Ég a pokol, ünnepelünk, lakodalom van ma,
elhúzza a nótánkat egy vidám ördögbanda.
Sok kis patás vasvillával kopogja a ritmust,
zakatolva veri majd a testünbe a virtust.

Megérkeznek a vendégek, özönlenek rögtön,
démonsereg - párom klánja - mindegyiken öltöny.
Kiöltöztek, ruhájukért egy falut megnyúztak,
úgy döntöttek a nagy napra tisztes külsőt húznak.

Itt van Katey, házigazdánk, férje a nagy Sátán,
aki csak majd később jön, mert alig áll a lábán.
Legénybúcsún volt az éjjel, Sámon leitatta,
kénkőfürdőt vesz most éppen, hátha segít rajta.

Kedves neje hősiesen tartja itt a frontot,
szívélyesen megropogtat minden vendégcsontot.
Betessékel néhány árnyat, sötét gonosz lelket,
borítsák majd félhomályba a füstölgő termet.

Lidércfények villognak, a parketta meg lángol,
aki számít az mind itt van, nem is lenne máshol.
Az évszázad lagzija ez, tolong a nagy násznép,
eljött minden gonosz lélek, kevés lesz a bárszék.

Befut Viki, nem Jackkel jött, társa most egy ember,
így akarta, inkább vigad a nagybetűs M-mel.
Az csak bámul, szólni nem tud, hova került szegény,
meglátjuk majd itt a mélyben hogy mekkora legény.

Félszemű is rázza magát, csapkod minden csápja,
elvonszolta Bori őt a túlvilági bálba.
Nem engedi nagyon messze, rövid póráz fogja,
s bosszúból a hagurikért, ostorral csapkodja.

Kumla hajók parkolnak a pokol peremére,
sűrű sötét anyag kerül a Sátán szemére.
Ne lássa hogy az alvilág milyen jókat derül,
és azt hogy a tánctér fölé angyalférfi kerül.

William az, égkék szemű, szőke haja selymes,
Szilvivel nagy szerelemben, összebújva repdes.
Ez a szép pár a magasban táncol édes álmon,
képzeletük viszi őket, fehér Angyalszárnyon.

Szilvin habos, aranyszínű, ragyogó a ruha,
nem valami ütött-kopott légből kapott suba.
angyallányként úszik fenn a sűrű mocsok felett,
hívnánk le, de inkább marad, s csilingelve nevet.

Díszvendégem a nagy kalóz, Jack kapitány maga,
körbeveszi apró testét szellemlények hada.
Kerülgetik, riogatják, egyik hozzásimul,
hős vitézünk szíve rebben, s menten belepirul.

Elkapja a szellemcsajszit, megforgatja gyorsan,
aztán meg az összes többit, mindegyiket sorban.
Csattog vadul az új faláb, félő törik megint,
de ő erre fogatlanul vigyorogva legyint.

Vérfarkasok vámpírokkal járják most a táncot,
kastélytömlöc kísértete csörget egy nagy láncot.
Vihognak a boszorkányok, seprűjükre ülnek,
fejük fölött éjfekete, hangos varjak gyűlnek.

Szólót táncol egy rothadó, dülöngélő zombi,
árasztva a szörnyű bűzt, ezt nem lehet megszokni.
Láthatóan jól mulat, mert őt ez nem zavarja,
leesett az orra is már, meg az egyik karja.

Van itt minden, étel, ital, szem-szájnak ingere,
varangytakony, kígyóméreg, köretnek lóhere.
Szomjas népnek véres koktél, szemgolyó a dísze,
csöves csontok szívószálnak, attól jó az íze.

Aki éhes, tányérjára finom hús is juthat,
bár a rémült áldozatok nagyon gyorsan futnak...
Katey pattan, bezárja a pokol vaskapuját,
nem engedi menekülni a szaftos vacsorát.

Aztán beáll a tömegbe, mostmár ő is laza,
megfogja a derekát a Halál exangyala.
Kacsint egyet, ettől kezdve csak ővele járja,
elaludt a fáradt ura, ezt most úgysem látja.

Csontok törnek, folyik a vér, mindenki azt issza,
van ki nyakból, én pohárból, habár az sem tiszta.
Meghúzom és nézegetem miért olyan görbe,
s rájövök hogy a kezemben koponya a bögre.

Drága párom szeme lángol, vicsorog a képe,
látszik rajta milyen boldog, nem szomjazik vérre.
Neki csak a lelkem kellett, na meg kínzó vágyam:
megoszthassam minden éjjel ővele az ágyam.

Elhúzódunk és egy sötét, dohos zugba bújunk,
kihajít egy szörnyet onnan, s csendben összesúgunk.
"Nézd csak milyen szép a látvány, eljött sok jó barát,
éneklik a pompás nászunk rémes, zengő dalát!"

Minden gonosz összegyűlt ma, van pár oszló gyerek,
s ellensúlyként áhítatos, dicső angyalsereg.
Összeért a jó és a rossz, menny és pokol egyben,
sosem volt még démonföldnek része ilyen kegyben.

Együtt ropják mindahányan, mint a hű testvérek,
kár hogy a nagy eseményről nem készültek képek.
Rémesküvő, véres muri, fojtó dínomdánom,
így keltünk mi egybe: ÉN és DÉMONFALVI SÁMON.