Két koporsó 66.

           Ki jobban , ki kevésbé, de mindannyian várták az estét , hogy megtörténjen a találkozás, jót vacsorázzanak , táncoljanak, és még egyebek is, ami belefér egy  ílyen protokoll estbe. Mert egy ílyen estébe sokminden belefér , ha kellő kreativitással van megáldva az ember fia, lánya. A szálloda és a vendéglő, a város legreprezentativabb épületébe volt, ami még egy koncerttermet is magába foglalt. A vendéglőbe , jónevű muzsikusok játszottak, akik ismeretébe voltak a szórakoztató müfaj minden csinjának binjának . Úgy nézett ki a dolog , hogy a helyiek mindent elkövettek annak érdekében , hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az igazgató és a párttitkár , de a telefonos kislány is már többször csinálták végig az ilyen bulikat , és az esetek többségében  sikerként könyvelték el ezeket, mert a külföldiek is jól érezték magukat , és ők is kellemesen töltötték el erre a célra szánt idejüket a vállalat költségén. Ha a párttitkár,  és a telefonos kislány első összeborulását is számbavesszük akkor érthetővé válik az is, hogy őket nosztalgiába hajló érzések töltötték el, amikor arra gondoltak , hogy ma este  ujra összejöhetnek, mert a körülmények éppen olyan adottak, mint annak idején,amikor nem birtak egymásnak ellenállni, és a kifulladásig  szeretkeztek, egy szállodai szobába , amelyik nem is ővék volt, de ebben a szállodában történt.

          A várakozás mindenki részéről jogos volt, ezért a hölgyek nem várattak magukra , és talán életükben először pontosak voltak, mert a kiváncsiság nagy úr a hölgyek jellemében.

          Este nyolckor mint egy vezényszóra szinte egyszerre jelentek meg mindannyian a szálloda halljában. Aztán párt válsztottak -- csak úgy spontán --de érdekes módon, a telefonos kislány a titkár oldalán lépkedett befelé , az igazgató egy biztató mosoly után úgy  csapódott Helgához, mintha mágnessel lett volna bélelve, és Emerencia meg  Joachim egyszerre indultak egymás felé, és egymásba karolva érkeztek a vendéglő bejárati ajtójához. A három német férfi meg egymást kapacitálták, hogy kilépjen be először-- végül sikerült mindenkinek bemennie, és az asztalhoz is érkezési sorrendben telepedtek le. Helga és Emerencia összemosolyogtak és bemutatkoztak egy másnak ,mert már  más mindenki mindenkit ismert. Helga megdicsérte Emerencia ruháját, amit a telefonos kislány irigykedve forditott, amire Emerencia hasonló bókokkal válaszolt. Ha valakinek elkellett volna dönteni , hogy melyikük a csinosabba szebb , az bizony nagy bajban lett volna, mert amenyivel fiatalabb volt Emerencia, annyival jobban állt Helgának a gyönyörű szőke  hajzuhataga, amit olyan hosszan viselt ezen alkalommal , hogy akár el is tudott volna bujni mögé. Ezt néha meg is tette amikor nem akarta , hogy bárki is tudomást szerezzen arról , hogy mit sugott az igazgató fülébe. 

          Helga fontosnak tartotta , hogy elmondja , hogy  mi baja volt a délelőtt folyamán , de férfiak lefujták , hogy  már vázolták az esetet, és semmi értelme , hogy újra elmesélje. Helga megigérte ,hogy  nem fogja túlínni magát még akkor sem, ha most éppen felejteni akar. Ekkor már mindenki mindent tudott egymásról, amit tudni kell és illik , és erre megjelentek a pincérek is , akik már szintén tudták nagyjából a menüt, de a három hölgy látványa miatt nekik is tátva maradt a szájuk. Való igaz mindannyian jól voltak eleresztve hazulról. 

          A lányok valami édes diólikőrt rendeltek ,a fíúk meg a konyak aromájára és hatására  bizták az est további hangulatát.Ami az evést illetti, itt  nagyon elkülönült a helybéliek és vendégek izlése, mert mig a helybeliek jó zsiros disznósültet rendeltek , addig a vendégek ropogosra sült marhahust fogyasztottak. A pezsgőn már simán megtudtak egyezni , mert a francia pezsgőt, mindannyian eltudták fogadni.

          A zene szólt-- a telefonos kislány megsúgta a zenészeknek , hogy németek is tartózkodnak az étteremben, minekutána a primás felhagyott a szokásos dalamokkal , és Strauss Kék duna keringőjére váltott. Ennek hallatán, mindenki koccintásra emelte pohárát, de Helga és Emerencia csak megnyalták az italt , de nem fogyasztottak. Emerenciának, ez nem kis akaraterejére utalt, mert más környezetben az első poharat képes volt akár fenékig is kiinni.

          Jó volt a hangulat, a párok egymás közt beszélgettek , ami csak a telefonoskislánynak okozott gondot , mert őt szakitották félbe, állandóan , hogy forditson, az egymás nyelvét nem értők számára. Ez főleg Emerenciára és partnerére vonatkozott ,mert az igazgató és Helga már szinte  szavak nélkül is megértették egymást . A telefonos kislány mikor megunta a forditgatást, egy merész ötlettel kézen fogta a párttikárt, és a táncparkett közepére penderültek,és eggyé válltak a zenével-- úgy szálltak, repültek  a parketten mint a zene, a nagy szeccesziós terembe. De Helga sem késlekedett ha táncról volt szó ,  nem engedett ellenállást az igazgatónak, mert tánc közben  akarta meg mondani neki  --anélkül, hogy más is hallja -- hogy eljött az ideje, hogy a  a tánc után , pihenni térjenek , odafennt nála a szobába. 

           Emerencia, nem kérette magát, hanem amikor a srác ránézett, már emelkedett is fel a székről, hogy átadja magát a tánc büvöletének, és megmutassa a srácnak, hogy nemcsak a tüköröntéshez ért , hanem, ha kell akkor a táncparkett ördöge is tud lenni.

           Dolgoztak a muzsikusok és dolgozott az alkohol is  -- már annál aki ivott-- aki meg nem,  azt a szerelem fütötte!Emerencia és a telefonos kislány, Helgától lesték el, hogyan kell belépni kellő mélységbe a férfi lábai közzé , hogy az ne tudjon ellenállni a csábitásnak. 

           De ahogy szét néztek a helyiségbe a táncparkettről, meglepetéssel vették észre , hogy asztaluktól nem is nagyon távol, a gyár szekusa mulatja az időt feleségével.