Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hallod a hangot, lüktet a fejed,
Tudnod kell, mert látod a jelet,
Félsz, mert nem tudod mi jöhet ezután,
Mitől leszel boldog, mi lesz, ami bánt.
Csak szavak, mondom a szavakat,
De nem figyeled, máshol jár az agyad,
A világon, a sötéten, az árnyon,
Vagy talán egy másik lányon…
Ugyanaz a bolond dolog évek óta,
Mintha én állnék, és csak az idő múlna,
Én ugyanaz vagyok, csak mellettem a másik más,
Én pedig nem vagyok soha első, csak a pótlás.
Bunkó vagyok, nem tagadom, nem lehet,
Csak nem mondtam még soha teneked,
Hogy sírtam én már ahhoz épp eleget,
És vártam, hogy végre szeressenek,
De nem kaptam mást, csak nézhettem,
Ahogy mást választanak helyettem,
Míg évekig húzzák az agyad,
Ezen egyszer mindenki kiakad.
Hát kiakasztottak párszor már engem is anno,
Ettől lettem olyan bolond, amilyen vagyok.
Nem hagyom, hogy újra bántsanak,
Erős vagyok, elutasító, de nem teljesen önmagam.
Ha csak egyszer, egyszer ebben rohadt életbe’,
Lenne valaki olyan rendes, és igazából megismerne,
Nem csak a külsőt, a cuki pofikát, ezeket,
Vagy azt a neveletlen kisgyereket,
Ami belül vagyok, mert tudod fura, de félek.
De csak megyek, küzdök, míg oda nem érek,
Oda, amiről én sem tudom hol van, majd keresem,
Vagy… Ő talál meg engem…
Tudod, mikor nézem, ahogy alszol,
Belegondolok, hogy miket mondtál nekem.
Elmosolyodom, vagy mérges leszek,
Néha azt kívánom, szakadna rád a plafon,
Mégis van mikor úgy érzem hiányzol…
Nagyon…
2011. június 17.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Öregek
Téglamadár
Szociális Zavar