Két koporsó 49.

           A propaganda és az antipropaganda teljes gőzzel müködésbe lépett. Hogy az új vezetés nem sokba különbözött a régitől , azt onnan is észre lehetett venni , hogy ugyanazokkal a propaganda eszközökkel dolgozott. A kivégzést követő nap délutánján az a hir járta , hogy a terroristák meg mérgzték az ország összes ivóviz forrását ami természetesen nem volt igaz, de arra jó volt az emberek félelmét továbbra is fenntartsák. Mert még sokan-- főleg az előző rendszer kegyeltjei még mindig reménykedtek abban , hogy  akár más formába is ,de még visszafordulhat a régi rendszer ami továbbra is biztositja nekik a munkanélküli jó életet.

          Másik rémhir meg az volt , hogy a terroristák behatoltak a templomba és prédikáció közben lelőtték a lelkipásztort. Ezt a hirt telefonon kaptam egy kollégától aki nagyon jól tudta , hogy alig száz méterre lakom az emlitett templomtól. Hogy ő honnan hallotta azt nem tudom, de vettem a fáradságot elsétáltam a templomog , hogy a magam szemével győződjek meg a hír valótlanságáról. Az istentisztelet teljes nyugalomba folyt, csak sokkal nagyobb lélekszámmal mint az azt megelőző akár két héttel korábbi vasárnapdélután alkalmával. Ez is kacsa volt, csak azt a célt szolgálta , hogy ujabb nyugtalanságot töltsenek az emberekbe , hogy az évtizedek óta titokben ünnepelt karácsonyt, most szabadon ugyan, de nem teljes biztonságban ünnepelhessük.

          De még ez sem volt elég, mert ahogy kezdett leszállni az est, és a város fényei kigyúltak , egy ujabb telefont kaptam , miszerint a főtér fölött helikopter  cirkál és abból lövöldöznek az éppen arrajárókra. Ekkor én is telefon ragadtam és felhivtam egyik kollégámat aki éppenséggel az új főtéren lakott és  megérdeklődtem , hogy mi igaz az egészből. Kollegám megnyugtatott.Semmi!

         De itt vissza kell térjek egy kicsit a karácsony estére, amit családommal  egy kicsit másképp ünnepeltük, mint az azt megelőző néhány évtizedben. Először is december  huszonöt , huszonhat pirosbetüs ünnepnappá lett nyilvánitva.Ez volt a forradalom első eredménye! 

         A városban népi ellenőrök cirkáltak fegyverrel-- de golyó nélkül-- akiket a vállalatoktól delegáltak éjszakai szolgálatra. Úgy tiz óra tájban kopogtatnak az ablakon-- nem tudtam mire vélni a dolgot és kinéztem.A kopogtató nem volt más mint egyik munkatársam , másik két kollégával akiket éppen a mi utcánkba osztottak be hogy fenntartsák a rendet.Pedig azon a karácsony estén olyan rend és nyugalom volt mint talán soha. Boldog karácsonyt kivántak én meg behivtam őket  egy pohár borra és egy kis melegedésre. Be is jöttek a fiuk akik közül a két fiatalabb magyar volt az idősebbik román, mi  csak Gyuri bácsinak szólitottuk. A két fiatal a fegyvereket lerakta a sarokba és én tölteni kezdtem a bort. A fiuk  fogták is a poharat, Gyuri bácsi is, de a fegyvert nem tette a többiek fegyvere mellé . Mondtam neki tegye már le azt a fegyvert mert nincs arra semmi szükség, igy evés ivás közben. De Gyuri bácsi nem tette le, azt mondta , hogy szolgálatban van , és olyankor a fegyvert nem szabad letenni.Igen, ezt mondta , az igazság meg az volt , hogy az ősi ellenségeskedés , meg az ősrégi félelem  a bizalmatlanság vezette cselekedetiben. 

           Azon az estén a román televizió a kis Jézus megszületésével kapcsolatos filmet sugárzott, ami nem tett megalakulása óta.

           Aztán -- nem tudom minek szánták-- de elővettek egy tévé bemondót aki már évzizedek óta , olvasta mondta hireket és  annyi gyakorlat után, akár éjjel, ha felköltötték volna akkor is  eltudta  volna mondani  azt a mindig úgyan azt  a hirt  hogy: Ma itt járt , ott járt átadott, megigért , felavatott, fogadta , fogadták  megtapsolták ováció volt... ott ahol járt. Na ez a bemondó, meg törve, vagy megjátszva megtörtet-- előadta , hogy nagyon sajnálja , hogy évtizdeken keresztül félreveztte a népet , dehát neki az volt a kötelessége, és ő készen kapja a bemondandó hireket és igéri, és fogadja , hogy soha többet ilyet nem tesz, hogy félretájékoztatja a lakosságot. Nem is tette, mert a beszéd után , ugy kirugták , hogy a lába sem érte a földet. A nevére már nem emlékszem, ami azt jelenti nálam , hogy felejthető volt.