Amatőr Írók Klubja

Testem hideg rázza ma valójában,
de nyugalom van e kis világban.
Kinn hideg szél süvít,
idebenn a tűz melegít.
Hova menjek?
Mivé legyek?
Ki mondja meg, hogy
mit tegyek?
Barátaim hiányoznak,
olvasni őket vágyom,
de eszem mondja,
nincs arra időd lányom.
Munkám annyi, mint a tenger,
de perceim számlálgatva
betekintek néha a klubba.
Ha nem is szólok sűrűn,
azért én még itt lapulok,
és látom kis családunk,
hogy gyarapodik.
Vannak újak, és veteránok,
így szólok én most hozzátok.
Írjatok csak sok-sok szépet,
ne sajnáljátok a jó népet!
Írnék én is, de idő híján,
maradok eme kusza soroknál.

Címkék: vers

Kapcsolódó hírek:

Bozsik Barbara: Megérintettél

Téglamadár

Szociális Zavar

Lóverseny

Kommentáld!

Hozzászólások

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Ismerős az érzés, én is hasonlóval küszködök, de az utóbbi időben már igyekszem jobban beosztani az időmet, hogy mindenre jusson.

Válasz

Erica Tailor üzente 14 éve

Osztódnék én Drága Zoltán,
de ez már csak hab a tortán...
Lassan már hét fejem van,
csak az agyam nem tudom
merre van...

Köszönöm kedves szavaitok,
nem is tudjátok, engem ezzel
mennyire felbuzdítotok.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 14 éve

Nagyon kedves buzditó vers,
Olvasva, vele csak nyersz.
Ilyenkor az ember mit tehet?
Oszd magad, ahogy lehet!

Nagyon tetszik a vers!

Válasz

Gráma Béla üzente 14 éve

Szerintem egy nemes szív,a mindennapok kihívásaival a közösségért küzdő összetartó lélek vagy. Ezt fejezi ki a versed is.Csak így tovább.Szeretünk!!!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben