Két koporsó 46.

           Mire magamhoz tértem, és többé kevésbé megemésztettem ,hogy mi történik körülöttem, csak azt vettem észre, két nagyobbik gyermekem eltünt hazulról, és feleségem meg utánnuk ment megkeresni őket.Én se sokat teketóriáztam, hanem én is elindultam utánuk , hogy nehogy valamibe belekeveredjenek. Pedig erre semmi szükség nem volt, mert semmi ellenségeskedés nem történt, az emberek egy pillanat alatt rájöttek , vagy már előzőleg is tudták , hogy ki az igazi ellenség-- bár azok akkor már mélyen elbujtak valahova, és azt hiszem akkor azokban az órákban nekik sem lehetett, egy zabszemet légkalapáccsal a fenekükbe beverni. De maradjunk az utcán és nézzük a tömeget . Itt megkell jegyeznem , hogy akkora tömeget sem azelőtt sem azóta nem láttam Szatmárnémeti főterén, még akkor sem amikor kordonnal akarták helyben tartani a C-t "dicsőitő" tömeget. De  ez most más volt, most nem C-t "éltették, hanem Tőkés Lászlót ami elég furcsán hangzott a román felvonulók tüntetők szájából, akik csak így tudták kiejteni a nevét:Tokes Lázló. De éltették mert megtudták , hogy része volt a diktátor megbuktatásában.

             Az emberek felfokozott idegállapotukban a szekuritáté, a milicia (rendőrség) épületét keresték fel , és azok előtt fejezték ki óhajukat , hogy soha többé nem akarnak diktaturát, kommunizmust. A szekuritáte  épülete teljes sötétségbe volt. Akkor az volt az érzésem , hogy a szekusok olyanok mint a patkányok a hajókon, megérezték  a veszélyt-- és eltüntek. Vagyis gyávák voltak és parancs nélkül hagyták el  posztjukat . Ez a legvalószínűbb, mert ilyen értelmű parancs nem lehetett, akkor, amikor Bukarestben, és más nagy városokban, még erősen álltak  a lábukon mert még mindig keményen lövöldöztek, és ártatlan embereket  végeztek ki már csak bosszuból gyülöletből, vagy akár félelemből, mert helyzetük kezdett kilátástalan lenni, mert a hadsereg egyértelmüen a nép oldalára állt. Egyesek szerint állitották. Hogy mi az igaz az most már teljesen mindegy , mert mikor azt kezdték kiabálni "a hadsereg velünk van" (armata e cu noi ) -- annak utána észre kellett  hogy vegyék, hogy fogytán az erejük, és az erőszak, a kényszer, a megfélemlités ideje már az utólsokat rúgja.

              A milicia épülete is csendes volt -- a bejárati ajtóban kát rendőr posztolt fegyverrel, az ajtó rácsain hatalmas lakat függött. A nép, orditott velük , követelték , hogy térdepeljenek le  a nép előtt. Ezt úgyan nem tették meg, de nem is regáltak semmilyen formában az eufóriában élő tömeg orditásaira.

              Itt tapasztaltam meg-- gyakorlatban-- hogy mi az a tömeghisztéria, hogyan alakul és hogyan ragad, tapad egyik emberről a másikra. Előbb csak egy-kettő kiabál aztán  egyre többen , mig végül az egész tömeg átveszi annak az egy -két embernek  a gondolatát a hangját a stilusát , és már egyszólamban dühöng az  egész tömeg, és egyre jobban kivetkőzik magából, annak ellenére , hogy senki nem bántotta , nem provokálta, sőt, talán először életében azt csinált amit akart, és szabadon mindentől függetlenül, belekiabálhatta a világba évtizedes netán több évtizedes fájdalmát, bánatát hiányérzetét.

            De jajj volt annak az autósnak, akinek  az autójának három jegyű a számja -- mert az nálunk akkor  megkülönböztetés jele volt, mert minden kocsinak négyjegyű számja volt a három szám a szekuritáténak a pártnak  és a miliciának volt fenn tartva. Ezért aztán aki háromjegyű számmal az utcára keveredett, azt minden kérdezés, igazoltatás nélkül ,a megvadult tömeg könyörtelenül felboritotta. De ennek előzménye is volt , mert egyik elég magas beosztású pártvezér, munkásruhába bujva  próbált hazamenni kocsijával, csakhogy valaki felismerte, és kocsiját megpróbálták darabokra szedni, a pártvezérrel együtt. 

            A tömeg az elsőtitkár asszony lakásához tódult, de ő már nem volt otthon, ezért a jelenlévők úgy döntöttek , hogy bútorait kipakolják az utcára.

             Egészen beesteledett ,sötét volt már, az emberek gyertyát vettek elő és azzal rótták az utcákat az enyhe decemberi estében. Valaki azt javasolta , hogy menjenek el mindegyik templomhoz. A tömeg teljes egyetértésben sorra járta a főtér közelében lévő templomokat. Az ortodox templomok ajtajai zárva voltak, hasonlóképpen a katolikus templomok ajtajai is. A tüntető tömeg minden templomajtóban néhány szál gyertyát gyújtott és kis várakozás után tovább állt. A szatmári református Lánczos templomban fény gyúlt, és megnyiltak az ajtajai. A tömeg rendezett sorokban lépett be a templomba, nemzetiségre, vallásra való tekintett nélkül . A lekipásztor imát mondott, és Isten áldását kérte minden jelenlévőre , az ország népére . A tömeg tapsolni kezdett( templomba tapsolni-- addig nem hallottam).

            Sűrü este volt mire haza érkeztem, ahol családom éppen készült engem megkeresni!