Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Meghalt.
Az űr, a fájdalom s hiány
csillapíthatatlan.
Az egyik pillanatban
még önfeledten nevetett,
és örült, hogy egyáltalán
velünk lehetett.
De már nem él.
Semmit nem remél.
Nem futkározik már
álmai után,
nem kér,
semmit se vár,
nincs neki se kincs,
se vár.
Semmi sincs.
A minden volt Ő -
mint smaragdok közt
a drágakő;
mint visító viharban
a suttogás;
mint álomtalan éjben
az álmodás;
mint éjsötét égen
a napsütés;
mint napfényben a bűvös
ébredés.
Elmondani mindazt nem lehet,
mit nem képes felfogni a képzelet.
Amit tudott, nem tudja senki sem.
Amit látott, nem érzékeli a szem.
Amit hallott, csak a szél hallja, ha fülel,
s amit megtett, azért egyedül Ő felel.
De már nem nekünk.
Elengedtük Őt,
hagytuk az időt,
hadd verje láncba szolgalelkét.
És a halál, mint anya a gyermekét,
gondos kézzel simítva szép szemét,
álomba ringatta.
A föld is sírt miatta,
meg az ég is.
Sírok érte én is.
Ám a gyász megköti a kezet -
kelj inkább szárnyra Te,
szent emlékezet!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...
Mi lenne, ha...
Beteg vagyok