Bicikli tolvaj praktikák II.

            Megmondom én a frankót.

Az emberek magasról tesznek rá, hogy mi folyik körülöttük, hacsak nem a testi épségük kerül veszélybe. Így fordul elő, hogy egy biciklit is gyerekjáték eltulajdonítani. Éppen sétálgattam az utcán egy tölcséres jégkrémmel a kezemben, amikor egy fura fickót láttam meg. A kerékpár tároló mellett állt egy erővágóval a lábának támasztva. Egy utolsót szívott a bagójából, majd a galambok közé pöckölte. Mások is látták a fickót, sokan mentek el mellette, de senki sem tett semmit. Nyílván tudták, hogy felesleges, mire kiérnének a zsaruk, ő már régen messze járna. Az embereknek meg nincs kedvük itt maradni, vallomást tenni, személyleírást adni meg ilyenek, inkább nem foglalkoznak vele és szépen tovább sétálnak, elvégre nem az ő bringájukról van szó, nem igaz? Hát akkor meg?

            Én viszont nem vagyok ilyen, én nem hagyom ellopni azt a biciklit. Oda csörtettem hozzá, már éppen kereste leggyengébb pontot a vastag láncon.

            - Ezt rosszul teszed, öreg! –szóltam rá fenyegető hangon.

            - Csak nyugalom, pajtás! –felelte nyugodt hangon, még csak rám sem nézett. – Ez itt az én bringám, oké? Hiába tekerem be a számkombinációt rajta, nem nyitja ki a zárat. Jól át vertek ezzel a szarral, amikor megvetették velem. Azt mondta a nő a boltban, hogy ez már a 21. század, miért nem haladok korral? Nem vagyok már tizenkét éves, hogy kulccsal zárjam le. Ezek után már muszáj voltam megvenni, pedig én marhára nem bízok az ilyenekben.  Tessék itt is van a bizonyíték, alig egy hónap és már tönkre is ment. 21. század, a francokat, a jó öreg kulcsokban nem lehet csalódni. Hallgass rám és sose vegyél ilyet, nem éri meg. A másik dolog pedig, hogy hiába mentem be az önkormányzathoz, hogy segítsenek rajtam, adjanak már valami szerszámot, vagy jöjjenek felügyelni, hogy mire készülök. Nehogy, ezt most ne vedd magadra, valami seggfej megzavarjon munka közben, vagy rám hívják a zsarukat. Szóval a nagyokosok tojtak rám jó magasról. Azt mondták, menjek haza és hozzak szerszámot magammal, mert náluk nincs semmi, ez itt egy önkormányzat, nem szerszám nagykereskedés, pedig a gondnoknak tuti lett volna, na mindegy. Még azt is hiába mondtam, hogy én város másik felén lakom, nem szórakozásból járok bringával, de ez sem hatotta meg őket!

            - Bocs, nem tudtam. –valószínűleg ezért is nem tesznek az emberek semmit. Nem tudják, mi lehet a háttérben, és nem akarnak olyan hülyét csinálni magukból, mint most én. Ahogy néztem a fickót elhajtani, egy vékonytalpú cipő csattogására és egy pohár kólában olvadó jégkockák csörgésére lettem figyelmes. Egy srác rohant oda mellém, majdnem kiköpte a tüdejét:

            - Elment az eszed, ember? Miért hagytad, hogy ez a tetűpatkány lenyúlja a biciklimet?