Két koporsó 64.

            Amikor az igazgató-- jó másfél óra múlva-- visszaérkezett, a hangulat enyhén emelkedett volt, de még a jó izlés határain belül. Megpróbáltak azért néhány sikamlós viccet elengedni , amivel némi gondot okoztak a telefonos kislánynak ,mert ő azt nem tudta vagy nem akarta, értelemszerüen leforditani. Ilyenkor besegitett az igazgató aki ebben a témakörbe egészen jól állta sarat , de azért , konzultált a telefonos kislánnyal aki minden alkalommal hüségesen kisegitette, egy pirulós mosoly kiséretében. Tulajdonképpen csak azt akarta elérni , hogy a külföldiek szemébe maradjon meg  szendének, legalábbis egy időre.

           A delegáció tagjainak az az ötlete támadt , hogy szeretnének szét nézni a gyárba , ha ez lehetséges. Ennek semmi akadálya-- mondta az igazgató  és elindult a delgáció élén a műhelyek irányába. A németek meg csak  figyeltek, és néha tettek egy egy megjegyzést  valamire. Például sokkalták , hogy a mühelyek falain rengeteg elektromos kábel húzódik, majd hozzátették , hogy náluk annyi elég lenne egy közepes város megvilágitásához, és az egészet pocsékolásnak tartották. Ahogy egyik műhely mellett haladtak el , furcsa alkoholszag csapta meg az orrukat. Azonnal rákérdeztek , netán pálinka főzéssel is foglakoznak,  vagy netán a munkások alkoholizálnak. Erről szó sincs-- mondta az igazgató , hanem ott a tüköröntő mühely van, ahol alkoholt , pontosabban rumot is használnak a tüköröntéshez. A dolog felkeltette az  érdeklődésüket és máris látni akarták , hogy azt hogyan csinálják.

          Ám amikor bementek a műhelybe a szemük nem a gyártási technológián akadt meg , hanem Emerencián, aki egy asztal főlé hajolva dolgozott, ennélfogva  szép kebleihez betekintést lehetett nyerni, nem kevésbé vált láthatóvá csinos combja , a hátánál lévő tükörben. Az  ifjú német szeme teljesen odatapadt a látványhoz ,és azonnal érdeklődni kezdett , hogy Emerencia független-e. Mondták neki , hogy igenis független, de ez neki nem volt elég mert egyszerüen nem tudta levenni szemét a lányról , sőt tovább érdeklődött , hogy hogyan lehetne  beszélni vele? Ezt a kérdést már a telefonos kisasszonynak tette fel, aki azonnal Emerenciához vezette, és megkérdezte a némettöl:-- Mit akarsz kérdezni  töle? Hát, nem is kérdezni szeretnék , hanem szeretném meghivni vacsorázni. A telefonos kislány bemutatta őket egymásnak ,és azonnal rákérdezett: Emerencia, az úr szeretne meghivni vacsorázni ! Elfogadod a meghivást? Emerencia végignézte a  jóvágású német srácot, tette magát , hogy gondolkozik , vonakodik de mosolya elárulta , hogy van benne hajlandóság , csak az tartotta vissza a választ , hogy a jelenlévők között kettő is akadt, akinek a szeretője volt, és nem tudhatta , hogy milyen minőségbe  van meghiva egy vacsorára. De tapasztalatból tudta , hogy az ílyen meghivásokat nem szabad visszautasitani, mert nem biztos , hogy lesz még ilyen. Csak azt szerette volna még megtudni , hogy a volt szeretői , mennyit ismertettek, az idegenekkel az ő előéletéből. De aztán az is eszébe jutott , hogy a férfiak-- pláne ha nős emberekről van szó-- nem szoktak dicsekedni az ílyenfajta félrelépéseikkel,  ez némileg megnyugtatta és kis várakozás után igent mondott, ezt megerősitve bólintott és huncutul rámosolygott a német fiura.

       Amikor visszamentek a protokollterembe, még ittak egy pohárkával elfogyasztották a szendvicseket. Az igazgató megkérdezt e őket , hogy hány órakor óhajtanak ebédelni, de a delegáció tagjai hamar megállpodtak abban , hogy egyelőre nem óhajtanak ebédelni -- inkább elmennének ők is pihenni egy kicsit, hanem inkább egy korai vacsorát javasolnának , ha ennek nincs akadálya. Aztán megegyeztek hogy este nyolc órakor találkoznak a Pannonia szálloda vendéglőjébe--ahol elszállásolva voltak.

       A fiatal német srác, akit  Joachimnak hivtak  megkérte a telefonos kisasszonyt , hogy irja le neki románul , hogy  nyolc órára várja Emerenciát a szálloda vendéglőjébe, amit ő aláir, és el is visszi Emerenciának , mert még szeretné egyszer látni, most mielőtt még visszavonulnak.A telefonos kislány eleget tett a kérésnek és Joachim boldogan vitte a cetlit Emernciának, aki boldog mosollyal-- de szó nélkül-- fogadta a fülig szerelmes srácot.

       A telefonos kislány érdeklődni kezdett a német hölgy iránt-- az igazgatónál-- aki elmesélte , hgy némi bonyodalom támadt a szobák elosztásánál és azért késett , de a végén minden rendbe jött és a hölgy -- nevezett Helga --most békésen piheni ki az út fáradalmait és a finom pálinka okozta  sokkot. Itt ennél a résznél egy fázist kifelejtett mert úgy érezte , hogy az csak reá tartozik. Az egyik német kolléga meg fontosnak tartotta elmondani, hogy Helga most nehéz napokat él meg, mert éppen válófélben van a férjétől, akivel  kilencévet élt együtt, de a férfi kicsapongó élete lehetetelnné tette , további együttélésüket. Az igazgató ,fokozott figyelemmel kisérte a német kolléga, akár bocsánatkérésnek is minősithető beszámolóját, amiből azonnal megértette , hogy Helga ösztönszerű odaadó magatartása nem volt véletlen.Ám ezt a fordulatott a telefonos kisasszony is észrevette, és egy enyhén megróvó tekintetet  küldött az igazgató felé, aki azonnal megértette , hogy a telefonos kislány , egy szót sem hitt el az általa előadott meséből ami a szobák rossz elosztásáról szólt.