Két koporsó 68.

             A zenekar szünetet tartott-- nem túl hosszú szünetet, de  a párttitkárnak, meg a telefonos kisasszonynak  egy örökkévalóságnak tünt , különösen azóta,  mióta a Helga szobájának  kulcsa a retiküljébe hevert. Szerencsére, a zenészek ujfent rázenditettek  és a párok is megindultak a táncparketta felé.Párttitkárék is elindultak,  de ott nem álltak meg, hanem átvágtak a táncparkettán, és   eltüntek a balfenéken, ami  a szálloda  feljárati lépcsőjéhez vezetett. A lépcsőfokokat kettesével vették mert,  minden, nem a szerelemre forditott időt most elveszettnek hittek. Túl régen voltak már együtt ahhoz , hogy ne kivánták volna egymást újra meg újra.

             A telefonos kislány a kulcsot semmi pénzért  nem adta volna ki a kezéből , hanem inkább előre szaladt, és maga nyitotta ki az ajtót , hogy mire  a titkár odaér, rajta már legalább egy ruhadarabbal kevesebb legyen . Csak azt nem döntötte el , hogy az a bugyi legyen, vagy a bluz. Végül a bluzt vetette le mert eszébe jutott , hogy milyen intenziv szerelmi érzéseket vált ki a titkárból a bugyitól való megszabaditása.  Ezt a fázist meghagyta neki,és miközben a titkár a bugyiját húzta lefelé, ő szorgalamasan fejtette le a titkár ingét, és bontogatta szorgalmasan  nadrágja elejét. Ezekután már semmi akadálya  nem volt annak , hogy egymás karjaiban landoljanak és összekapcsódjanak a szerelem a sex kötelékében. Mert a telefonos kislány részéről, valami ilyesmiről is lehetett beszélni. És hogy ebből mennyi volt a szerelem , és mennyi a sex utáni vágy, arra csak következtetni lehetett, mert a kisasszony úgy meglovagolta a titkár elvtársat, hogy az egy idő után kért egy kis vizet, pusztán csak azért , hogy némi levegőhöz jusson, mert  a lány csókjai és heves mozgása, szinte megfojtották.

            Amikor némi lélegzetvételhez jutottak , és volt alkalmuk szétnézni egy kicsit a homályos szobába, szomorúan tapasztalták, hogy nekik , nem maradt semmi innivaló. Ezért a telefonos kislány duzzogva mászott rá a pártitkárra és repetát kért-- és kapott.

            Sajnos nem mérték az időt--ami nem volt hajlandó-- megállni a kedvükért, hanem tovább haladt , úgyannyira , hogy mire le értek holt fáradtan és szomjasan, már a zenészek az utólsó számot játszották , ami egyben arra is figyelmeztette őket , hogy jó lesz befejezni, ezt a vidám napot, mert már egy órával beleléptek a következő munkanapba. A pincér megkérdezte, hogy ohajtanak -e még valamit, amikor  a telefonos kislány egy palack édes pezsgőt kért, amit hamar el is fogyasztottak , hogy még egy rövid ideig élvezzék a nap nyujtotta édes életet.

            Aztán szedelőzködni kezdtek.Mindenkinek  teljesült a kivánsága az óhaja, csak Joachimban és párjában  maradt valami űr, aminek az oka éppen Emerencia volt, aki most -- talán életében először hosszú távra  gondolkozott. Elfogadta , hogy Joachim  taxival vigye haza, és a kapuban , még legalább egy félórát szorongassák egymás kezét , ölelgessék egymást, és vörösre csókolják egymás ajkát.  Ez volt most a felső határ, a csúcs, ami bekövetkezhetett, a kevesebb mint húszonnégy óra ismeretség után. Az egyedülálló német férfiak is visszavonultak, finom dudolások közepette.

            A telefonos kislány , úgy tett mintha elfelejtette volna vissza adni a kulcsot, bár valójában azon törte a buksi fejét , hogy talán , még nem is olyan sürgős az igazgatóéknak, és elmennek sétálni egy kicsit, hogy ők még egyszer elnosztalgiázzanak a Helga szobájában. Nem igy történt , Helga diszkréten visszakérte a kulcsot, amit ő mosolyogva köszönt meg-- aztán kimentek a vendéglő elé és két külön taxiba ülve elbucsúztak egymástól, és a jóhangulattól.

           Helga, szerelmes vágyakozó pillantást vetett az igazgatóra, amiből az megértette , hogy a szerlmi játéknak még koránt sincs vége, mert előttük van még a fél éjszaka. Az igazgató meg elfogadta a kihivást mert már semmi kedve nem volt hazamenni az üres lakásba.

           Kifelé menet, jóéjszakát kivánt nekik a gyári spicli és annak felesége.