Egyre több panasz érkezett Bagoly dr. levelesládájába, az erdőben eluralkodó állapotokról. Az öreg bölcselő, ezért a következő hétvégére összehívatta az erdőlakókat, hogy orvosolják a problémákat. Fortyogó hangzavar fogadta a nagytiszteletű professzort, aki még kissé kótyagos volt az előző nap elfogyasztott, lejárt szavatosságú gilisztakonzervtől. Felkászálódott az igazságtevő farönkjére és kalapácsával akkorát csapott rá, amekkorát csak bírt. Ezt még, a leghátsó sorban ácsorgó, töksüket teknőc apó is meghallotta, úgy hogy pillanatokon belül már csak a későn érkező méhkirálynő zümmögését lehetett hallani, aki azt hitte az ő tiszteletteljes fogadására lett ilyen drámai csend, és ezért kihúzta magát és mindenkire bájosan mosolygott.  A főméltóságú bagoly úr, kihasználva a beállt csendet, megnyitotta a gyűlést. Sorba meghallgatta a beadványok panaszosait.

 

Elsőként a rókát, aki nehezményezte, hogy a közeli farm csirkéi, csapatostól járják az erdőt, és a nemrég ideköltözött borz kung-fu mestertől tanultakat a rókakölykökön gyakorolják.

 

Ezután a szarka következett, aki szerint a nehezen és tisztességesen megszerzett értékeire szemet vetett az a megátalkodott Lajhár Pityu, és csak az ő közismert éberségének köszönhető, hogy az akció kudarcba fulladt, ugyanis gyanússá vált, hogy már harmadik napja a fészke felé kúszik az elkövető.

 

A harmadik panaszos a nyulak vezére volt, aki előadta, hogy a cserediákként náluk lakó kacsacsőrű emlős, rávette a fiatal nyulakat, hogy vegyenek tőle, kétes eredetű bogyókat, amitől viszont leállt a nyúlszaporulat.

Véget nem érő problémahalmaz zúdult szegény igazságtevő fejére, már kóválygott tőle. Úgy érezte, nem bírja tovább a terhet egyedül cipelni, ezért újra lesújtott az igazsághozó kalapáccsal és így szólt:

- Létrehozunk egy erdei tanácsot, ahová bekerülnek a különböző fajok képviselői. Kérem, hogy válasszátok ki magatok közül a legalkalmasabbakat és pontosan hét napkelte után, ugyanitt találkozunk.

Az elkövetkező hét mozgalmas volt az erdő életében. Különféle érdekcsoportok pusmogtak mindenütt.

Eljött a nagy nap. Ott ültek mind a heten, a nagy kivágott tölgy körül. A bagoly elnökölt:

- Úgy gondoltam, hogy a következő levélváltásig legyen a tőlem jobbra ülő az elnök. Az ő szava dönt mindenben, a többiek csak javaslatot tehetnek. Nem kell aggódni, szép lassan mindenkire sor kerül, mert ha letelik az elnök ideje, a következő jobbra ülő következik, és ez így megy tovább, amíg mindenki be nem tölti ezt a fontos pozícíót.

 

Így lett első teljhatalmú: Sas Béci, a szárnyasok képviselője. Fő tevékenysége abból állt, hogy kicserélte az erdő légterét eddig védelmező sólyomflottát, nagyon drága, külerdei drónokra.  Így sokkal többet tudtak együtt lógni az erdei kantinban. Mire Béci ideje lejárt, a repülő szerkezetek sorra tönkre mentek, és a mozgáshiány miatt elhájasodott sólymok röpképtelenné váltak.

 

A következő ciklusban Majom Lali elnökölt a fákonmászkálók képviselője. Bár bőséges volt a banántermés, a majmok mégis eszelősen vigyáztak a készleteikre. Ezért, Lali megerősítette az erdő határainak védelmét. Elsőként, gyorsan növő óriásgombával körbeültették a területet. Határvédő szolgálatra kijelölte a rettegett óriáskígyót. Még éjjellátó készüléket is kapott, bár semmi szüksége nem volt rá, eltette, hátha jó lesz valamire. Egy idő után már nem próbálkoztak a határsértők, csend honolt az erdő körül. A ciklus végén azonban baj történt: a habzsi-dőzsi oda vezetett, hogy máshonnan kellett volna banánt kunyerválni, de akkor már nem állt velük szóba senki, a majomtársadalom nem felejt.

 

Harmadik a sorban, Nyúl Apóka volt, a földalattiak választottja. Üregi nyúl lévén a felszín alatti munkálatokban gondolkodott. Nagyszabású terveit legjobb barátjára és üzlettársára, Blind Vakond Eugénre bízta. A zsíros üzlet mindkettőjük számára jövedelmezőnek bizonyult. A hatalom átadása után mindkét család egy távoli szavannára költözött, ahol azóta is élik világukat. Közben az állandó furkálások miatt a fél erdő megsüllyedt.

 

Aki a stafétabotot átvette, az Róka Krisztina, az elnökség egyetlen nőtagja. Ő a lomposfarkúak képviselője, akinek ravaszságában bíztak és nem is csalatkoztak benne. Krisztina apja által vezetett fiskális iroda, szép lassan átjátszotta az erdő közös vagyonát a lomposok pénztárába. Mikorra át kellet adnia az irányítást, már üresen csengett a kincstár.

 

Ilyen előzményekkel került hatalomra Medve Bálint a nagytestűek képviselője. Ő, az oroszlánnal szembeni kézitusával szerezte meg a képviselői rangot. Pár napig búslakodott, a kassza miatt, de aztán új adókat fundált ki, és a pénzmag szépen cseperedett. Különösen a méhek adója emelkedett sokszorosára, ugyanis még benne élt az utolsó mézlopási kísérletének fullánkos emléke. Aztán jött a nagy ötlet: kötelezte a méheket, hogy csak neki adhatják el a mézkészleteiket. Közben távoli, simlis rokonai által, silány minőségű mézet is felvásárolt. Kicserélve a kettőt, a vacakot adta el a környező erdőkben, a jónak álcázva. Mikorra rájöttek a trükkre, már degeszre tömte a raktárait mézzel, és a zsebét pénzzel. Úgy hogy pont jókor jött a váltás.

 

Hatodikként Tücsök Tádé, a bogarak képviselője következett. Bohém, léhűtő alak volt, de nagy művész, és ezért szerették. Olyan dallamokat tudott előcsalni a hegedűjéből, amivel könnyet tudott facsarni a leghidegebb szívűek szemébe is. Képviselőségét arra használta, hogy fellendítse az erdő kulturális életét. Olyan neves művészeket tudott megnyerni, hogy lépjenek fel náluk, mint Violetta Cincirella operaénekesnő, a Golden-Knop Band rock zenekar, vagy Varjú Xavér nádsíporgona művész. Csodálatos időszak volt, de ez is elröppent. Ciklusának utolsó estéjén, nagyszabású koncerttel búcsúzott, a talán legsikeresebb képviselő. Mindenki ott volt, aki számított, nagyon jól érezték magukat, csak a bagoly hiányzott. Otthon pakolt, lázasan.

Másnap, neki kellett volna hetedikként átvenni ezt a csődtömeget.

Amikor az éj leple alatt kisunnyogott, és szárnyra kapott a következő gondolatok jártak a fejében:

 

- Húúú, ez nem sült el valami jól… Pedig milyen szépen le volt írva abban az okos könyvben, hogyan is működik a demokrácia…