Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
- Mit mondtál? – nézett rá elkerekedett szemekkel.
- Jól hallottad, ember!
Szelim közelebb lépett.
- Te most szórakozol velem?
A közelükben állók egy emberként fordultak feléjük, hogy lássák mi történik. Néhányan közelebb léptek. Szelim nem figyelt rájuk. Gara viselkedése miatt valami kattant benne.
- Én vagyok az idióta? Nézz magadra, állni is alig bírsz, annyit ittál!
- Pf – vonta meg a vállait Gara. – Lehet, hogy részeg vagyok, de legalább őszinte!
Szelim kezei ökölbe rándultak. Szívverése gyorsulni kezdett, s egyre szaporábban vette a levegőt. Részeg, nem kell vele foglalkozni – ismételgette magában. Ismét megfordult s tett egy lépést. Most már biztos volt abban, hogy el akar menni innen. Minél gyorsabban, a lehető legkisebb feltűnést keltve. Majd holnap felhívja Kálebet és megmagyaráz neki mindent. Igen, ez lesz a legjobb. Felsóhajtott.
- Csak tudnám, hogy Szami miért lépett be az életedbe… - Szelim összerándult, ahogy meghallotta a hőn szeretett lány nevét, s ráadásul Gara olyan hangnemben beszélt róla, hogy a gyomra is felfordult egy pillanat alatt.
Gara irányába fordult.
- Ismételd meg! – dörmögte. Kezei ismét ökölbe rándultak, s érezte, ahogy testében átveszi a hatalmat egy rég tapasztalt érzés. Az adrenalin.
- Jól hallottad! – dünnyögte Gara. A kezében lévő üveg a földön landolt. Erősen imbolygott, de állva tudott maradni. – Ugyan már! Régen ember voltál! Tudtál szórakozni! Tudtad, hogy mit jelent istenigazából élni! Aztán… jött az a csaj… pf… te nem vagy normális!
Szelim arca megrándult s vonásai teljesen átrendeződtek. Az összes lágyság eltűnt róla s helyét átvette valami egészen félelmetes érzés. Tudata elhomályosult. Valóban, valami kattant benne. Nem érezte önmagát. Valami egészen más irányította testét, cselekedeteit. A következő pillanatban ökölbe rándult keze felemelkedett, s teljes erővel Garának csapódott. Szelim térdre bukott, Gara pedig megtántorodott s megpördült a saját tengelye körül.
- Te állat! – kiáltotta, ahogy megállt. Kezét az orrához kapta. Vérzett. – Nem vagy normális! – prüszkölte ki a szájából a vért.
- Vond vissza! – kiáltotta Szelim s felegyenesedett. Érezte, ahogy keze sajogni kezd, de nem tudott ezzel foglakozni. S azzal sem, hogy szinte már mindenki köréjük gyűlt. Nem volt külvilág, nem voltak ott mások. Csak ő, Gara és a mérhetetlen dühe.
- Igazam van te állat! – dünnyögte Gara. – Ráadásul eltörted az orrom! Most boldog vagy?
- Nem, még nem! – kiáltotta Szelim s újra előrelendült. Nekiesett Garának, aki egy újabb ütés következtében elvesztette az egyensúlyát s hátraesett. Szelim rávetette magát, ütötte, rúgta, ahol csak érte.
Tudatának egyik fele rimánkodott, hogy hagyja abba, de az agresszivitás erősebbnek bizonyult. Gara tehetetlenül kapálódzott, Szelim pedig újabb és újabb ütéseket mért rá.
- Elég legyen!
- Fejezzétek be!
- Szedjétek már szét őket!
Csak elmosódott hangokat hallott maga körül. A következő pillanatban érezte, ahogy idegen, erős karok próbálják lefejteni Garáról.
- Engedjetek el! – vonyította. – Még nem végeztem vele!
Próbált kiszabadulni a karok szorításából, de azok erősebbnek, határozottabbaknak bizonyultak.
- Szelim, fejezd be! Meg vagy őrülve?
Most már tisztábban hallotta a hangokat. Felismerte Kálebet, Gara öccsét. Ő volt az egyik, aki visszatartotta attól, hogy tovább verje Garát. Ránézett az említett személyre. Egész arca vérben úszott. Saul karon ragadta Garát és elindult vele a kijárat felé. Szelim még mindig mérhetetlenül dühös volt, de már fel tudta fogni, hogy mit tett.
- Lenyugodtál? – kérdezte Káleb mérgesen. – Jól elintézted a bátyámat. Mégis, mi a fészkes fene ütött beléd? Meg vagy őrülve? Nem eshetsz neki így egy részeg embernek!
- Hagyjuk – dünnyögte Szelim. – Sajnálom… - kezdte mondani, de nem tudta befejezni, mert Nátán Hóni kíséretében ebben a pillanatban lépett melléje.
- Itt meg mi történt? – nézett érdeklődve barátjára. – Mi történt Garával? Elég csúnyán néz ki a feje. Saul most ülteti be az autóba…
Szelim dühös tekintettel meredt rá. Felszisszent. A kézfejére nézett. Le volt nyúzva s több helyen is vérzett. Felsóhajtott s már éppen szóra nyitotta a száját, amikor meghallotta Noel dühödt hangját.
