Két koporsó 58.

            A párttitkár, a nem túl sok  időt ami a rendelkezésére állt , nem töltötte tétlenséggel, hanem szétnézett bizalmas, megbizható, emberei között, akiktől némi információt szeretett volna begyűjteni az igazgatóval kapcsolatban, pontosabban annak törvénytelen cselekedeteiről, hogy némi fogást tudjon találni rajta , ha a dolgok továbbterjednek , mint valami  fertőző betegség.Emberei ,vagy nem tudtak , vagy nem akartak információval szolgálni, mert vajmi keveset tudott meg az igagatóról, amivel esetleg zsarolni lehetne. De nem adta fel a harcot, és keresést, egészen addig, ameddig eljutott a telefonos kislányhoz , akivel korábban voltak szexuális kapcsolatai, és akivel elég furcsa módon szakitott-- vagyis minden magyarázat nélkül. A szakitásnak ezt a módját a telefonos kisasszony nagyon megalázónak találta és a képességeihez képest ott tett keresztbe  a párttitkárnak ahol tudott. Túl sok lehetőségei nem voltak , viszont  jóbarátságban volt az igazgatóval, mert munkájában is nagyon űgyes volt-- kiterjedt ismeretségi köre miatt telefonon mindent eltúdott intézni,olykor  még olyanokat is ami az igazgatónak nem sikerült.

           A párttitkár őt kereste meg-- eléggé lelombozódva , mert biztosra vette , hogy az igazgató fülébe csak rajta keresztül jutott el a hir,függetlenül attól , hogy időközben milyen útat járt be. Ezért félre tett minden előzményt és igyekezet direktbe támadni , és már egyenesen  úgy tette fel a kérdést , hogy :

-- Miért köptél be az igazgatónál ? A telefonos kisasszony szinte várta már a kérdést és alaposan felkészült a titkár ellen , mert alig várta már , hogy elégtételt vegyen  rajta. Mert ettől jobb alkalmat el sem tudott képzeni magának. Ezenkivűl érezte , hogy biztos a talaj a lába alatt , ezért szinte félvállról válaszolt a titkárnak.-- Honnan gondolod , hogy én köptelek be?

-- Mert megmondták , hogy te voltál.

-- Ki mondta meg?

-- Megmondom , ha te is megmondod, hogy neked ki mondta meg.

-- Én nem mondom meg.

-- Akkor én sem! Igy huzták egymást egy kicsit, mig végül a lány engedni kezdett.

--Akkor mond meg , hogy miért hagytál te el engem? A titkár úgy érezte , hogy ez egy fordulópont a meddő vitába, ahonnan ha jó stratégiát választ, akár ki is ugratja a nyulat a bokorból. De ezen egy kicsit gondolkodnia kellett mert erre a kérdésre, eddig sem tudott válaszolni , most meg nagy hirtelen még nehezebbé vált a felelet. Mindent egy lapra tett fel-- és kivágta azt a választ amit szerinte a lány elfogad.

-- Azért hagytalak el mert, nem akartam , hogy olyan helyzetbe kerülj, mint most Emerencia meg én! A lány elgondolkozott, hitte is meg nem is a mondottakat, de eddig még ez volt  az egyetlen válasz amit ezirányú kérdésére kapott.

--Tudod , hogy én mindent tudok, csak az a kérdés , hogy van amit magamba tudok tartani , és van olyan is amit nem tudok. Na, ez volt a te ,meg az Emerenciád esete.

-- Ide figyelj, tudod , hogy bajban vagyok, régi barátságunkra való tekintettel  segits nekem- nem leszek hálátlan. A lánynak kezdett tetszeni a titkár válasza  engedékenyebb arcot vágott, és lelki szemei előtt megcsillantak egykor volt szerelmes pillanatai  a titkárral.

-- De miben tudok én neked segiteni?

-- Hát mondjál valami kompromittálót az igazgatóról, amivel megtudom egy kicsit fékezni , mert neked bevallom őszintén, hogy nagyon rám ijesztett, nagyon bevagyok rezelve. A lány fejéhez közelitett szájával  és egy puszit lehelt a leányzó nyakára. A kisasszony  megborzongott , jeléül annak , hogy érzései  nem multak még el a titkár irányába, és már tudta , hogy segiteni fog a maga módján, de azért még húzta egy kicsit titkárt mert látta , hogy nagyon el van kenődve  ezért hagyta , hogy még puhuljon a maga levében. 

-- Aztán mit mondhatnék én neked az igazgatóról, tudod , hogy rendes ember, és egyszer már megbocsátott neked. Azt viszont tudom , hogy most nagyon dühös, és azt is tudom , hogy miért haragszik annyira rád.

-- Na , mondjad már ! mondjad mert itt őszülök meg azonnal ha nem mondod!

-- Az az igazság , hogy az igazgató azért olyan dühös , mert lenyultad a nőjét, mert Emerencia az ő barátnője!

           A titkár eltátotta száját-- én barom, ha tudtam volna , sohasem kezdtem volna ki vele, annak ellenére , hogy nagyon jó nő!

-- Na na , és én milyen vagyok?-- nézett fel rá a telefonos kislány  vágyakozó pillantással a szemébe.

-- Te egy angyal vagy, aki megmentette az életemet!