Időutazók

A két jó barát, Jani és Fecó, egy csendes délutánon a munkától megfáradtan a kedvenc kocsmájukban beszélgettek legújabb találmányukról, az időgépről.

- Mégis hova menjünk vissza? -kérdezte Jani.- Melyik pillanatára vagy kíváncsi a történelemnek? Nézzük meg a világ teremtését, esetleg Jézust? Vagy verjük szájba Hitlert? Tán a jövőbe is mehetnénk, hogy megnézzük a nyerő lottószámokat.

- Az még várhat -szólt Fecó és az asztalon lévő almára mutatott. - Látod ezt az almát?

- Hogy ne látnám, mi van vele?

- Dobjuk fejbe vele Newtont.

- Úgy érted másszunk fel a fára és ejtsük rá a fejére? –Fecó bólogatott, Jani pedig bepötyögött pár számot a kis műszerén, és egy fényvillanás után máris a múltban találták magukat.

- Nézd Jani, ő biztos Newton! Másszunk fel arra a fára gyorsan! –mutatott a legközelebbi fára Fecó, majd rohanni kezdtek. Eközben kicsit arrább a bokrok között egy újabb fény villant fel. Újabb Jani és Fecó érkezett ebbe az időbe.

- Odanézz, Fecó, ott futunk! Állítsuk meg magunkat mielőtt még baj lesz! –mondta az újonnan érkezett Jani. Majd egy újabb fényvillanás következett be, és megjelent egy újabb Jani és Fecó páros. Immáron négyen vannak a bokorban. Eközben Newton a fa alatt pihent. Az eredeti fiúk pedig már készültek leejteni az almát.

- Dobd már azt az almát, még mielőtt kiszúr minket! –suttogta Jani.

- Innen nem jó, nem érek oda. Kicsit kintebb kell csúsznom az ág szélére. –az ág azonban reccsent egy nagyot, majd Fecóval és az almával együtt a földre zuhant.

- Mi folyik itt? Ki maga? –kiáltott fel Newton.

- Ő leszakadt a súlyom alatt az ág…

- Súly?

- …és a földre zuhantam.

- Zuhant?

- Ő… hát igen, tudja a gravitáció…

- Gravitáció? –értetlenkedett Newton. Jani leugrott a fáról és így szólt:

- Gyorsan menjünk vissza időben és akadályozzuk meg, hogy ez megtörténjen.

- Kérem, ne mondja el senkinek, hogy látott minket különben nagy bajba kerülünk mindannyian. Találjon ki valami kifogást. Itt egy alma is ajándékba… - Fecó alig fejezte be mondatot, máris eltűnnek az időfolyamban. Pontosabban pár perccel korábbanra utaztak vissza.

            - Odanézz Fecó, ott futunk! Állítsuk meg magunkat mielőtt még baj lesz! –mondta Jani. Majd egy újabb fényvillanás következett be, és megjelent egy újabb Jani és Fecó páros. Immáron már négyen voltak a bokorban.

            - Várjatok! –szólt Jani2. - Ennek így kellett történnie.

            - Látjátok a fát? –vette át a szót Fecó2.- Még csak nem is almafa, ha nem jövünk vissza az időben, az alma sosem esik a fejére. Ez így volt megírva, ennek így kellett lennie. Úgy tűnik Newton is kitalált valami mesét arra, hogy mi történhetett, mert a jelenünkben minden rendben van.  –Jani2 és Fecó2 villantak egyet majd ők is eltűntek.

- Ez munka volt, Fecó!

- Most már menjünk vissza a saját időnkbe.

- Nem. Azt hiszem most rajtunk a sor, hogy visszamenjünk pármásodpercet a múltba és megakadályozzuk magunkat, hogy nehogy megakadályozzuk a fáról leesést.