Két koporsó 82.

          Az igazgató felesége nem volt féltékeny, szerette is a férjét, és teljes lelki nyugalommal vállalta  ezt a kényszer "különélést" amit a munka lehetőségek  alakitottak igy, de ami ellen ők sem lázadoztak különösebben.Mert ennek is volt egy szépsége, a nem túlgyakori találkozások öröme, amikor újrafelfedezték egymás, vagy kifejezhették , éreztethették egymással a másik hiányát. Ám amikor a férj egy-egy hosszabb delegációba kellett távozzon, akkor a feleségébe is belebújt a kis ördög-- olyankor ő is hisztizett , mert érezte , hogy ilyenkor, a férje  biztos keres valakit ,akivel szerelmi életét, karban, és szinten tartja. Azt nem tudta megmagyarázni magának , hogy ezt az érzést , miért csak akkor érzi amikor külföldre megy,  és hosszabb időre , és miért tud nyugodt maradni amikor kétszáz kilóméterre úgyan de mégis csak itthon van. Az igazgatónének egyetlen gondja az volt, hogy tizenkét év házasság után sem született gyerekük, pedig semmi ellenszert nem használtak, sőt arról is beszéltek , hogy ha mégis lenne egy gyerek, akkor minden további nélkül felrugnák a külön munkahelyeket és egy cégnél vállalnának munkát.

          De a gyerek nem akart jelentkezni-- eleinte nem is bánták,mert fontosabbnak tartották a karrierépitést , és csak akkor kapcsoltak már, amikor az  asszonyság már túl volt a harmincötödik életévén, és egyre jobban érezte a gyerek hiányát. Hisztériái is ekkor jelentkeztek.

          A férj viszont jól el volt gyerek nélkül is, mert ez neki nem okozott olyan problémát, mint a feleségének.Mivel együttlétük elég rövid időre korlátozódtak , nem is nagyon volt idejük megbeszélni a dolgaikat , mert azt az időt inkább a szavak nélküli  boldog együttléttel töltötték.  Tulajdonképpen, azt tették, amit kellett, mindent elkövettek a gyerek létrejöttéért. 

          Egy idő után viszont, jelentkezett a távházasság krónikus betegsége is. A feleség gondolt egy bátrat és merészet, és a több évi ostrom után , egyszer csak teljesen váratlanul igent mondott kollégájának, akivel már korábban is volt rövid ideig tartó viszonya, de az csak amolyan unalomüző szerelmi játek volt, amit az igazgatóné szakitott meg. Nem volt abban semmi komoly, ezért a feleségnek mégcsak lelkiismeretfurdalása sem volt. Ám most szükségét érezte egy újabb kalandnak , mert érzései arra sarkallták , hogy jól teszi , ha ő is éli a maga  kis magánéletét.

          Így aztán, egymás tudta  nélkül úgyan , de mindkettőjük sejtése mellett, folytatták magán és közös életüket. Az igazgató most éppen Helgával, aki  nagyon is megbecsülte a keletről érkezett barátot , mert számára némi kis exotikumot  vitt szerelmi életébe, mert egy olyan időszakon volt túl amikor azt nélkülöznie kellett, mert a volt férjével ,már nem, új pasassal még nem tudott szerelmi kalandba bocsátkozni --a válás ideje alatt. De ahogy a válási procedura végetért, teljes mellbedobással vettette rá magát  az  egyébként jóvágású , kellő inteligenciával rendelkező  első férfira, aki megtetszett neki, és akitől viszonzást is kapott. Úgy érezte , hogy szerencsés csillagzat alatt született , mert néhány hónappal korábban megsem fordult a fejében, hogy új  pasas után nézzen-- külföldi meg eszébe sem jutott. Csak annyi volt vele gond , hogy az idő nem állt meg ,hanem óriási léptekkel haladt, és közeledett az az idő, amikor el kell váljanak. És ettől a perctől félt, ezért  azon tünődött , hogyan   láncolhatná magához a férfit. Tudta, hogy ez nehéz , és körülményes, és azt is hogy valaki számára ez fájdalommal jár. Úgy gondolta, hogy a maga sorsáról dönthet , de a mások életébe nem szólhat bele.De ha az igazgató is úgy akarja , akkor a dolog eldöntött.

          Joachim levelet kapott, megnézte a feladót, és egyszerre öntötte el az öröm és bánat, mert nem tudott semmi konkrétumot és ki volt téve a két szélsőges véleménynek, amit a két nő  idézett elő azzal hogy hálójukat mindketten reaja vetették ki. Kinek higyjen? -kire hallgasson?Mi az igazság, ki tudja  azt ?- és az igazság,  mennyibe folyásolja be őt a választásban? Ilyen gondolatok gyötörték miközben bontogatta ki a levelet .Vajon milyen nyelven írták , kifogja az neki  elolvasni leforditani, A levélből egy két évvel korábban készült szines  fénykép fordult ki. Önkéntelenül kezébe vette, megsimogatta és megcsókolta a képet. A fénykép hátuljára, a meg az volt irva: Szeretlek Joachim-- németül.