Két koporsó 55.

            Emerencia egy bizonytalan lépést tett a titkár felé, és szétnyitotta karjait mint aki megakarja ölelni a titkárt , és száját is csókra csücsöritette. A titkár ettől teljesen elbizonytalanadott és hosszú másodpercekig megkövülten állt és  elfeledkezett mindenről. Mire magához tért már az Emerencia ajka keményen rátapadt  ajkára és ha akart volna akkor sem tudott volna semmit mondani. Aztán ő is belement a játékba mert egyáltalán nem volt olyan állapotban , hogy egyetleen okos szó kijöjjön a száján. Emerencia csókja teljesen elvarázsolta, és csak rövid idő elteltével jutott eszébe , hogy tulajdonképpen miért is jött. Az eredeti szándéka az volt , hogy szakit, és feladja  az Emerenciával alig elkezdett kapcsolatát. De a nő csókja olyan hatással volt rá , hogy elfeledkezett magáról,és hajlandó lett volna ott, és azonnal ott folytatni ahol alig néhány nappal korábban idő előtt abbahagyták.

            Már percek teltek el, anélkül , hogy szó jött volna ki a szájukon, mert amikor  a titkár megakart szólalni, akkor Emerencia ajka azonnal lecsapott és csókokkal némitotta el a bizonytalan férfit. Ám amikor Emerencia akart mondani valamit akkor meg a titkáron uralkodott el a tettvágy és csókokkal esett neki Emerenciának. Tagadhatatlanul hatása alá keritette a nő, és lassan már úgy játszott vele mint macska az egérrel. És a férfi már messze elfeledte , hogy csak egy nappal korábban esküdözött, hogy neki a feleségén kivül  soha senkire nem lesz szüksége.Már sajnálta , hogy  a párt iskolában , a szocialista ideologia és a kommunista erkölcs helyett ,nem valami olyasmit  tanult  , ami  okos és értelmes dolgokra  tanit, akár arra is hogy  jelen helyzetből , hogyan vágja ki magát ,vagy talán arra , hogy uralkodni tudjon magán , hogy ilyen vagy hasonló helyzetben  ne is kerülhesen.

            Emerencia  szinte rá érzett a titkár gondolataira , és feltette a nagy kérdést? - Hogyan tovább? A titkár még szédelgett Emerencia csókjaitól, elbüvölő illatától, és ölelő karjaitól, és válasz helyett csak félmondatokat tudott mondani. -- Az a helyzet , hogy csitulni látszik a dolog , viszont félő , hogy ha egy valaki megtudja -- nevezetesen a telefonos lány akkor nagy veszélyben vagyunk, mert az képes befújni vagy a személyzetisnek , vagy akár az igazgatónak. Erre meg Emerencia kapta fel a fejét, mert ő nem tudta hogy milyen múlttal rendelkezik az titkár és a telefonos kislány.

           Akarva akaratlanul rá kellett térjenek a kettejük kapcsolatára , de ez annyira nehezen ment mintha a halálos itéletet kellett volna kimondaniuk  egymásra. Viszont az  idő haladt előre már legalább egy félórája nézték bámulták egymást anélkül , hogy egy értelmes  mondatot kitudtak volna mondani  egymásnak , kapcsolatukról , vagy annak folytatásáról vagy akár befejezéséről.

           Emerencia ösztönösen cselekedett , mert ő megakarta tartani a férfit legalább addig ameddig a dolgok elsimúlnak, mert nem volt kire számitson a probléma megoldásában. Az egyetlen bizalmasát és barátját az igazgatót vágta át azzal , hogy szerelmi kalandba keveredett a titkárral.Erre a gondolatra elszomorodott, és arra kért a  a titkárt , hogy segitsen neki , ha netalán bajba kerül és talán egyszer még folytathatják, ha elmúlik a kétely ,a veszély.

           Szinte hihetetlennek tünt mindkettejük számára , hogy egy  alig elkezdett viszony,  és tulajdonképpen be sem fejezett aktus miatt, most sokminden veszni látszik. Egyetlen reményük maradt , hogy a pletyka valahol megtorpan elakad, vagy valami katasztrófa történik , mondjuk egy kissebb földrengés ,  vagy egy elviselhető árviz, de legalább egy vulkánkitörés valahol nem nagyon messze , de nem nagyon közel sem, de csak olyan amelyik nem árt senkinek és semminek csak éppen arra legyen elég , hogy egy könnyed szerelmi, három , vagy négyszöget  feledésbe tudjon küldeni.

          Ilyen és  ehhez hasonló gyötrelmek között igérte meg Emerencia a párttitkárnak , hogy ha elmulik "vihar"vitorlatörés és a hajó elsülyedése nélkül akkor valamikor majd , egy nyugalmasabb , egy biztonságosabb helyen, folytathatják alig elkezdett románcukat. A titkár igért mindent amikor Emerencia csábos tekintetét reávetette, mert ez a nő ellenállhatatlan tudott lenni, különösen akkor amikor tudatába volt annaka ténynek , hogy jelen állapotában csak a titkár segithet, de az is csak akkor ha a hir nem jut az igazgató fülébe. Aztán fájdalmas búcsut vettek egymástól néhány csókkal megpecsételve, annak reményébenm , hogy odafenn Amor isten vigyáz reájuk, és megusszák a felelősségrevonást , és annak következményeit. De az ellenség sohasem alszik, mert másnap reggel mindjárt az első órában az igazgató magához kérette előbb a titkárt  , majd utána Emerenciát is .