Az erdő mélyen a sínek mentén

            A Nyúl és a Farkas otthonukban boldogan mulatták az estét, iszogattak, nevetgéltek és nosztalgiáztak.

            -Hát arra emlékszel, amikor a Róka megvett a Vaddisznótól 12 hordó málnát kilóra? Azt mondta a medvének majd jó áron eladja, de csak egy hordóban volt málna, a többiben mind kő volt. Hahaha! –nevetett egyet a Nyúl.

            -Hogyne emlékeznék, soha nem hallottam még senkit olyan hosszasan és választékosan szidni egyetlen egy valakit. De én hallottam az Egértől valami hasonlót mézzel meg iszappal.

            -Igen volt olyan is… volt még pár rossz üzlete szegény ördögnek az biztos. De sunyi rafkós, vigyázni kel vele. A köves üzlet után felrobbant a Vaddisznó háza, persze mindenki tudja, hogy a Róka tette. A Vaddisznó és az egész családja ott álltak fedél nélkül, a Róka meg eladta neki a 11 hordó követ dupla annyiért. Abból egy kis házikót fel tudtak építeni maguknak.

            -Én arra emlékszem, amikor a Medve barlangja robbant fel. Hahaha! Pálinkát próbált főzni télre. Nem értett hozzá semmit aztán ez lett a vége… -a Farkas mondanivalóját és a vidám pillanatokat hangos, az ajtó túloldaláról érkező dörömbölés törte meg.

            -Nyúl uram! Jöjjön gyorsan, szörnyű tragédia történt! –kiabálta a Gyík. A Farkas nyitott ajtót majd így szólt:

            -Mi baj pajtás, mi történt?

            -A kis Őzike meghalt a mamája is súlyosan megsérült nem sokáig húzza már… Elütötte őket a vonat! –Nyúl és Farkas a hír hallatán megkomolyodott és a helyszínre siettek. Az erdőt, ahol élnek egy sínpár szeli ketté. Naponta 4 tehervonat megy végig rajta, egy közeli bányából szállítja el a kifejtett és a felesleges anyagokat, amit talán még el tudnak adni. Az évek során számtalan kis állat veszett oda, nincs olyan erdőlakó, akinek ne hunyt volna el legalább egy családtagja ilyen szörnyű módon. Közben a többiek a helyszínre értek, ahol a két félbe vágott tetem mellett a Sün várt rájuk.

            -Ezt nézzétek meg miféle szörnyűség! Mind a ketten meghaltak. –mondta, majd lesütötte a szemét.

            -Hogyan történt? –kérdezte a Farkas.

            -Éppen erre jártam, siettem át a síneken, mert láttam, hogy jön a vonat. Kis Őzike éppen  valami bogarat kergetett, a mamája pedig oda ugrott, hogy elrántsa őt a sínekről, de mind kettőjüket elgázolta… Még az én fürgeségemmel sem tudtam átérni rendesen, egy kicsit lecsippentett a farkamból.

            -Én itt voltam a közelben, hallottam egy sikítást és ide jöttem. Azt mondta a Gyík maradjak itt, ő elszalad segítségért. Most mit teszünk, Nyúl uram? Mi lesz most?

            -Igaza van a Sünnek, ez így nem mehet tovább! –mondta a Farkas a barátjának.

            -Túl sokunk életét követelte már a vasút. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy tegyünk valamit ellen!

            -De mit, Nyúl uram? Mit tehetnénk mi? –érdeklődött a Sün.

            -Felrobbantjuk az erdőn átvezető egész vonalat! –és ezzel a Nyúl, a Farkas, a Gyík és a Sün elindultak a Rókához. Az övé volt az egyetlen bolt az erdőben, nála mindent lehet kapni az égvilágon, ha valakitől, akkor tőle biztos szereznek dinamitot. Pillanatok alatt a Róka boltjához értek, ám az ajtó zárva volt. Kopogtatásra csak az Egér bújt elő, ő volt a segéd az üzletben.

