Biztos kicsit furcsállod majd, hogy én írok neked. Hogy emlékeztesselek ki is vagyok én: Napsugár a nevem és a Te kezeid alatt láttam meg a napvilágot 2003. december 12-én délelőtt 10 óra előtt 10 perccel.

Nagyon izgalmas nap volt ez mindannyiunknak. Nekem azért, mert abból a kellemes, biztonságot nyújtó melegből kikerültem egy erős fényű világba, ahol kezek babráltak rajtam és olyan erősek voltak a hangok. Utólag is elnézést kérek, hogy egy kicsit morcos képet vágtam, de azt hiszem érthető az én szempontomból. Azért megdicsérhetsz Doktor bácsi, mert nagy nehezen felsírtam, ahogy ezt a nagykönyvben leírták, és láttam, hogy erre mindenki megnyugodott. Ekkor következett a legizgalmasabb pillanat, mert megmutattak a szüleimnek. Anyu olyan volt, mint ahogy elképzeltem odabentről: meleg, nagy és puha. Igazán Apára voltam nagyon kíváncsi, mert őt csak a dörmögő mackóhangjától ismertem, bár az nagyon megnyugtató volt számomra, és sokszor szundiztam el erre a hangra. Hát nem is tudom, első benyomásom az volt, hogy nem igazán ilyenre számítottam, bár a maga módján aranyos volt, ahogy bárgyún vigyorgott felettem. Azért láttam, hogy nagyon boldog és eleresztettem egy biztató mosolyt irányába. Ekkor következett a névadó procedúra: bár a szülők nem tudják, hogy a nevünket mi magunk választjuk még odabent, de azért van, amikor félrehallás miatt más nevet adnak a keresztségben. Szerencsére az én szüleim jó antennákkal rendelkeztek és így az általam választott Napsugár név lett a tulajdonom. Ezután a fáradságot kiheverendő, hatalmasat alukáltam.

Mikor már egy kicsit felerősödtem erre az új világra, következett egy másik izgalmas pillanat, az új otthonom megtekintése. Úgy érzem ebben is szerencsés vagyok, egész ügyesen berendezték az én kis szobasarkomat. Bár külön szobát szerettem volna, de erre majd később visszatérünk. Aput időközben teljesen megkedveltem, elég jó fej, anyut meg már eredetileg is nagyon csíptem. Képzeld doktor bácsi, anyu igazgatót játszik és én apával voltam itthon. Nagyon jól elvoltunk és már sokat tanultunk egymástól. Megnyugodhatsz doktor bácsi, jó helyre kerültem, azt hiszem, szerencsés vagyok és nem volt hiábavaló, hogy világra segítettél. Nemsokára születésnapom lesz immár a negyedik, már nagyon várom, hogy mit fogok ajándékba kapni /remélem nem jut eszükbe, hogy Barbie-babát vegyenek/. A szüleim nem nagyon szoktak inni, de ezen a napon biztos felbontanak egy üveg pezsgőt, és egy tiszteletbeli poharat  neked is odakészítenek, és isznak az egészségedre is, mert úgy hallottam, hogy beteg voltál. Nagyon vigyázz magadra, hogy sok embernek szerezhess még napfényt az életébe. Itt küldök magamról egy képet, hogy emlékezhess rám, nem a legjobb kép, nem az előnyös oldalamról mutat meg, de azért elmegy. Puszilok mindenkit, aki segédkezett az életem létrejöttében: a doktorbácsikat, a nővéreket.

Legyen mindenki jó és boldog!

 

            NAPSUGÁR

Ui.: A gondolataimat lejegyezte apa, felülbírálta anya, lektorálta Ali kutya, aki a postára vitel előtt majdnem megszerezte és szétcincálta a levelet.