Két koporsó 72.

          Az utóbbi időben egyre nehezebb volt a rokonoknak, ismerősöknek barátoknak, kurváknak munkahelyet, pontosabban állást kialakitani, biztositani . Már nagyon nyomasztó volt, úgy az igazgatónak, mint a személyzetisnek, állandó jelleggel  valakit kirugni , kidobni, eltanácsolni. Ezért keményen törték a fejüket , hogy mi lehetne a megoldás. A személyzetis , már régi motoros volt ezen a területen , és mikor már látta , hogy az igazgató végképp kiakadt és elveszett a rokonság szövevényében-- előállt mentő ötletével, és elmondta a megoldást, aminek csak egyetlen hiányossága volt , hogy másokat is bekellett vonni az űgy megoldásába.

          Az igazgató már türelmetlen volt mert neki határidőt szabtak, és amennyiben nem teljesiti a spicli óhaját, akkor sohasem fogja megtudni , hogy mi mindent firkál össze jelentésében, az ő és német delegáció viszonyáról, nem is beszélve a német delegáció hölgytagjához való viszonyáról. Való igaz csapdába került, zsarolhatóvá vált , és sajnos nem is először. De a megoldás kulcsa a személyzetis kezében volt aki elárulta , hogy mi a teendő.

          Azt kell tenni ami a legegyszerübb, a spicli unoka hugát felkell venni segédtitkárnőnek-- vagyis a titkárnő , titkárnőjének -- és utána, kell keresni egy megbizható mestert, aki szépen felvezeti a fizetési listájára ,  onnan fogja kapni a fizetését , viszont a titkárságon fogja elősegiteni, vagy gátolni a munkát. Ilyen mesterek meg mindig akadnak akik mindent megtesznek  annak érdekében , hogy a nagyfőnököknek minél kevesebb toalettpapirra legyen szükségük.Ráadásul, ezek után senkit nem kell kirugni, ha jön egy  kedvezményezett alkalmazott. Az igazgató megköszönte az ötletet ,és a továbbiakban, annak lebonyolitását a személyzetisre bizta.

          A személyzetis,meg gyorsitott eljárással nyélbe ütötte  a dolgot, és a munkanap befejezése előtt már jelentette , hogy megvan a új munkahely sőt az is, hogy honnan fogja  felvenni a bérét az új munkaerő. De a nagy sietségben egy valamire nem gondoltak, és pedig arra, hogy legalább megnézzék az új lányt-- hogy néz ki a valóságban-- netán szóba álljanak vele , hogy legalább a szellemi képességeiről tudjanak valami véleményt alkotni. Minden esetre értesitették a spiclit is hogy másnap jöhet a kislány és a munkahelye a titkárnő mellett lesz, amolyan segédtitkárnő. A spicli köszönte szépen a közremüködést  a jóindulatot ,és másnap reggel bevonult unokahugával--annak vadonatúj munkahelyére.

          Hát amikor az igazgató és a személyzetis , meg a titkárnő meglátták az új munkaerőt, alig tudták visszatartani magukat, hogy röhögőgörcsöt ne kapjanak, sőt  a titkárnő azonnal el is szaladt  a toalettra, attól való félelmében , hogy ott azonnal összepisili magát a látványtól. A megrőkönyödésnek meg az volt az oka, hogy az unokahug a maga százhatvan centijével , súlyában, testtömegében, közelebb volt a száz kilóhoz mint a  kilencvenhez. Ez a tény állás egészen felboritotta az értékrendeket, mert--  ha nem is verte nagy dobra   az igazgató-- azért igyekezett szép csinos nőkkel körbevenni magát. Na most ebből a szemüveges negyvenes cipőt viselő lánykából  szinte minden hiányzott ami vonzóvá csinossá , de legalább elfogadhatóvá tegye. De nem volt mit tenni, a kocka el volt vetve.A titkárnő, asszonyos teltkarcsuságával maga is súlyfölösleggel küszködött, de még az elfogadhatóság határain belül, azonkivül  kimondottan széparcú és nagyon vidám természetű, ráadásul nagyon is szókimondó volt. Mindent tudott amit egy titkárnőnek tudni kell, nemcsak az igazgatóról és környezetéről, de egy titkárnőhöz illően nagyon diszkrét volt, és ő tőle semmi pletyka nem terjedt tovább. Egyszóval nagyon ritka példánya volt a titkárnőknek, amiért az igazgató ha olyan kedve volt akkor egyszerüen a titkárnők gyöngyének nevezte. Nos, ennek a tündérnek kinevezett titkárnőnek jött segitségűl ez az elfuserált titkárnő tanonc, aki életében még sohasem látott gyárat , iróasztalt, és fogalma sem volt az irodai viselkedésformáról. 

          Mindenesetre kapott egy ócska iróasztalt, és egy hozzáillő széket, az igazgató előszobájába, a titkárnővel slégen szembe. A szék nem az  ócska  iróasztallal volt kompatibilis, hanem a tulajdonosának a méreteivel. De mondjuk meg legalább a keresztnevét . Máriának hivták. A titkárnő megmagyarázta Máriának, hogy a jelenlegi iróasztala és széke nem végleges, hanem átmeneti megoldás, aminek Mária  nagyon megörült, mert nem tudta , hogy a titkárnő arra célzott , hogy reményei szerint nem sokáig fog ott alkalmatlankodni ,alkalmazottként.Mert a titkárnő nehezen tudta elképzelni, hogy ezzel a lánykával hosszú ideig egy légtérben fejtse ki tevékenységét. Pedig még nem is ismerte.