Két koporsó 67.

            A  három pár élményszámba  menő tánca felpezsditette a vendéglő vendégeinek táncoslábú fogyasztóit, és néhány percen belül  megtelt a táncparketta táncolókkal . A sok táncolni kivánó ember láttán, a zeneker is feldobva érezte magát, és egymás után szebbnél szebb tangókat keringőket játszottak. Ilyenkor, a testek összesimulnak és azt szeretnék  elérni , ha csak igy ruhán kersztül is, de minél nagyobb felületen érintkezzenek, hogy az érzés, a vonzalom, a szerelem utáni vágy minél jobban teret nyerjen, az elszabadult érzelmeken. Helga ,úgy hozzá simult az igazgatóhoz,hogy  az kénytelen volt rendet teremteni a nadrágja elejébe, mert ott már igen-igen nyugtalankodni kezdett valami. Helga viszont pontosan erre várt , pontosan ezt akarta előidézni rámenős, erotikába hajló táncával. Ekkor már nem birták az ön megtartóztatást, és a jól záró táncos tömeg között nagy nehezen kitáncolták magukat, és megindultak Helga szobája felé. Ezuttal nem kellett ölbe vinni , mert vitte a vágy, a hevület az érzés a boldog kielégülés felé. A szobába egy pezsgő volt behütve, amit Helga átnyujtott az igazgatónak , hogy bontsa ki , de csendesen, nehogy valaki puskalövésnek  vélje a dolgot. Koccintottak,  a poharakat és palackot lerakták az ággyal egybeépitett éjjeliszekrényre.

         És eljött a  szerelem órája-- amit Helga  az utóbbi időben nélkülözni volt kénytelen , ezért teljes odadással tárulkozott ki, az alig ismert férfi előtt, mert csak egyetlen cél vezette , szeretni akart, adni akart, és szerelmet , örömöt várt cserébe. Nem siettek , kiakarták élvezni  az együttlét minden másodpercét, minden pillanatát, mert tudták , hogy ezen a földön  minden mulandó,de ennek  ellenére megakarták hosszabitani, az életnek ezt a ritkán adódó boldog pillanatát , amikor semmit nem akar az ember , csak örömöt szerezni másnak, és gyönyört kapni mástól. Nincs is ennél szebb, de a hév elragadta őket és mozgásuk , egyre  hevesebb  lett, úgyannyira , hogy mozgásba lendült az ágy és az éjjeliszekrény,rajta a pezsgős  palackkal és poharakkal. A rázkodó palack, minden külön értesités nélkül kilőtte a dugót , ami tompa puffanással ütközött a mennyezettel, majd visszahúllott rájuk, jelezve , hogy a pásztoróra lejárt. A meg maradt pezsgőt meg elégedett mosollyal, küldték le az előbbi után.

          Amikor visszaértek a vendéglőbe ,már vége volt a táncnak, de az asztaltársaság táncosai , még élénken lihegtek-- különösen a táncba kimerült férfiak. Joachim éles szeme mgakadt a telefonos kislány kicsi kezén ami , éppen felderitő útra indult, a titkár combján, éppen a dereka irányába. A titkár sem akart lemaradni , mert ő is célbavette  partnere forró combját. Az egyedűl alló férfiaknak feltünt , hogy az asztaltársaság némely tagjainak a keze eltünik, elvész valahol az abrosz  alja alatt. Nem firtatták , hogy miért is, mert eszükbe jutott, valamikor régebben ők is igy keresgélték a boldogság forrását.

          Joachim és Emerencia  nem jutottak túl a kézszorongatáson, bár táncközben, izott mindkettőjük teste , amit Emerencia nagy erőfeszitések árán úgyan , de igyekezett kordába tartani. Joachim számára elég érthetetlennek tünt , hogy Emerencia , miközben a frissen tanult német szavakat  ismételgette egész bizalmasan a fülébe, a kutató kereső kezet azonnal elutasitotta,  ha az illetlen  helyre  tévelyedett. Joachim részéről, ez szerelem volt első látásra, viszont a  az Emerencia részéről, még alig volt több  egy baráti kapcsolatnál,de ami még bármivé válhat. Ezért néha engedékenyebb volt , amikor a fíú a combját simogatta -- máskor megróvó pillantással utasitotta vissza a simogató  kezet , pedig olyan szivesen engedett volna a csábitásnak.Jelen pillanatban olyan gondolatcserék vándoroltak a két fél között amit kimondani nem illett, ezért nem is kellett leforditani, pedig mindketten tudták , hogy az érzelmeknek csak ideig óráig lehet parancsolni. És ezt az érzést próbálta Emerencia közvetiteni a fíú felé , aki szomorú beletörődéssel vette tudomásul, hogy még nem jött el az ideje, hogy Emerenciát magáévá tegye, lemondani róla viszont--eszébe sem jutott.

          A német férfiak illendőnek tartották , hogy megtáncoltassák Emerenciát, ám a dolog  forditva sűlt el, mert a lány úgy megtáncoltatta őket , hogy másnap könnyű izomlázzal küzdöttek.

          Helga és az igazgató elégedett mosollyal vették tudomásul , hogy mindenki jól érzi magát, aminek, kimondottan örültek, mert érezték , hogy nekik is részük van az est fényesebbé tételéhez. Lehet , hogy pont arra gondoltak , hogy mivel ők példát mutattak a  szerelem-- ma esti   nemzetközivé válásához--talán biztos más pár is szivesen áldozna szerelem oltárán , ha erre lenne kellő bátorsága. És most Emerenciára és Joachimra gondolt ,akikről messziről  látszott, egyetlen vágyuk , hogy  egymáséi legyenek akár csak egy félórára  is. Ezt a gondolatát megosztotta az igazgatóval , aki igyekezett, nem válaszolni érdembedn  a kérdésre  , de hogy a kérdés ne maradjon megválaszolatlanul, meg sugta Helgának, hogy abban viszont biztos , hogy a telefonos kislány és a titkár , már repesre várja az alkalmat ,a lehetőséget. Helga szépen elmosolyodott , majd a telefonos kislányhoz fordult,és megkérte , hogy legyen szives kisérje ki egy kicsit.

           Kint a hallban, Helga odacsúsztatta szobája kulcsát a telefonos kislánynak, aki egy mosoly kiséretében-- de szó nélkül,csak bólintva -- táskájában rejtette.