Bunyó a völgyben

            Simon alapjáraton rendes srác.

Ilyen különc féle, suliban is mindig ment a rivalizálás meg minden. Szinte mindenben ellenkezett a véleményünk. Pont ezért is bírom annyira, mert mindig van miről dumálni vele. De amikor Barbi volt a csajom, nem bírtam Simon képét. Már a végső köröket futottuk, amikor Simon egyre többet volt a közelünkben. Barbi meg láthatóan élvezte a társaságát. De nem úgy, mint Peti vagy Pista társágát. Akkoriban nem voltam odáig a gyerekért.

            Aztán vége lett Barbival. Akkor nyáron jött Pásztor születésnapja, rá következő napra meg Bettié. Betti, Pásztor volt csaja, bár ekkor még nem jártak. Nem túl okos a csaj, jó jegyeket is csak onnan szerzett, hogy kipuskázott mindent. De Barbi legjobb barátnője, és amúgy is szeretni való csajszi volt akkoriban, de azóta kifordult magából. Na, mindegy. Barbi nagyon haragudott rám, pedig nem volt rá semmi oka. Nem szerette volna, hogy én is elmenjek a bulijukra. Megfenyegetett, hogy rámászik majd Simonra, ha nem fogok jól viselkedni, érted. Hallottál már ilyet? Nem tudom hova gondolt, mit fogok majd csinálni.

            Eljött a buli napja. Barbi kikönyörgött Simonnak, hogy jöjjön ő is. Betti meg az a csaj, aki elhívja a fél családját. Mert ő a családjával szeret bulizni. Peti szerint a családdal bulizni természetellenes, és igaza is van a faszinak. Szerencsére két unoka testvérét hozta el csak. Joci egy nagydarab ártalmatlan gyerek. Akár jó fej is lehetne, de nem az. Állandóan beszól mindenki meg minden. Egy kis csipkelődés még nem árt, de egy idő után már bántja a csőrét mindenkinek. Akárhányszor megszólal, akkor valakit szapulni kezd. Ott volt a másik unoka tesó, Móni. Móni feje leginkább egy rókára hasonlított, nem csak egy róka fejre, hanem egy egész rókára. Petinek és neki volt egy laza kalandja, amire egyikünk se szívesen emlékszik vissza. Egy évvel ezelőtt, pont így PPB szülinapi bulin. Éjjel felmásztunk a kilátóba. Peti éppen a csajszinak mutatta a tájat, amiből persze semmi se látszódott:

            -De amúgy ez nappal sokkal szebb szokott lenni. –kicsit be volt már állva.

Rajtuk kívül még PPB volt jelen, Peti, Simon és Barbi. Elindultunk le a völgybe, ami tele van borospincékkel meg részeg állatokkal. Oda adtam Pásztornak az ajándékot. Egy szépen becsomagolt dobozba csúsztattam egy borítékot, abba pedig egy kis cetlit, amin ez állt: „Nem vettem semmit, de legalább becsomagoltam.” Simon állandóan Barbi körül legyeskedett, és ez nagyon bosszantott. Frissek voltak még a sebek. Ültünk a fák alatt és vedeltük a bort. Végig kussban voltam, érted, egy rossz szót nem szóltam senkinek. Csendben iszogattam meg minden. Erre mit láttam, fogták egymás kezét a pad alatt. Olyan pipa lettem, hogy nem igaz. Elmentem Pásztorral dumálni egyet. Aztán elmentünk az ő unokatestvére elé. Aki abból a faluból származik, ahol a jó csajok teremnek, bár ő a kivétel. Útközben visszafelé szétrúgtam mindem jelzőtáblát, villanypóznát és ereszcsatornát. Mire vissza értünk a völgybe már teljesen lehiggadtam. De azok ketten, csak egyre jobban kezdtek elmélyülni egymásban. Barbi csak lesett rám és olyan gonoszan vigyorgott a képembe, ahogy az csak lehetséges volt.

            -Mi a baj? –kérdezte aljas módon. Kapd be, az a baj! Ott hagytam őket megint. Leültem valami padra lehiggadnia, Betti jött oda vigasztalni.

            -Beszéltünk Barbival, de tojik az egészre. Tudom, hogy rossz, de ne zavarjon téged, oké? Most visszamegyek a többiekhez. –köszönöm szépen, ettől most már sokkal jobban érzem magam. Elindultam vissza hozzájuk, de már egymás ölében fetrengtek és simogatták egymást. Nem tudtam velük maradni. Simon is kapcsolhatott volna, hogy mit csinál a volt a csajommal az orrom előtt. Érted, marha pipa voltam. Ádám meg Pásztor jött oda hozzám.

            -Megverem, én megverem, ha nem hagyj abba. –mondtam.

            -Aööeeh, igen? –nyögött valamit Ádám vigyorogva, részegséget szimulálva, pedig megint nem ivott egy kibaszott kortyot sem.

            -Hát figyelj. –szólt Pásztor. –Egy férfinek meg kell védeni a becsületét, én ebbe nem szólok bele, de én is azt tenném a helyedben. –az a barom meg nemhogy lebeszélt volna, inkább uszított ellene. Elhívtam Simont egy sötét helyre. Marha ideges voltam, ő meg végtelenül higgadt, felidegesített az is. Zsebre tett kézzel bámulta az eget.

            -Szépek a csillagok. –azt mondta.

            -Szépek mi? –és azzal elkaptam a nyakát, onnantól kezdve pedig kezdődött is a bunyó. Alig emlékszem belőle pár dologra, csak azt tudom, hogy ez a dilinyós, jól védte magát. A srácok meg csak álltak egyhelyben és lesték az előadást. Pedig megmondtam Pásztornak, hogy állítsanak le, ha elfajulna a helyzet. Aztán valahogy végül csak abba maradt. Keresték Simon szemüvegét a sötétben, én meg oda mentem a csajokhoz. Elmeséltem neki a szitut. Betti annyit mondott, hogy tudta, hogy valami ilyesmi fog történni. Aztán igazából le sem tojták. Kezdett bűntudatom lenni, ezért visszamentem segíteni, megkeresni azt a szemüveget. Hosszas keresés után végül Jocó találta meg. Legalább valami haszna is volt annak, hogy ott volt. Elindultunk vissza a csajokhoz. De Simon kezdett kekeckedni velem. Nem értette, hogy mitől volt ez az egész, amitől csak még idegesebb lettem. Még mindig nem esett le neki. Nekiugrottam, mint egy vadállat. A srácok csak őt fogták le, engem nem. Ez meg így nem volt helyes dolog ezért leálltam. Simon ezután haza ment. Nem sokkal később észhez tért Barbi, a visítozásába belezengett az egész völgy. Haza zavart a francba. Peti meg Jocó elkísértek egy darabon. Aztán még aznap este elnézést kértem Simontól. Nem ő volt a hibás, és nem rajta kellett volna kitölteni a dühömet. Barbi megmondta, hogy ez lesz. Csak azért, hogy bosszantson, pedig semmi oka nem volt rá. Teljesen jól viselkedtem, ahogy kérte, de ő mégis szívózott velem. És még el is ismerte.

            Tudta, hogy egy dinamit vagyok, de ő mégis meggyújtotta azt a kanócot.