2. fejezet

                                                                        Az utazás                                                  

A temetés után felgyorsultak az események. Aránylag rövid időn belül lezajlott halálozással járó teendők sokassága,és elég hamar lett vevő az ingatlanra is .És bár már Suzan nem volt otthon mikor az eladás végbe ment,de az előre megegyezettek szerint,hagyott egy meghatározást,hogy megegyezett ár ellenében,a testvére is eljárhat a nevében az eladáskor. Végbe is ment az értékesítés,és az összeg fele- fele arányban a bank számlájukra került. Illetve az ifjú még átutalta az addigi költségek rá eső részét. Eljött az idő,az utazás ideje. Az ifjú álmatlan éjszakákon át rágódott,hogy vajon mi vár rá a számára ismeretlen világban. A legjobban a nyelvtudás szinte teljes hiánya aggasztotta. Jól tudta lesznek még miatta kemény napjai. De ugyanakkor belegondolt mi vár rá,ha itt marad. Unalmas ,Molotov élet,éhbérért dolgozhat reggeltől napestig,mint ahogyan azt ősei is tették. Hát akkor inkább menni kell-gondolta magában,és neki indult a vasút állomás felé. Odaérve a kasszához sietett majd megvásárolta a Strasbourgig szóló jegyét. A jegy egy hónapig érvényes volt,így bár tudta,az első nagy lépést megtette,mégsem sürgeti semmi. A váróteremből ki lépve úgy gondolta meg ünnepli a kezdeti rászántságát egy pár korsó sörrel. Munka helyén már felmondott,otthon már csak egy előre összekészített hátizsák várta,úgyhogy túl sok teendője már nem volt szülő városában. Csak egy. Még egy utolsó görbe éjszaka. Nem volt túl sok barátja,de aki volt, azt mind el hívta már előre,egy a vasúthoz közeli kocsmába. Így hát ő is arra vette az irányt,hogy velük tölthesse azt az estét .A hajnalig tartó mulatozás elég mámorosra sikerült,hosszas beszélgetésekkel,nagy nevetésekkel,néha-néha, a zenegépből fel harsanó ismerős dalokkal. Nagyon élvezte az ifjú azt az estét. Azt kívánta bárcsak sose érne véget,de jól tudta hogy már nincs túl sok idő,és indulni kell. Már akkor tudta,hogy hiányozni fognak neki az ilyen éjszakák. Minden új lépés, a régi dolgok hátra hagyásával kezdődik-gondolta magában. Nagyot kortyolt utolsó söréből,fel ált az asztaltól,és sorban elbúcsúzott mindenkitől,és vissza se nézve ki ment az ajtón. Haza vette az irányt a hátizsákjáért,és mire megérkezett elkezdtek fel ragyogni a nap első sugarai. Felvette hátizsákját,átgondolta hogy minden szükséges dolgot bepakolt-e. Majd még szét nézett,hogy mindent rendben,elzárva hagyjon. Az ajtó bezárásával,úgy érezte élete egy részét is le zárta. Elindult,hogy még egyszer megnézze a Zagyva-Tisza torkolatánál a nap felkeltét. Ez mindig megnyugtatta, ha valamiért feszült volt. Útközben egy non-stopban vett egy  kávét,és egy csomag cigarettát. Mire odaért a nap már félig látszott a horizonton. Ilyenkor a legszebb- gondolta. A kávéja is meghűlt,elkezdte kortyolgatni,és rá gyújtott egy cigarettára. Elmélkedett még egy darabig,majd sarkon fordult,és a vasút felé vette az irányt. A váró teremben még negyven percet kellett várnia a Buda-pesti gyors vonatra. Közben érzések tömkelege futott át rajta.  Búcsúzástól való szomorúság,és egy számára még ismeretlen érzés, a kaland vágy. Volt még tíz perce,így elindult a peronhoz nehogy lemaradjon a vonatról. Meg is érkezett  a vonat hangos nagy robajjal. Felszállt és keresett egy dohányzó helyet,majd rá gyújtott és várta elinduljon az ismeretlenbe. Elindult a vonat lassan nyöszörögve,mintha valami vissza fele húzná. Itt tudatosult benne először komolyan,hát tényleg elhagyja a várost ahol eddig élt. Kigurult a városból a vonat,és elindult az álmok útján. Minden különösebb gond nélkül elég gyorsan megérkezett a vonat a nyugati-pálya udvarra. Itt az ifjúnak eszébe jutott hogy külföldön nem sok mindent kezd majd a forinttal. Elindult hát az akkoriban  megjelent eurót váltani.

