Két koporsó 79.

             Az igazgató--miután a gyárunk sofförje vagy háromszor elvitte a német céghez , elég tudást és bátorságot érzett ahhoz , hogy egyedül vágjon neki az útnak. Ennek, egyébb előnyei is voltak mert a soffőr napidiját is magának tudta elszámolni , ami egy ílyen öt-hat napos kiszálláson már elég szép summára rugott ,mert ezeket a napokat a német kiszállási dijak  szellemében számolták el ,mintha   ő ott, Nemetországba , bármiért is fizetett volna. Mert nem  fizetett sohasem  mert a meghivó cég , minden kiadását fedezte , éppen úgy mint amikor a külföldiek jártak nálunk. A megtakaritott pénz megmaradt, a ajándékokra, tartalékra  és egyébb elnem számolható költségekre. Egy ilyen kiszállás tulajdonképpen , egy  újabb pénzkereseti lehetőség volt, bár néhány út után, a bukaresti főnökök is benyújtottáka számlát , és ha másképp nem, akkor úgy, hogy magukat is meghivatták egy-egy kirándulásra. Ki volt az találva rendesen, mert ezek a pozicióba került emberek , borzasztóan  találékonyak lettek abban a pillantaban, amikor a pénzszerzés lehetőségének közelébe kerültek. Az igazgató,  némi tévelygés után szerencsésen megérkezett a németországi céghez, ahol előbb a kereskedelmi  cég vezetőjével találkozott akivel egyórás tárgyalás után, elégedetten álltak fel kávéjuk mellől és rövid sétát tettek a raktárépületben amelyik nagyságát tekintve felért egy kisebb falu méreteivel ,igy aztán nem  járták be az egészet, mert időközben megjelent Helga, aki átvette a román, egytagú delegációjának a vezetését. Innen aztán, már  még rövidebb lett a raktárlátogatás, mert Helga  már nem tudott úralkodni érzésein, és rövid percek után, maga után húzta az igazgatót az irodájába, és ajkát rátapasztotta az igazgatóéra, aki szó nélkül átfogta derekát és keményen magához szoritotta, szinte előrevetitve a  várható eseményeket --szerelműk terén.

          Emerncia a levél elküldése után újfent ellátogatott az útlevélosztályra , hogy nyomatékot adjon útlevélkérelmének. Ha lehet, még csinosabban  öltözött, és felvette csábitó, hóditó utánozhatatlan mosolyát. A rendőrt is sikerült meglepnie -- akit ellenálhatatlan  vágy fogott el , hogy magáévá tegye Emerenciát-- ezért heves udvarlásba kezdett. Felállt székéről és Emerencia mögé került-- előbb csak dicsérte haja szépségét, göndörségét, majd simogatni kezdte azt , és keze lennebb csúszott szép nyakára, ahol melegséget érzett, sőt érezte Emerencia főütőerének lüktetését is. Keze, előbb bátortalanul , majd egyre bátrabban  közelitett Emerencia melléhez , miközben arcát beledugta,  annak selymes göndör hajába.De itt vége is lett az "akciónak" mert Emerencia felpattant mint egy gumilabda , haragos tekintetet vetett a rendőrre ,és keményen megszólalt: Úram ön tévedésben van!- én útlevél ügyben jöttem önhoz és nem simogatásért , tapogatásért-- talán arról is ejthetne néhány szót, és tapogatózást felejtse el. A rendőr nem vesztette el lélek jelenlétét, de  egyre kevésbé tudta kontrol alatt tartani akaratát.

-- Maga olyan csinos, olyan szép, és olyan fiatal , hogy nem hiszem , hogy útlevelet fog kapni anélkül  hogy a babám lenne.

--Szóval igy állunk, emelte meg hangját Emerencia, netán minden formaságot mellőzni tudunk , ha lefekszem önnel?

-- Nem egészen igy van mert mint mondottam, maga nagyon tetszik nekem és mindenre képes vagyok magáért.

--Talán még feleségül is venne?-- folytatta Emerencia aki kezdett potenciális lehetőséget felfedezni a rendőrtisztbe.

--Na, ne szaladjunk annyira előre, de az útlvelet megkaphatja, ha maga is olyan jó lesz hozzám mint én  magához.

            Emerencia rövid gondolkodás útán megindult az ajtó felé ,és csak annyit mondott: Erről majd még beszégethetünk , ha kezembe van az útlevél-- ezzel  sarkon fordult és köszönés nélkül távozott az irodából. A rendőrtiszt még utána szólt: Lehet , hogy a barátnőjének hamarabb lesz útlevele mint magának!

            Ez a mondat szeget ütött Emerencia fejébe, és  úgy érezte, hogy barátnője máris előrébb jár az ügy intézésbe. Ezért figyelni kezdte barátnője aktivitását, modorát , viselkedését, mert  azt is eltudta képzelni , hogy már rég lefeküdt a rendőrrel és csak napok kérdése és útlevelet lobogtatva fog elé állni . Bár elvileg nem lett volna kifogása rendőr ellen -- az ílyesmin  ő már rég túl volt -- de most az  elképzelt siker kapujában nem mert kockáztatni. És nem szerette volna azt a látszatot kelteni , hogy ő egy olcsó lotyó , akit ennyire könnyen meglehet kapni. Különben is, mindenről volt ott szó, az útlevélen kivűl.Viszont ha jól belegondolt , hogy  egy jó  ideje már nincs egy pasija sem-- ez a rendőr nem is olyan elhanyagolható figura.