            -Üdvözlet, Nyúl uram! Egy darabig nem leszünk nyitva, kicsit nagy a felfordulás odabent amint látja.

            -Mi a rossznyavalya történt itt is? –tette fel mérgesen a kérdést a Farkas.

            -A Kígyó és a bandája, azok a mocskos szemetek idejöttek és szétvertek mindent baseballütőkkel.

            -Nekünk dinamitra van szükségünk! –szólt határozottan a Nyúl.

            -A Rókának van robbanószere, de ő elment a Kígyóhoz, hogy a levegőbe repítse a házát. –az Egér társult a csapathoz miután értesült a szomorú hírről. Együtt indultak el hát a Kígyóhoz. Útközben találkoztak a Rókával, aki hátrafelé menet sétált és a gyújtózsinórt tekerte le.

            -Ó, szevasztok srácok! Várjatok egy percet, ne menjetek arra, egy pillanat és a poklot szabadítom rá a Kígyóra.

            -Mi dinamitot… -a Nyúl nem tudta folytatni a mondanivalóját.

            -Egy pillanat, most nem érek rá… pont jókor jöttetek, fogalmam sem volt, hogy mivel fogom meggyújtani…

            -De fontos lenne…

            -Van tüzed Farkas koma? –a Farkas máris elővette a gyufáját, és a Róka meggyújtotta a zsineget. –Na most fogjátok be a fületeket!

            -Helyes dolog felrobbantani a kígyót? –kérdezte megdöbbenve a Sün.

            -Szétverte a Róka boltját megérdemli! –szólt az Egér.

            -Hazug csaló! –folytatta a Farkas. A Nyúl komolyan elgondolkodott egy pillanatra majd így szólt:

            -A Kígyó egy köcsög, amúgy is utálja őt mindenki! –a ház egy hatalmas csattanással apró darabokra repült szét, még a föld is beleremeget. –Te jó ég! Mennyi robbanóanyagot használtál Róka?

            -Az összest!

            -De hát mi pont azért jöttünk hozzád, hogy dinamitot vegyünk tőled.

            -Na cofortű!

            -Mi a pokol folyik itt? –a fák közül a Bagoly repült ki értetlenül állva a dolgokhoz. A többiek hamarosan felvilágosították őket az Őzikével és a mamájával történt szörnyű balesetről, valamit a tervükről, hogy miként próbálnak megszabadulni a gyilkos vonattól.

            -Ó szegény kis Őzike, nagyon aranyos kölyök volt mindig hozzám jött szex újságokat venni, most biztos megcsappan a bevétel… Viszont, van egy ötletem. Kisiklatjuk a vonatot. Felszedjük a sínpár egyikét, vagy akár mind a kettőt. Ha jön a vonat, akkor ki fog siklani. Mi a felszedett síneket elvisszük a bányába, hogy úgy állítsuk be a dolgot, mintha ők siklatták volna ki maguknak.

            -Minek siklatnák ki a saját vonatukat? –kérdezte a Bagoly.

            -Biztosítási csalás miatt! Ha kiderül, márpedig kiderül, akkor bezárják a bányát. Soha többé nem fog keresztül menni az erdőnkön a vonat.

            -Ez egy szép ötlet, de nem vagyunk elég erősek, hogy a nehéz síneket elcipeljük olyan messzire.

            -Mi nem! –szólt közbe a Farkas.- De egy kis segítséggel, és ha mind összefogunk, akkor sikerülni fog. –Az állatok mind éljenezni kezdtek, de hamar abba is hagyták:

            -Mire gondolsz? –kérdezte a Nyúl.

            -Szóljunk a Medvének!

            -Éppen arra repkedtem, alig egy hete, és láttam, hogy bevonult a barlangjába, megkezdte a téli álmát. Tudjátok milyen morcos, ha idő előtt ébresztik fel. –mondta a Bagoly.