Mivel szombat volt,és még eléggé reggel,nem talált nyitva környék belli pénz váltót. Elment hát megnézte mikor indul tovább a vonatja. Volt még egy szűk másfél órája. Hallotta hogy kicsit arrébb egy rossz arcú,ápolatlan férfi kérdezgeti az arra járókat nem akarnak e pénzt váltani. Jól tudta,hogy egyedül van csak magára számíthat,és kiszolgáltatott helyzetével sokan vissza élhetnek,óvatosnak kell lennie. De ugyanakkor nem volt kedve pénz váltó után kutatni a városban,így hát megkockáztatta odament hozzá megalkudni. Az alku gyorsan lezajlott,és egész jó áron váltott eurót. Majd elindult,bement egy kis abc-be,és vásárolt némi étel és italt. A vonatja felé vette az irányt,de elég sűrűn hátra-hátra nézett,nem követi e valaki. Bár még volt negyven perce,de a vonat már bent állt. Felment hát rá,és keresett egy dohányzó kupét majd letelepedett. Várta hogy elinduljon München felé,és majd onnan tovább Strasbourgba,a végső úti céljához. Beült még hozzá egy öreg hölgy,de nem beszéltek szinte semmit,csak várták az indulást. Végre valahára neki indult a vonat,az ifjú nagy örömére. Úgy egy órája mehettek már mikor az ifjúnak vécéznie kellett,elindult hát a vagon végében lévő mellék helyiség felé. Vagon végén érdekes helyzetben találta magát. Egy igen kigyúrt,agyon tetovált úriember éppen a kalauzzal folytatott némi beszélgetést. A társalgás igen érdekesen zajlott:

A nagydarab úriember,éppen az arca pofozgatásával igazgatta  a kalauz fején a tányér sapkát,és hát orosz akcentussal ugyan,de próbálta meg magyarázni ,hogy  jegye az nincsen, de ő akkor is elfog jutni a Francia országig. A kalauz hajlott is az együtt működésre,amikor észre vették az ifjút. A tetovált úr elengedte a kalauzt,aki úgy el osont onnan mintha sose járt volna arra. Ketten maradtak a vagon végén a nagydarab,és az ifjú. Egy félperces kínos csend után,megszólalt az úri ember:

- Van egy cigid kicsi?

- Van - felelte az ifjú és odanyújtott neki egyet.

- Hova tartasz?- kérdezte a nagydarab

- A francia idegen légióba. - felelte az ifjú

A nagydarab szeme felcsillant,arca is mosolyra állt:

- Hát akkor egy helyre megyünk. - mondta szinte meghatottan

Azzal a lendülettel elő rántott kapucnis pulóvere kenguru zsebéből egy üveg vodkát:

- Húzd meg kicsi,társak leszünk a hátra levő úton.

Az ifjú Sok mindenre számított,de ilyen reakcióra semmiképpen,és hát értetlenül állva elvette  újdon sült barátja kezéből az üveget .Nagyot kortyolt belőle. Sosem értette hogy lehet szeretni a vodkát. Nem tudta sírjon e vagy nevessen hogy új "barátja" így hozzá csapódott. Vissza nyújtotta a vodkát,és megkínálta még egy cigarettával. Mivel az új barát is érezte  a vibráló feszültséget,próbálta azt enyhíteni:

- a nevem Igor,kettős állampolgár vagyok Félig orosz, félig magyar,el kell tűnnöm egy időre mert csináltam egy kis zűrt. Hát veled mi a helyzet,miért vágtál bele? - kérdezte

És az ifjú elkezdte mesélni az anyja halálát,az unalmas munkáját,hogy úgy érezte változatni akar a dolgain. Meglepődve tapasztalta hogy mennyire egyformán gondolkodnak Igorral. Ekkor eszébe jutott a kupé ahol ült és az ott hagyott táskája,úgyhogy szólt Igornak menjenek már be kupéba mert ott van minden cucca. Igor a vállára húzta a sarokban heverő hátizsákját és elindultak a kupéhoz. Belépve az ajtón az öreg hölgy megdöbbenve szembesült az ifjú új barátjával,tágra meredt szemekkel, a holmiját a nyakába kapva gyorsan kisietett a kupéból.