- Ti meg merre jártatok? Már régen ide kellett volna érnetek! Biztos megint azért késtetek… Miért kell, hogy állandóan a szex körül forogjon az összes gondolatotok… Az még hagyján… de csináljátok is!
- Nyugodj le – karolt bele Tessza. – Amikor te csinálod… az nem zavar, igaz?
- Az teljesen más – dünnyögte Noel. Nátánra nézett. – Jól vigyázz, hogy mit csinálsz Honival! Tisztában vagy vele, hogy nem hagyom, hogy bántsd!
- Kicsim, nyugi – ölelte még szorosabban Noelt. – Nem gyerekek már.
- De akkor is! – sziszegte Noel. A többség döbbenten fordult Tesszáék irányába.
- Kicsim? – nézett rá Honi Noelre. – Nem is tudtam… mióta?
- Egy ideje – dünnyögte a kérdezett személy. – Nem én vagyok a téma most.
Hihetetlen, még ez is – dünnyögte magában Szelim. – Nincs még elég bajom, az ő szexuális életüket is végig kell hallgatnom. Elmegyek.
- Figyelj Noel – vette át a szót védekezően Nátán. – Nem csináltunk semmit… a kórházban voltunk, Szaminál.
Szelim újra leblokkolt, ahogy meghallotta a lány nevét. Nátán felé fordult, de ekkor Klió megragadta a karját, és elkezdte a ház felé vonszolni.
- Várjál már! – dünnyögte Szelim. – Akarok kérdezni valamit Nátántól!
- Felejtsd el – felelte könnyedén Klió. – Először ellátom a kezedet. A kérdés még várhat, csak ne felejtsd el.
- De…
- Nincs de. A mai napra már éppen elég problémát okoztál. Úgyhogy most szépen befogod a szád, és bejössz velem. Nincs ellenvetés.
Szelim nem szólt semmit, némán követte a lányt. Bementek a házba, egyenesen a nappaliba.
- Ülj le, mindjárt visszajövök – utasította Klió a fiút. Szelim leült a kanapéra, s összekulcsolta a kezeit. Újra felszisszent. Valóban, elég rendesen sikerült elintéznie magát – állapította meg. Néhány pillanat múlva Klió előkerült, kezében kötszerrel és fertőtlenítővel. Leült Szelim mellé.
- Add ide a kezed. – Megragadta a fiú karját, s magához húzta. Átitatta a vattát a fertőtlenítővel. – Ez csípni fog – jelentette ki, s mielőtt Szelim reagálhatott volna, már rá is nyomta a kezére. Felszisszent. - Én mondtam – mosolyodott el Klió.
- Túlélem – dünnyögte Szelim.
- Oh, mindig elfelejtem. Ti pasik, meg a fájdalom… Összeférhetetlenek vagytok.
Szelim eleresztett egy alig látható mosolyt. Némán figyelte, ahogy Klió a kezén ügyködik. Végül a lány egy szép kis masnival a kötésen fejezte be a műveletet.
- Így ni! Te aztán szépen elintézted magad. Habár, ahogy elnéztem Gara kicsit rosszabbul fest.
- Aham – morogta Szelim.
Klió felsóhajtott.
- Nézd Szelim. Nem tudom, hogy min vesztetek össze, és azt sem, hogy egyáltalán, miért kellett verekednetek. Biztos vagyok benne, hogy Gara egyáltalán nem ártatlan az ügyben, úgyhogy nem állok a pártjára. De a tiédre sem. Nem is ezért cipeltelek be ide – persze, azon kívül, hogy ellássam a sebedet.
- Mit szeretnél? – vetette oda a kérdést félvállról.
- Hé, velem ne beszélj ilyen hangnemben, ha kérhetem.
- Bocsánat – meredt maga elé Szelim.
- Nekem nem áll szándékomban vitatkozni veled és valószínűleg az elkövetkezendő napok során Gara is át fogja gondolni azokat a dolgokat, amik történtek, és azokat a mondatokat, amiket mondott.
- Remek – dünnyögte Szelim, majd Klióra nézett. – Miről szerettél volna beszélni?
- Rólad és Szamiról – felelte kicsit félve a lány.
Szelim felsóhajtott. A lány nevének említése olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna a szívébe. Vett egy mély levegőt, s szorosan összezárt fogain keresztül fújta ki.
- Egész pontosan? Én és Szami – beleremegett, ahogy kiejtette a nevet -, nos, ez elég sok témát magába foglal.
- Tisztában vagyok vele.
- Figyelek – felelte hűvösen Szelim.
- Igazából nem is tudom, hogy tegyem fel a kérdést. Tudom, hogy eléggé indiszkréten fog hangzani, és nem szeretnélek semmivel megbántani, esetlegesen semmi olyant mondani, amivel én is kivívom a haragodat…
- Rátérnél a lényegre? Szeretnék hazamenni és aludni.
Klió vett egy mély levegőt, s gyorsan elhadarta a kérdését:
- Mi lesz veletek azután, hogy Szamanta felébred a kómából?
Szelim szíve összeszorult. Ő maga sem tudta volna megmondani, hogy mi lesz akkor, ha a lány magához tér. Ránézett Klióra, és kinyitotta a száját.
Ebben a pillanatban a zsebében pihenő telefon vibrálni kezdett
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Spiccvilág (Játékra fel!)
Emlékek nélkül: ღNegyedikღ