És így kezdődik a kis történetem. Ezt én olyan bevezetőnek, előszószerűnek szánnám. Persze ha ez lehet az. Vagy van még ilyen a mai könyvekben. :)

>íme:

" A TÖRTÉNETEK mindig az elején kezdődnek. Ez általában így szokott volt lenni. De ez az új trendi.. Hmm..., ez azért más. Más, mert valahol belecsap a lecsóba. Igen! Bele a közepébe. Tanúltuk! Igen, tanúltuk ezt irodalom órán. Van is ennek valami más elnevezése. Olyan latinos hozzászólás. In medias res.

Hogy ilyen apró dolgot tudjunk! Ha látunk egy történetet, akkor azt így is tudjuk értékelni. Ettől egy kicsit nagyobb, több lehet az ember. És ha esetleg van a társaságban olyan, aki ezt nem a Különc!, Okoska! jelzővel illeti, az azonal kiderül. ÉS... Hogy mondod? Látunk egy történetet? Ja! Kedves olvasóm! Igen. Mert ez a trendi. Nem olvasni történetet, mint azt tette az emberiség pár ezer éven át! De nem ám! Nézni! Na ez a nagy divat. Már vagy negyven éve, de az is lehet hogy ötven! Ki is tudja ezt pontosan? Hát az, aki olvas! Az pontosabban tudja. De csak az. És az, aki odafigyel őrá! Erre a személyre, mikor felhívta a nézői figyelmét az olvasásra. Persze csak egy helyi csatornán. Azt is akkor, mikor már mindenki elindult dolgozni. Illetve a munkából, iskolából, dolgát végezve éppen úton volt hazafelé. Jajjajj! Ne kenődjön el senki! Ismétlés is lesz. Valamikor hajnali három és négy közt. Az irodalomtanulás nem csak a nyers, száraz anyagnak az észbe vésése! Annál több is lehet. Ha elég asszociációs képességgel rendelkezik az ember, már a tananyag elején izgalmas lehet az. Sőt! Akkor a mindennapi társalgásait is meghatározhatja már az első órák után. És a lényeg! Hogy a mindennapokban is legyenek használva a szavak. És ha nincs képzelő ereje az illetőnek, az sem gond. Hangosan olvasson, és akkor HALLANI fogja azt, nem csak olvasni. Ezzel az apró változással már fogja tudni élvezni azt, amit a kezében tart. 

Kedves olvasóm! Forgasd majd e könyvet a teljes tanév során az oktatód, tanárod elvárása szerint, de KÉRLEK Téged, mikor bele fárdtál a sok strófába, meg jambusba, jusson eszedbe mi volt a könyv bevezetője! És ha tudod, gondolod tovább azt, amit írtam. Ha így tetszik: gondold végig mért rossz, mért céltalan és ódivatú, mért régies és kihalt. A válaszok mindig mások. Mert az emberek mások. 

JÓ TANULÁST!

-Na végre vége már ennek a bevezetőnek! -szólt túl hangosan Tag. Pedig egyedül volt ezen az úton, és éppen csak beleolvasott az irodalom könyvbe. Csak páran néztek rá abból a kevés emberből, akik kint voltak az utcán. Na de azok igen jól megnézték. 

-Ez magában beszél!- kapott el egy tekintetet Tag. -NO! Ez ilyen érdekesett talált olvasni egy tankönyvben?- látott egy középkorú férfi arcáról leríni. Egy csinos külsejű, divatos hölgyről ilyesmit vélt leolvasni: " Nem szégyenlős ez a tök szürke fazon. Persze első ránézésre az. Lehet, izgalmas is?!" A rávillanó tekintetből ezt vélte kiolvasni. Sőt! Még mintha meg is mozdult volna felé. De természetesen csak a sulyát helyezte át a másik lábára. Valójában a férfi tekinteteket magához vonzó hölgy ugyanolyan szürke volt belül, mint ő maga is. Csak hiúságból tette színesebbé. Sajnos ez a nő is csak felületes volt. Nem volt olyan mélyreható, mint abban a bevezetőben, előszóba a tankönyv írója.