Két koporsó 59.

            Az igazgató önelégülten várta irodájában a párttitkárt akiről azt hitte , hogy miután  alaposan beolvasott neki, ráijesztett-- pulikutya módjára fog besomfordálni az irodájaba csüngő orral, és behuzott farokkal.Hát nem igy történt.

           A párttitkár, már útközben begyakorolt néhány ijedt képet , hogy "boldoggá" tegye az igazgatót-- legalábbis egy darabig.Annyira megváltozott az arca a legutóbbi látogatása óta hogyha megnézte volna magát a két képen egész biztosan nem ismerte volna fel magát, mert egyik kép sem volt  igaz, mindkettő maszk volt, az egyik a védekező, a másik a támadó maszkja, amit éppen a helyzetnek megfelelően tudott ledobni  , és fevenni . Nem tudom , hogy ezt tanitották vagy nem a pártiskolákba, azt viszont állitom , hogy ahány párttitkárral találkoztam --a maiakat is beleértve-- mindegyikben ott lakozott a kaméleon. 

           Az igazgató ajtójához érve, erélyesen  kopogtatott, jelezve ezzel is hogy , hogy most nem az a nyuszi jön be amelyik a múltkor kiment , hanem, egy ideiglenesen oroszlánná vált párttitkár.

-- Jónapot, szervusz - mondta a párttitkár

-- Szervusz, mondta az igazgató , és nem nyujtotta kezét kézfogásra-- érzékeltetve ezzel is hogy a titkár a jelen játszmában vesztésre áll.

-- Mi az már kezet sem nyujtassz nekem? -annyira nagyot vétettem, hisz úgy tudom , hogy mással is, és máskor is történt már ilyen, és még mindig  sikerült megoldani a problémát , anélkül , hogy mi magunk sérüljünk.

-- Ezt hogy érted?-- miért kellene nekem sérülnöm , amikor tiszta vagyok.

-- Lehet , hogy te azt hiszed , hogy tiszta vagy, lehet , hogy ezt velem is elakarod hitetni , esetleg mások el is hiszik , de engem nem versz át mert én tudom , hogy nem vagy teljesen tiszta, és ha te azt forgatod a fejedben , hogy szólsz a párt bizottságnak  , vagy a feleségemnek , akkor számithatsz arra, hogy én sem fogok hallgatni.

          Az igazgató gondolatai felgyorsultak, és kutatták múltbéli ténykedéseit, azokat amelyeket esetleg a titkár ismerhet, és ami  nem vet rá jó fényt. Bármennyire erőltette az agyát,semmi nem jutott eszébe, ami kompromittáló lenne. Ő úgyanis egészen más dolgokra gondolt , mint amire kellett volna és megsem fordult a fejébe , hogy a titkár tudhat Emerenciával való kapcsolatáról. Ezért úgy döntött , hogy megpróbálja még fesziteni egy kicsit a húrt, hátha elszólja magát a titkár , és kiderül , hogy mit tud , és az mennyire veszélyes reá nézve.

--Ha jól értem, te fenyegetsz engem, akkor amikor te vétettél!

--Nem jól érted , én nem fenyegetőzök , de ha muszály  akkor én is dobhatok egy drótot a feleségednek, és mesélhetek is neki egyet s mást, nem csak a gyári tevékenységedről, hanem a frissen kialakitott magánéletedről is.

           Az igazgatónál leesett a tantusz , hogy a titkár tud valamit amivel zsarolni tudja, ezért ő is váltott a hangnemen és mostmár egy barátságosabb hangon kérdezte a titkárt -- Képes lennél ilyesmire?

-- Miért?- te képes lennél?

--Én nem.

--Akkor én sem.

--Akkor hogy oldjuk meg?

--Úgy mint máskor.

--Na, ja.

--A nőnek el kell tünnie!

--És ha beszél?

--Nem fog.

--Miért?

--Majd igérek neki valamit.

--De azért nem volt szép tőled , hogy lenyultad a nőmet.

--Hidd el hogy nem tudtam, hogy a tied.

--Miért?- ha tudtad  volna akkor nem hajtottál volna rá?

--Nem, akkor megvártam volna, mig leszállsz róla.

--Na jó, megegyeztünk-- gyere igyunk egy pohárkával!--aztán koccintottak, de nem mondtak pohárköszöntőt.