Kilencvenhat évvel ezelőtt ezerkilencszáztizenöt decemberében Szatmár város  polgársága , a már másfél éve duló háború katonáinak megsegitésével volt elfoglalva. A Szatmáron megjelenő "Szamos" cimű napilap  a következő  felhivást tette közzé: Szózat a meleg szobák lakóihoz ! Emberek , asszonyok és férfiak, fiatalok  és aggok , akik ültök  a meleg szobában, befütött kandallók mellett, szinházban , kávéházban ,hangversenyen szórakoztok és ujjongva  örvendeztek  a folyton folyvást  érkező győzelmi hireken , eltudjátok-e képzelni , mit jelent  az , amikor Höfer  altábornagy(hadtörténészeknek sokat mondó név) jelenti , hogy vitéz csapataink  három-négy szúronyrohamot  vertek vissza  a Doberdón, hogy hős katonáink, elkeseredett  harcok után  közelharcban , kézitusában  verik ki a cár katonáit állásaikból.

           Amkor méltán örvendeztek  a kivivott győzelmeken , jut-e eszetekbe, hogy a szuronyroham, hogy az elkeseredett harc, a közelharc, a kézitusa , a halál lelketlen aratását , golyók repülését ,vértől áztatott zubbonyokat ,sebesültek jajkiáltásait , haldokló  hörgését jelenti.

           Emberek , aki könnyű testi sérülésekért hosszú pöröket vivtok , gondoltok-e arra, hogy mi a kézitusa? Tudjátok -e,hogy mi az, amikor  egészséges emberek hirtelen szembesülnek a halállal? Nem szorul el a szivetek , amikor arra gondoltok , hogy mi történik testvéreitekkel , amig ti  a győzelmi hireken örvendeztek , amikor azt mondjátok , hogy kint nagyon hideg van , amikor fehér asztalnál  étkeztek , amikor pompásan mulattok?

           Most amikor  a harctéri  izgatott események közé  a közeledő  karácsony örömei vegyülnek --most --emberek, asszonyok és férfiak , aggok és fiatalok, most jusson eszetekbe,hogy Jézus Krisztus  nem csak az itthon maradottakért halt meg, most jusson eszetekbe, hogy érettetek  százezrek véreznek, százezrek kapnak  sebeket , százezrek mennek golyó elé, könyörtelen szurony elé.

          Jusson eszetekbe, hogy éppen Szatmár városának  falai között, kórágyakon feküsznek ama  hősök százai, akik érettetek, mindannyiunkért  súlyos sebeket kaptak , akiknek a vére vörösre festette a harctér fehér havát., akik a téli háború borzalmait  szenvedték át értünk , és akiknek vérző sebe , levágott keze , lába, tisztelet áldozatkészséget kiván azoktól , akiket a háború borzalmai megkiméltek.

          Lesz-e karácsonyuk a szatmári kórház ágyain fekvő hősöknek? A város polgársága azt válaszolta: LESZ!,--és volt.

          Közel száz év telt el azóta  de ha felteszem a kérdést ma békeidőben  : Lesz-e fehérabroszos , dióskalácsos boldog karácsonya minden magyarnak? A válasz sajnos, nem egyértelmű!