Két koporsó 57.

           Az igazgató utjára bocsájtotta  a titkárt azzal a boldog tudattal , hogy sikerült megaláznia kellőképpen, és ezért most  jó ideig nem lesz gondja vele. Más részről sértve érezte  férfiúi önbecsülését,mert nem tudta eldönteni, hogy ki volt  az inditványozó, ebben a háromszereplőssé vált játékban.Úgyanis eltudta képzelni mind a két fél részéről , hogy szabad utat engednek  vágyaiknak még akkor ha ennek, nemszeretem következményei lesznek. A maga szerepét a galiba előidézéseben minimálisnak  határozta meg , mert ő jogosnak tartotta , hogy felesége távollétében ílymódon vigasztalódjon.

          Emerenciára került a sor a meghallgatásra. Már készült rá, százféle pózt vett fel , százféle választ dolgozott ki , és reménykedett , hogy a sok közül valamelyik csak bejön.  Az elképzelései között szerepelt -- többek között -- hogy ártatlan arccal majdnem bőgve, mindent elismerve vagy beismerve, az igazgató lába elé veti magát és bocsánatért esedezik. Úgyanakkor egy másik változat is megfordult a fejében , miszerint, egyszerüen az igazgató nyakába úgrik és vehemensen mindent tagad , és arról biztositja  az igazgatót , hogy csak őt szereti , és senki mást.Aztán elvetette ezt a változatot is mert egyáltalán nem tudta , hogy az igazgató milyen mértékben informált, és ha mindent tud , akkor ő még attól is nagyobbat bukik , mint amire számitott. Kétségek gyötörték, de női allürök nélkül nem tudta elképzelni a jelen pillanatban kilátástalannak látszó megoldást. Majd később arra gondolt, hogy nem hagyhat veszni mindent, mert a két szarvasbikából , legalább az egyiket jó volna megtartani-- hogy melyiket az teljesen mindegy volt most--mert egyszerüen nem volt módjába választani. Tudta , hogy valamit nagyon elszúrt mohosága által, mert alig néhány nappal korábban mind a két szarvasbika a tenyeréből evett.  Azonkivül szerette volna megtudni , hogy ki informálta az igazgatót, sőt azt is hogy miért. Nagyon sok kérdés bujkált az agyába , amire nem tudott választ adni magának-- ennélfogva az igazgatónak sem.

            És most bekell menjen az igazgatóhoz , ahol szint kell valljon, ami nagyon nehéz mert az igazgató jót tett vele, neki köszönheti jó állását, és elfogadható fizetését. Szomorú bünbánó arccal nyomta le a kilincset , ám amikor belépett mosolyt varázsolta az arcára , és közeledni kezdett az igazgatóhoz. Az igazgató egy elháritó mozdulatot tett és a székre mutatott. Ebből megértette, hogy a nyakába való úgrás változat már nem jöhet be, ezért visszavonulót fújt, arca szomorúvá vált és ajaka is veszitett feszességéből, vagy mondhatnám ,hogy enyhén görbülni kezdett, ami egyértelmüen bizonyitotta, hogy mennyire belátja esélytelenségét, de a kegyelem kérés lehetősége még fenn áll!

-- Mit müveltetek péntek délután a titkár irodájába?--kérdezete az igazgató , és látszott rajta , hogy nagyon nehezen emészti meg , hogy  őt elhagyták, megcsalták, átverték. És ez annál jobban fájt neki , hogy mindezt , egy húszonéves lány teszi vele akivel ő csak jót tett , azonkivül , hogy magáévá tette.

-- Hát az volt , hogy a titkár akarta.

-- De te mentél be hozzá-- miért?

-- Akkor én még nem tudtam , hogy mi lesz belőle.

-- Mikor tudtad meg,amikor már nem volt rajtad ruha, vagy talán ő cibálta le rólad?

-- Nem, de amikor láttam , hogy ő is vetkőzik akkor...már tudtam.

-- Mit tudtál?

--Hát azt!

--Mit?

--Hát azt amit te is csináltál velem. De hidd el , hogy végig rád gondoltam-- de mit mondok végig , hát nem is volt végig , mert Mariska néni úgy ránktört mintha egy traktorral jött volna be.Jajj, hát én úgy megijedtem , hogy egyszerüen nem találtam a ruhámat.

-- Szóval rám gondoltál, egész idő alatt?

--Íiigen.

-- Na itt vétetted el kislány, mert nem akkor kellett volna rám gondolj , hanem jóval előtte amikor még elnem követted ezt a végzetes hibát. A válaszomat irásban fogod megkapni. Légy szives küldd be a titkárt!