Két koporsó 78.

           Ha valakinek módjába állt volna betekinteni a két lány agyának fogaskerekei közzé, akkor bizony nagyon hasonló gondolatokat látott volna körvonalozódni.Mert mind a ketten arra gondoltak , hogyha egyedül jöttek volna akkor talán egy lépéssel beljebb lennének az útlevél megszerzésének labirintusába. Ezt viszont nem mondhatták el egymásnak, hanem szótlanul mentek egymás mellett , miközben megfogalmazódott bennűk, hogy ide valóban egyedűl érdemes jönni , mert az emlitett útlevél megszerzése alkú tárgya lehet. Nem is teketóriáztak sokat , hanem azonnal eldöntötték-- már úgy magukban-- hogy a továbbiakban felhagynak a közös kisérlettel, és saját maguk intézik sorsukat. Emerencia óriási hátrányba került, mert neki nem volt módja beszélni a fiúval, és hiába is bolundult érte Joachim, szándékát akaratát , csak  közvetitő utján tudta eljutattni, és az mindig egy kicsit másképp érkezett meg a cimzetthez. Ennélfogva kapcsolatuk , csak vizszintesen haladt , vagy helyben toporgott.

          A telefonos kislány sem találta meg a kellő hangot , hogy Joachim kegyeibe férkőzzön, mert minduntalan felelevenedett benne , közös elvonulások a párttitkárral , ami egyértelművé tette mindenki számára, egyűvé tartozásukat, legalább is alkalmilag.  A részletek meg nem érdekeltek senkit. Erre jött rá a telefonos kislány. Úgy gondolta , hogy fényt derit mindenre , még saját  magát is feláldozza cél érdekében-- saját múltját egy kicsit fényezi,sajnáltatja magát, hogy bedőlt a csábitásnak és most hoppon maradt -- nem is érti saját magát -- hogy tudott olyan buta lenni , hogy mindent elhitt a párttitkárnak, aki azt igérte  , hogy előbb-utóbb feleségül fogja venni. Ebból viszont egy szó sem volt igaz , de nagyon jól hangzott és remekül tudta magát sajnáltatni vele.Persz ez még csak terv volt, bár már célozgatott ez irányba Joachimnél.

          Emerencia lázasan keresett valakit, aki jól beszél németül és akiben meg is bizik, mert barátnőjében egyre kevésbé bizott meg.Nem tudott semmi konkrétumot , de valami azt sugta neki, hogy más  közvetitőt kell keresnie amennyiben célját elakarja érni. Még Emiliát is bevonta a keresésbe-- nem is eredménytelenül ,mert az édesanyjának volt egy barátnője, aki minden szempontból megfelelt a célnak. Csak azt nem tudta, hogyan tálalja az ügyet, mert amig nem volt konkrét tudomása barátnője ármánykodásáról, addig nem merte megvádolni semmivel , mert ő volt az egyetlen  kapocs akin keresztül tartották az egyre halványuló kapcsolatot. 

          Arra kérték volna a barátnőt , hogy hivja fel telefonon  Joachimot, és tárgyalják meg a dolgot. De a barátnő elvetette  ezt a lehetőséget és azt ajánlotta , hogy inkább írjanak egy szép szerelmes levelet, tegyenek bele egy szép szexi képet, amitől aztán Joachim biztos leesik a lábáról és hanyat-homlok ide rohan , és ölbe fút vele Németországig. Az őrült vágyakozás miatt el

is fogadták az ajánlatot, és megbeszéltek egy időpontot amikor leülnek és megfogalmazzák a világraszóló szerelmes levelet. 

         Emerencia legalább egy napig gondolkodott a levél tartalmán, de ettől csak még bonyolultabbá tette annak megfogalmazását. Mert Emerencia nem a szavak embere volt és a levélirásban sem remekelt , mert ő inkább a tettek embere volt, és hamarabb lekerült róla a bugyi --mint mondjuk hogy megtalálja az irószerszámát--adott esetben. Mégis nagyon örült ennek a lehetőségnek mert levélben nyugodtan  hazudhat is, mert nem kell a partner szemébe nézni. Aztán arra gondolt , hogy elmegy a rendőrségre --egyedül-- hogy megtudja mi az ára annak , hogy mielőbb útlevél legyen a kezébe.

         A következő nap megérdeklődte a cég pontos cimét a titkárnő titkárnőjétől, és délután megirták a mindent , vagy semmit -- eldöntő levelet, majd a postázásra is sor került.

         A telefonos kislány sem tétlenkedett, minden rafinériáját összeszedte, és várta az első alkalmat , hogy szerelmet valljon Joachimnak, majd elsirja és elpanaszolja minden bánatát--és mindent úgy tegyen ,ahogy azt már többször végiggondolta. Az utólsó ütőkártyája az volt ,hogy Emerencia előéletéről sötét képet fessen, ami egyáltalán nem esett nehezére azok után , hogy elhalászta előle a párttitkárt. De ez már csak űrügy volt--ezt már megbeszélték mert az igazi cél-- Joachim megszerzése volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy tudták volna egymásról-- mégis versenyt futottak, és nem csak egymással , hanem az idővel is.