Gábor és a láthatatlan vámpírkadat

Gábor épp egy szórakozó hely előtt várt barátaira, akik sehogy sem akartak megérkezni. Teltek az órák, leszállt az éj, de sehol nem volt senki. Levette az ujjáról azt a béna gyűrűt, amit még két éve lopott egy osztálykiránduláson, de azt hazudta róla, hogy az apja hozta Írországból. Játszadozni kezdett vele, forgatta az ujjai közt. De mi másért említettem volna meg a gyűrűt, ha nem ejtené el a szerencsétlen, és az nem gurulna bele a csatornába. Gábor heves káromkodásba kezdett. Szerencséjére még látta hova esett az a vacak, így gyorsan elszaladt a sarki éjjelnappali mágnes boltba, hogy vegyen egy kampót és két méter spárgát. Sehogy sem sikerült kihalásznia a gyűrűjét. Egye fene, gondolta lemászik, de ez a csatorna túl szűk neki. 23 méterrel arrább talált egy rendes csatornát, amibe bele tudott kecmeregni. Természetesen fényárban úszott minden, szárazság volt, és rózsa illat uralkodott, mint ahogy a csatornákban általában lenni szokott. Mire visszamászott oda, ahol elvesztette legféltettebb kincsét, az már sehol sem volt. Hírtelen két tűhegyes, penge éles fog mélyült a combjába. Gábor megfordult és egy vámpír kecskét pillantott meg.

      -Most már olyan vagy, mint én! -szólt a vámpír kecske.

      -Vámpír? -kérdezte Gábor.

      -Nem, HIV pozitív! De mivel vámpír lettél, ez mit sem számít neked!

      -Te meg ki vagy, Kecske? Hogyan lettél ilyen, talán jó szándékú vérszopóktól, akik csak állatok vérét isszák? -kérdezte Gábor.

      -Nem, nem, engem vámpír szúnyogok hada támadott meg, ahogy a társaimat is. Vámpír kecskesajt kereskedésből élünk meg idelent. -Gábor annyira megijedt a hír hallatán, hogy hazáig szaladt. Útközben még beugrott a patikába vámpír naptejért, de sajnos csak mágnest kapott. Azon gondolkozott, hogyan menjen így nappal az utcára. Egész éjjel a szobájában tanakodott, míg nem rájött!

      Láthatatlanná kell válnia, a fény így majd áthatol rajta. Órákon keresztül meditált, hogy elsajátítsa ezt a képességet. Majd reggel, mikor felkelt a nap a tükör elé állt, és nem látott benne semmit.

      -Sikerült! -kiáltott fel örömében. Már rohant is ki az utcára, hogy fellibbentse a lányok szoknyáit. De amint kilépett az ajtón és a napsugarak a bőrét érték, Gábor felrobbant.

      Új volt még a szakmában, elfelejthette, hogy a vámpírok nem látszódnak a tükörben.