- Annyi baj legyen - mondta az ifjú - úgy se volt egy nagy társaság.

Igor csak mosolygott,és nagyot húzott a vodkából. Münchenig úgy beszélgették végig az utat, mintha rég nem látott barátok lettek volna,akik most futottak össze. Persze a vodka is segítette a felhőtlen beszélgetést. A társalgás a csak egyszer szakadt félbe,mikor a kalauz újra megjelent jegy ellenőrzésre. Elhúzva a kupé ajtót,döbbenten vette észre az ártatlanul mosolygó Igort:

- Micsoda pszichopata banda ez kérem. - majd az ajtó vissza húzásával tovább sietett.

További társalgás közben a vodkás üveg is kiürült,és észre sem vették hogy mindjárt Münchenbe érnek. Befutott a vonat a pályaudvarra,immár mint két jó barát szálltak le Igor és az ifjú. Megkeresték hányas vágányról megy tovább a vonat Strasbourgba. Itt csak húsz percet kellett várniuk és mehettek is tovább. Elindult a vonat a végső cél felé,ahogy közeledtek,az ifjún egyre jobban látszottak az izgatottság jelei. Igor teljesen közömbösen,nyugodtan várta hogy megérkezzenek. Egy jó óra elteltével célba is értek. A vonatról leszállva hangos sóhajtással szólt az ifjú:

- Hát itt vagyunk.

- Ha már ide értünk ihatnánk is valamit. - válaszolta mosolyogva Igor

Elindultak és betértek az első útjukba eső kocsmába,kértek a maguk sajátos nyelvtudásával két sört. Elég sokan voltak a helységben,de senki fel nem figyelt rá hogy idegenek. Megitták a sörüket aztán neki indultak megkeresni a toborzó irodát. Igor elő húzott a zsebéből egy ütött kopott papírost,amin valami firkálmány volt. Egy sajátos térkép. Egy ismerőse járt már itt,az rajzolta le hogy a vasúttól merre menjenek. Aránylag el is igazodtak a papíron mikor egy kis utcába érve nem várt akadállyal találták szemben  magukat. Két csendőr mintha semmi más dolguk nem akadt volna keresztben sétálgattak fel alá az utcán. Oda érve hozzájuk mintha ott sem lettek volna,próbáltak elmenni mellettük. Persze  a két csendőr egyből eléjük ugrott,és megértvén hogy nem beszélik a franciát, eléggé egyértelmű mutogatással jelezték hogy erre semmi keresni valójuk,menjenek más felé. Az ifjú és Igor összenéztek,és az ifjú látta Igor szeméből hogy itt baj lesz. Hát lett is. Két tompa puffanás,és az egyenruhások a földön feküdtek ájultan. Az ifjú megdöbbenve állt:

- Most muszáj volt ezt tenni? - kérdezte

- Nem,de jól esett. - Válaszolta Igor fülig érő vigyorral az arcán,és mintha misem történt volna fütyörészve ballagott tovább.

Az ifjú megdöbbenve bár,de követte a szemmel láthatólag jókedvű Igort. Nem sokáig tartott a Jó kedv,mert mint utólag kiderült nem unalmukban sétálgattak ott azok a csendőrök. Egy etnikumi város részbe értek,ahol nem ritka hogy két nemzetiség össze szólalkozik. Hát most is ez történt. Ütötték verték egymást mint a répát. Az ifjú és Igor közeledtére megálltak a kezek ,botok a levegőben,és minden szempár rájuk meredt. Egy pár másodperces csend után az egyik verekedő banda tagja dühösen ordított valamit,majd mind annyian őrjöngve meg indultak az ifjú és Igor felé. Most már Igor is látta hogy fele sem tréfa,szinte egyszerre fordultak meg és elkezdtek vissza felé rohanni. A két csendőr kezdett magához térni,felegyenesedtek,mire az odaérő dühös tömeg újra lecsapta őket. Közben az ifjúék szedték a lábukat,és Igor futás közben nézte a papirost és úgy navigált. Mire elérték a kaszárnyát már jókora előnyük volt. Oda érve egy vas ajtót találtak, amin elég egyértelmű jelekkel felvolt tüntetve hogy a mellette lévő csengőt kell megnyomni. Nyomkodták is veszettül,mire ajtót nyitott egy nagydarab felvételiző  tiszt és betessékelte őket,majd becsapódott mögöttük a vas ajtó.

