Sziasztok!

Örülök nekei, hogy megtaláltam ezt az oldalt. Már régóta keresek olyan oldalt, ahová szerzeményeimet letudom írni. Nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjük.

Ezt az írást 2011. márciusában írtam. Inentől kezdve írok. Ezért szeretném ekkortól megmutatni írásaimat. Ezek olyan gondolat képek, s ezeket ciklusokban írom. Az első ciklus neve: Zoé ciklus. Ezt a nevet arról a lányról kapta, ki akkor nagyon tetszett nekem. Az első mű benne pedig, akkor készült mikor gonodlataimat próbáltam összeszedni, s tenni valamit, hogy ettől a "szerelemtől" nyújtot kíntól megszabaduljak. Remélem tetszeni fog, s jönnek majd a többi művek is.

Vallomás

Gyönyörűséges este volt. A Hold lusta fényével a földbe csókolt, S a lassú szellő lomhán baktatott végig az arcomon. Derült volt az ég. A csillagok megannyi fénye megvilágította a félelmetes éjszaka sötétségét. A puha meleg földön fekve álmodoztam egyedül, Bárcsak itt lennél, és a sötétség megszelídülne a szépségetül. Együtt hanyatfekve néznénk a csillagokat.

 Mivel nem vagy itt, ezért egyedül nézzem azokat. Egyedül és magányosan. A huncut csillagok csak a te arcodat, és csak a te nevedet rajzolják ki az éjszakában. Táncolnak az égen, és én csak egyedül nézzem. De jó lenne, ha itt lennél, de a jelenlétedet érzem. „Miket beszélek én. Hiszen csak barátok vagyunk.” Vagy még se? Ahányszor egyedül vagyok, csak te jársz a fejemben. „Most mondjam el? De akkor lehet, hogy a barátságunk veszik oda.” Egy végtelen tengernek a végtelen partján állok, egyedül. Már megszoktam. A hullámok lustán jönnek felém, Mikor partra érnek hangosan kiabálják a neved. Itt is fúj egy lágy szellő, de ez mégis más, biztos szenved. Egy illatot visz magával, s a szívem elkezdet fájni, Hisz felismertem: ez a Te illatod. „Most mit csináljak? Nézzelek levegőnek?” Nem, nem nézhetlek levegőnek, Mert levegő nélkül nem tudok élni. Nem tudom tovább titkolni az irántad érzett érzéseimről.

2011.03.08

Pest