Két koporsó 52.

            Amikor a telefonos kisasszony fülébe jutott a dolog az egyenlő volt azzal , mintha valaki egyenest a rádióból értesült volna az esetről. Pedig telefonon csak két barátnőjét értesitette, mert volt olyan barátnője is akit érdemesitett arra , hogy személyesen kissé kiszinezve, átalakitva adja vissza a történetet. A hir olyan gyorsan terjedt, hogy  reggel nyolc órakor már mások mesélték neki, hogy mi történt  szombat délután a párt irodában a C. monológok és a pártbrosurák tömkelege között. Egyesek már azt is tudni vélték, hogy menet közben rájuk borult a könyvespolc, és akkor pontosan  a titkár volt felűl-- meg is sebesült hátul a nyakán, csak a hajától nem látszik az űtés nyoma. Már nagyon sok mindent lehetett tudni a szerelmi légyottról, csak azt nem --mai szóva élve -- hogy ki szivárogtatta ki a hirt. Ezek után már nem a tény volt a fontos , hanem az, hogyan jutott el mindenki fülébe.

          Emerencia ült kis irodájába és mélyen elgondolkozott, hogy milyen következményekkel járhat az ő személyére vonatkozólag ez a kis malőr. Sok minden megfordult a fejébe, többek között az is , hogy mi történik akkor ha az igazgató fülébe jut  az eset , ami sajnos vele meg a párttitkárral megesett. Ezt a gondolatot hamar elvetette, mert azt végzetesnek tartotta , mert azért  akár ki is rughatják, de ami még rosszabb mehet vissza üveget csiszolni tükröt önteni , és piszkos munkaköpenybe járni. Ettől teljesen begorombult és nagyon kezdett haragudni a párttitkárra , hogy, hogy lehetett olyan barom , hogy nem talált egy más jobb helyett, hamár annyira megkivánta őt. Azt már rég elfelejtette , hogy a pártiroda ötlete , pontosan az övé volt.

          Aztán az is feltünt neki , hogy két vadonatúj barátnője akik máskor ilyenkor már javában mesélték hétvégi élményeiket -- ma reggel rá sem nyitották az ajtót. És éppen akkor tudatosult benne , hogy azért nincs barátnő , mert most más irodában más helyen, éppen ő van " műsoron" éppen a szombati szórakozás miatt. Egy kicsit leblokolt az agya mert nem tudta , hogy ilyen esetben mi  a teendő, mi az ami képes kizökkenteni az ember gondolatát ebből a faramuci helyzetből. Gondolatai , úgy elvitték , hogy teljesen bepánikolt, és egyre jobban aggódott a következmények miatt. Talán most fogta fel teljesmértékben , hogy mit tett és hogy annak, nem csak a saját maga személyének ártott, hanem egy másik ember családi életét is tönkre teheti, ha a dolog kitúdódik.

           Aztán az esélyeket kezdte latolgatni , hogy kinek áll érdekében, hogy kitudódjon , és kinek nem. Szépen haladt a gondolataival, a titkárnek nem, Mariska néninek sem mert neki fizetésemelést igértek. Itt elakadt mert nem tudhatta , hogy Mariska nénitől , milyen irány vett  szerelmi kalandjuk a titkárral. Kinek mondhatta el Mariska néni? Egész biztos , hogy nem szaladt vele az igazgatóhoz, hát hogy jön ő ahhoz? Ezt a fonalat is elvetette. De ekkor már úgy érezte, hogy a kör bezárúl és ha nem is az egész világon , de a gyárkapun belül már mindenki  őket pletykálja . És ebben volt valami igazság is. A pletyka terjedt, földszintről az emeletre , emeletről, emeletre, majd szétterült az egész gyár terűletén.

            Emerencia gondolt egyet, és felpattant , hogy megy és megkeresi Mariskanénit, és tőle fogja megtudni az igazat , hogy kinek a fülébe vándoroltak a szavak amelyek közhirré tették , nem éppen erkölcsös tetteiket. Aztán mégsem ment megkeresni Mariska nénit mert egyszerüen nem volt mersze kilépni az irodából. Az is megfordult a fejében , hogy átlépjen a párttitkár irodájába, mert egyáltalán nem tudta , hogy mit mondhatna neki, sőt inkább ő várta volna  el , hogy neki mondjon valamit a párttitkár, valami szépet, valami jót, valami vigasztalót. De ez sem történt meg, és egész nap senki sem nyitotta rá az ajtót, és ő sem jött ki  az irodájából. Délután, igyekezett legutólsónak távozni a munkahelyéről, hogy  lehetőleg senkivel ne találkozzon, vagy csak olyanokkal akik nem ismerik.

             A kapun való kimenetelkor az volt az  érzése, hogy már a kapus is tud a párttikárral való szerelmi kapcsolatukról. De ekkor bevillant valami az  agyába.

             Hazaérve elmesélte Emiliának töviről hegyire a szombati esetet a párttitkárral , és utána feltette a nagy kérdést édesanyjának. Akkor most mit tegyek? Az édesanyja végighallgatta és kisvártatva megadta választ.