Két koporsó 38.

           Emerencia  új munkakörében hamar beletanult és már időt tudott szakitani egyebekre is. Például szét nézett a hölgyek között , de csak azután amikor már tisztába volt a férfi felhozatallal. Szomorkodásra nem volt semmi oka mert a hölgyek között nem igen talált vetélytársat-- már csak azért sem, mert nem mindegyiknek forrt a vére úgy  mint az övé, és korban is elég távol voltak tőle. És egyáltalán, a férfiak sokkal jobban izgatták, amiben szintén bővelkedett az emeleti irodasor.

           Természetesen nem feledte el , hogy ő elsősorban az igazgatóhoz tartozik, de ez egyáltalán nem zárja ki , hogy esetleg más férfit is közel engedjen magához. Szószerint nem fogalmazta meg de a génjei arra predesztinálták , hogy legelőször a párttitkár irányába tegyen engedményeket, aki előbb mindennapos , majd a későbbiek folyamán naponta többszöri látogatója volt. A párttitkár sem volt szégyenlős fíú, ezért napról -napra igyekezett bennebb hatolni Emerencia érzelem világába. Emerencia egyelőre háritott mert  neki kötelezettségei voltak az igazgató irányába, de ezt úgy tette , hogy egy kiskapú mindig nyitva maradjon, amelyiken valamikor majd  párttitkár az igazgató örökébe léphet. 

           Az igazgató időközben egy kétszobás lakást kapott, aminek a bebútorozása nemigen okozott gondot. Ami a gondot okozta ,az az volt ,hogy a lakás birtokbavétele útán felesége aránylag gyakran meglátogatta, és ilyenkor magátólértetódően Emerenciára nem volt semmi szükség. A feleség,  jött volna a férje után, még munkahelyet is kapott volna volna a cégnél, de valahogy egyikük sem erőltette a dolgot, és az igazgató is tudni vélte , hogy a felesége sem él apáca életet, az alig százötven kilométerre lévő kis városban. Igy aztán elvoltak párhuzamos sineken futva, de amelyik hetenként kéthetenként keresztezte egymást. Érdekes módon, egyikük sem mutatott féltékenységet, mert nem volt rá semmi szükség, mindketten megkapták a maguk jussát és az egymásközti érintkezés volt a hab a tortán.

           A dolog csak Emerenciának nem tetszett, mert ő ílyenkor függőben maradt , mint a sakkjátszma , amit csak akkor folytattak amikor lehetett. Ráadásul, ő sem mehetett bele akármilyen alkalmi kapcsolatba, mert ha az  kitudódik akkor bizony kegyvesztett lenne az igazgatónál. Ekkor még a párttitkár sem tudta , hogy Emerencia az igazgató pártfogoltja , és lefoglaltja, ezért hevesen udvarolt, és  vázolni kezdte Emerenciának , hogy mekkorra lehetőségei vannak előmenetelben , amennyiben belép abba az egy pártba -- zárójelben jegyzem meg ,amelyik akkor már, szaggatott vitorlákkal és számtalan lékkel közlekedett a szocialista államrend büdös vizén.Persze ez csak utólagos okoskodás , bár akkor már ha látni nem is, de érezni lehetett, hogy új szelek fujnak nyugati irányból , és nem is a kapitalista országokból , hanem a nem is olyan távoli Lengyelországból. Mert megjelent a "Szolidaritás" szakszervezet élén egy egyszerű emberrel akit Lech Valessának hivtak. A román sajtó, tudomásul sem vette ,évekig hallgatott róla , akkor amikor Magyarországon már kritika nélkül elfogadták , és a későbbiekben támogatták is. Igaz, hogy nem az elit vezetés , de becsületére legyen mondva, hogy ők is felismerték , hogy a jövő a Szolidaritásban van.

           Ez a kis  kitérő azért volt, mert Emerencia ezt nem tudhatta-- igaz nem is volt rá kiváncsi--mert ő a férfit pártállástól függetlenül igényelte, és kevésbé érdekelte , hogy mi van  a férfi fejébe és annál inkább érdekelte az , hogy mi van a nadrágjába , és a zsebébe. Ezért aztán elgondolkodott a párttikár ajánlatán ,és próbálta beiktatni egy szabad vasárnapjára  , de az  meg nem volt megfelelő a párttitkárnak, mert az meg kirándulást igért a családjának. Be kellett lássa hogy nehéz a külön  bónuszszerelem  kivitelezése, amikor mind a két fél valamilyen formában kötött. De nem  az a lány volt ő aki nem talál megoldást egy ílyen akadályra, és máris beinditotta fantáziáját, az a tény , hogy a nagyon bonyolutnak látszó dolgok tulajdonképpen nagyon egyszerüek, és azonnal vette a telefont és átszólt a párttitkárnak , hogy meg van a megoldás, és egész közel --házon belül.

           A párttitkár olyan izgalomba jött , hogy azonnal letette kezéből a tizennegyedik pártkongesszus határozatát és nagy sebbel-lobbal átlépett az Emerencia irodájának nevezett munkahelyére.