- Hát itt vagyunk-mondta az ifjú lihegve.

- hát itt. - Válaszolta Igor csendesen.

A felvételiző tiszt értetlenül nézte hogy lihegnek,de úgy gondolván hogy nem az ő dolga,intett hogy menjenek utána. Egy rövid folyosón át vezetett útjuk, majd  egy szobába érkeztek,amely régi bútorokból,igen szegényesen volt berendezve. A felvételis tiszt két régi fotelbe ültette őket. A fotelokkal szemben egy ütött kopott tv,és alatta egy hasonló állapotú videó.

- Hungary?- Kérdezte a felvételis.

-Hungary - válaszolta az ifjú.

A tiszt egy polchoz ment majd videó kazetták között matatott. Megkereste a Magyar nyelvűt,majd bekapcsolta a tévét és a videót,és berakta a kazettát. Majd Igorék felé fordult és mutatta hogy nézzék,és ki ment az ajtón.  A kazetta egy jó félórás magyar nyelvű anyagot tartalmazott,amely bemutatta a légiót, a felvételit, a kiképzést, a bérezést,a légiós mindennapokat,majd a végén sok sikert kívánt a felvételizéshez. Mire véget ért  a film a tiszt is vissza tért. Intett hogy kövessék. Egy másik ajtóhoz vitte őket,ahol intett Igornak hogy ott várakozzon,és az ifjút behívta. Odabent kipakoltatta a zsebeinek tartalmát az asztalra,majd elkérte az ifjú minden iratát .Majd amíg az iratokat nézte,mutatta neki hogy vetkőzzön le egy alsó gatyára,amíg az ifjú vetkőzött, a tiszt folyamatosan jegyzetelt. Majd a szobában lévő mérlegen meg mérte a fiú súlyát,és a magasság mérőhöz állította. Majd a szoba közepére állítva,körbe járva az ifjút a szemeivel precízen tüzetesen át nézte. Leült és jegyzetelt. Intett a fiúnak, hogy menjen  át a másik helységbe,ami egy fürdő szoba szerű,és zuhanyozzon le borotválkozzon meg,egyszóval tegye rendbe magát. Így is lett. Mire visszatért már kivolt készítve egy fekete sort nadrág,egy atléta, egy pár fehér zokni és egy kék középen cipzáras melegítő felső. Az ifjú felöltözött,csak a cipőjét vehette vissza. A tiszt oda hívta az asztalhoz,és mondta hogy nézze át hogy megvan e minden értéke és irata. Az ifjú bólintott. A tiszt az apró pénzt oda tolta a fiú elé, hogy legyen nála. Az összes többi dolgát egy nagy papír borítékba helyezte, amit le ragasztott. A borítékra érdekes módon Gébriel volt ráírva,amit mutatott neki a tiszt,jelezvén hogy felejtse a régi nevét mert mostantól így hívják.  Mutatva Gébrielnek, hogy értékeit behelyezi a mögötte lévő páncél szekrénybe. Majd alá íratott  

Két egyforma papírt amin a borítékba helyezett,értékek listája állt. Az egyiket eltette,a másikat  Gébrielnek adta,mutatván hogy tegye el jól,mert ha el megy innen ezzel kapja vissza a borítékot. A hátizsákját magával vihette,nem volt benne más csak fehérnemű,és tisztasági cuccok. Kikísérte Gébrielt,és behívta Igort. Vele is lezongorázta ugyanezt,neki az új neve Hanry lett.  A tiszt intett hogy kövessék, és felvezette őket a harmadik emeletre, egy nagy körletbe,ahol már tizenkettő hozzájuk hasonló jövevény volt,és ott hagyta őket. Mivel még hétvége volt várták a hétfőt hogy átessenek a felvételi vizsgákon.