Két koporsó 63.

          Meg is érkezett a német delegáció egy egész rendes kis csapat egyetlen  nő ,és öt  férfi. Az egy szem nő és az egyik férfi nem viselt gyűrüt , ezért elképzelhető volt , hogy függetlenek , vagy esetleg   pontosan egymástól függenek. De ez majd kiderül, az elkövetkezőkben, ha lecsuszik egy-két pohárkával, a jó hazai sima ,de erős pálinkából.A delegáció tagjainak egy része már járt az országban és a cégnél , ennélfogva ismerték a helyi szokásokat, és azt is hogy milyen fontos szerepet tölt be az italozás , egy-egy ilyen látogatás alkalmával. Akik már jártak itt, azok szépen elhallgatták , hogy a pálinka  hatása , hamar és elég intenziven jelentkezik, már félannyi mennyiségtől is , amit esetleg máshol megisznak.

         Az igazgató a protokollterembe invitálta a társaságot, ahol már megvolt teritve, házipálinka, szendvics , édesség és egyéb finomságok is kerültek az asztalra. A németek, meg táskáikból elővették a kis ajándékot , néhány karton jobb cigarettát, néhány csomag kávé, és finom csokoládét. Az igazgató beszélt németül, de nem folyékonyan és az is megtörtént, hogy egy-egy gondolatnál elakadt és egyszerüen nem tudta folytatni , ezért egyébről kezdett beszélni amiről azt hitte , hogy végig tudja mondani. Elég komikus lett volna a hangulat , ha nem lett volna ott a telefonos kislány , aki származása okán nagyon jól beszélt németül, és minden alkalommal kisegitette az igazgatót.Bizalmas, de plátói kapcsolatuk innen származott, és ennélfogva a lány különös megbecsülésben részesűlt, ami abban merült , hogy neki szabad bejárása volt az igazgatóhoz, és az igazgató jónéven vette , ha informálja olyan dolgokról,ami más uton nem juthatott volna el hozzá. A telefonos kislány , már nem is volt olyan fiatal, de filigrán, csinos alkata szinte mindenkit arra ösztönzött , hogy kislányként kezelje, pedig már egész közel járt a harmadik X-hez, de ez egyáltalán nem látszott rajta. Azon kivűl  a beszélőkéjével is minden rendben volt. Egyesek hibájaként rótták fel , hogy igyekezett nem férjhez menni mert saját bizalmas bevallása szerint szerette a változatosságot, a szabadságot a függetlenséget. Az én esetemben az ilyen jellemvonások pozitivumként vannak elkönyvelve, de hát nem vagyunk egyformák , és ez jó.

           Aztán a delegáció tagjai, beszélgettek , mutogattak , ki mit tudott, és persze közben iszogattak is. A vendég hölgy túlbecsülte képességét, és egy idő után megpróbált románul beszélni , és egyfolytában röhögött saját magán , majd kijelentette, hogy ő fáradt és szeretne a szállodába menni lepihenni. Fiatal kollégája felajánlotta , hogy elkiséri , de a hölgy , a benne lévő szesz nyomás hatására egyértelmüen kijelentette , hogy jobban örülne , ha az igazgató kisérné el a szállodába. Ebben meg is egyeztek , bár szóba jött még , hogy esetleg a telefonos kislány kisérje el, de akkor , nem lett volna aki szóval tartja társaságot. A párttitkár is jelentkezett, de német hölgy egy könnyed kézlegyintéssel elvetette ezt a lehtőséget.Az igazgató és hölgy elindultak a szállodába. Már a lépcsőn való lejövés is némi gondot okozott mert a hölgy lábai elernyedtek és ezért teljes súlyával az  igazgatóra nehezedett , és fátyolos szemét az igazgatóra irányitotta miközben szerencsésen leértek a lépcsőn, és néhány bátor, de bizonytalan lépés után sikerült bemásznia a kocsiba.

          Az igazgató, már előre látta , hogy a hölgyet az első emeleti ,szállodai, előre lefoglalt  szobájába, az ölébe kellesz felvigye. 

          A protokoll tárgyalás megszakadt , mert nem volt jelen az igazgató ezért ivással, kávézással mulatták az időt.

          A párttikár is próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe , de az ő szellemi képessége csak a mutogatásig juttatta el. Ezt kihasználva a telefonos kisasszonynak eszébe jutott , hogy itt az ideje , hgy benyujtsa a számlát a titkárnak a jótéteményéért. Egyszerüen rátelepedett és kicsikart egy randevút tőle, amit a párttitkár italgőzös fejjel meg is igért.

         Az igazgató, nem tévedett mert a német hölgyet valóban szinte az ölébe kellet felvigye az első emeletre, mert a hölgy lábai , akarva , vagy akaratlanul, de minduntalan megbotlottak a nem túl magas lépcsőfokokba.Az igazgató boldogan nyitotta ki a szoba ajtaját arra gondolva , hogy a kötelességét elvégezte , és a hölgy átadhatja magáta pihentető alvásnak. De nem egészen igy történt mert amikor az igazgató a hölgyet lette az ágyra , a hölgy teljesen váratlanul felélénkült, megfogta az igazgató nyakkendőjét és csak annyit mondott. Mein Freund,bitte  bleibe da! És az igazgató megértette , hogy miről van szó.