni, belelátni, ebbe a csalfa  világba, amelyik még a szerelmet is hamis mérlegen méri, és ha nem kellően elővigyázatos az ember , akkor  viperát melengethet a keblén , és nem is egyet, hanem, mindjárt  kettőt. Úgy érezte , hogy eljött a végelszámolás órája  és a legrövidebb időn belül mindkét lánynak a tudomására hozza, hogy számitásuk nem jött be, bár elismeri , hogy naiv volt, de még   idejében észbekapott , még mielőtt bekövetkezett volna  a tragédia.Mert tragédiát sejtett abban , ha bármelyik lányt válassza -- kellő ismeret, ismeretség hiányában.

         A telefonos lányt , meg végképp nem értette, ha arra gondolt , hogy a szeme láttára ment el a titkárral egy pásztorórára , amiben Helga is a cinkosa volt.Milyen jellem lehet az, aki arra képes , hogy telefonon szerelmet valljon egy alig ismert embernek, akinek pontosan a kolleganője  tetszik. De Helgát sem értette , mert ahhoz nőnek kellett volna lennie, , hogy őt megértse. Mindezek ellenére Helgára nem tudott haragudni, mert  minden szavával, cselekedetével, tanácsával  mindig mellette állt--  különösen amióta elvállt a férjétől.

         Döntése végleges volt. Papirt golyóstollat vett elő és levelet kezdett írni Emerenciának. Közben, még egyszer- kétszer megnézte a fényképét, ami most már nem váltotta ki belőle azt az önkivűleti állapotot, amint azt első látásra tette. Elpárolgott belőle a szenvedély,  és hideg fejjel rótta a sorokat, ami részéről a befejezést jelentette, az  elsem kezdett, bimbójában meghalt érzelmeinek.  Úgy gondolta , hogy előbb a levelet irja meg , mert a telefonos kislányt úgyis bármikor eléri telefonon , és neki a kagylóba mondja el véleményét --ami egyáltalán nem lesz hizelgő a lányra  nézve.

        A levél megirása nem okozott neki gondot, ám amikor leakarta zárni a boritékot, még hinodált egy kicsit, hogy talán a fényképet  megtarthatná. De, győzött a józan ész, és a fényképet még egy felületes rápillantás után biztos kézzel tette be a boritékba és hamar le is zárta-- attól félve , hogy nehogy meggondolja magát.

       Helga, irodájába kérette Joachimot valami hivatalos szállitási űgyben,  de ez csak űrügy volt mert tulajdonképpen csak beszélgetnia akart vele. Feltett néhány szálitással kapcsolatos kérdést,  amit Joachim minden gondolkodás nélkül meg válaszolt majd, Helga újabb kérdésekkel kezdte ostromolni a fíút.

-- Na, hogy állsz a lányokkal?

-- Vége!

-- Hogy hogy vége?

-- Úgy, hogy a te imformációid alapján--amit az igazgató is megerősitett-- megirtam Emerenciának , hogy tárgytalan az egész mert a barátnője mindent elmesélt előéletéről , amit ő olyan szigoruan  titkolt , pedig ha nem titkolta volna, és ha az  őszinteség legapróbb szikráját érezte  volna a lányba, akkor talán megbocsájtást nyerhetett volna nála az előélete.

-- Ezt igy megírtad?

-- Igen, és fényképet is visszaküldtem!-és hidd el , hogy nem fáj semmim, és ezer hálával tartozom neked , hogy kinyitottad a szememet.És a telefonos kislányt is felfogom hivni és neki is megmondom a véleményemet. Apropó-- megmondanád nekem , hogy mi vezetett téged arra, hogy a szobakulcsodat , oda add annak a lánynak?

-- Jajj, ti férfiak ezt nem értitek-- hisz arról a lányról úgy sugárzott a vágy a férfi után, hogy teljesen megsajnáltam, de tudom , hogy ezt neked hiába,magyarázom mert  ti ezt úgysem veszitek észre, még akkor sem ha kiüti a szemeteket. -- De mondd Joachim, zavar az téged , hogy néhány évvel idősebb vagyok nálad?

-- Engem?, engem egyáltalán nem_

-- Akkor talán vacsozhatnánk együtt valahol?

-- Íiiigen, természetesen-- de miért nem mondtad ezt hamarabb?

-- Mert a múltkori  romániai látogatás alkalmából akartam mondani, de mire mondhattam volna  már bokáig beleestél abba romániai lányba.

-- Pedig mondhattad volna hamarabb , mert akkor megkimélhettél volna egy elég csúnya csalódástól.

       Helga felállt a székéről, és homlokon csókolta a fíút, majd hozzátette--estig kapsz gondolkodási időt!

--Nincs rá szükségem!, megvan a válaszom,--Igen!