            -Attól tartok nincs más választásunk, induljunk a barlanghoz. –adta ki a parancsot a Nyúl, majd elindult a Farkas, a Gyík, a Sün, az Egér, a Róka, és a Bagoly társaságában a Medvéhez. Pillanatok alatt oda értek, de a többiek inkább meghúzódtak a háttérben. Sorsot húztak, hogy ki menjen be. Mivel a Rókára esett a választás, a Nyúl jobbnak látta, ha maga is vele tart.

            -Hahó, Medve! Alszol?

            -HÉ! Medve, térj észhez és told ki a hájas szőrős seggedet a fényre, különben kicakkozom a képedet! –szólt a Róka.

            -Hahaha! Mindig is megnevetettél Róka. Jó, hogy felébresztettél, remélem nem aludtam sokat. Tavasz van már?

            -A francokat van, még az első hó sem esett le.

            -Te szájba lökött hülyegyerek, hát minek keltettél fel akkor?

            -Őőő… -vette át a szót a Nyúl.- Az igazság az Medve, hogy szükségünk lenne a segítségedre. Fel akarjuk szedni a síneket, hogy soha többé ne jöhessen keresztül a vonat az erdőnkön. Tudod, hogy a te nagybátyádat is a vonat ütötte el. Nem állnál bosszút érte?

            -Hmmm…

            -Szükségünk van egy erős kézre, és te vagy köztünk a legerősebb!

            -Hmm… Ez így már jobban tetszik.

            -Felszedjük a síneket és elvisszük a bányába.

            -Hmmm…

            -Munka után édes a pihenés, ezt tegyük hozzá!

            -Rendben van, de csak egy feltétellel, a saját oroszgyártású szerszámait használom!

            -Azt már nem! Az én boltomban vannak jó minőségű szerszámok!

            -Ne vitatkozz róka! Rendben van Medve, hozd a szerszámaidat. –miután sikerült megegyezni mindenkivel a csapat elindult a sínekhez. A Bagoly a magasban körözött és a környéket figyelte nem jön-e a vonat. A Róka folyamatosan arról panaszkodott a Medvének, hogy elfelejtette a kötelet elhozni. De ugyanakkor örült is neki, mert így el kellett mennie a boltjába a saját köteléért. Gondolta megvicceli a Medvét és elviszi a lángvágóját, hogy azt is a sajátjára cserélje ki. Mire a róka végre visszaért, addigra már az erdőn átvezető szakasz anyacsavarjait kiszedték, a síneket ellehet mozdítani.

            -Aha! Nem is olyan nehéz, mint gondoltam! –mondta a medve.- De ha mondjuk kettő vagy három darabra vágjuk, talán könnyebb elszállítani őket… Talán nem, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha kipróbáljuk.

            -Ó itt hagytad nálam a lángvágót! Tessék ott van.

            -Csinos darab mi? Örülnél te is egy ilyennek, ugye? Haha.

            -Ahogy mondod Medve, bárcsak az enyém is ilyen faszarintós lenne. –munka folytatódik pillanatok alatt sikerül három darabra vágni a vasat.

            -Úúúh! Ez az ukrán lángvágó, ez a legjobb! –a mit sem sejtő Medve szavaitól fülig ér a Róka szája. Miután sikerült mindet feldarabolni, jól összekötözték a darabokat és meg is jelent a Bagoly.

            -Jön a vonat srácok! Húzódjatok fedezékbe! –futott mindenki amerre csak látott. A vonat kerekei alól elfogyott a sín, lefutott a töltésről és lassan baloldalára kezdett dőlni, hosszasan túrta fel maga előtt a földet és döntötte ki a fákat, míg végre sikerült megállnia. Az erdő állatai örömtáncot jártak éljeneztek. Elhullott szeretteikért végre méltó bosszút álltak. Az egymásra pakolt összekötözött síndarabokat tolták, húzták, görgették, mindent csináltak vele. Együttes erővel, vért izzadva, a legeslegutolsó tartalékenergiájukat is felhasználva, de végre célba értek. A Róka a tüdejét is kilihegve megszólalt.

            -Kár, hogy csak most jutott eszembe srácok. De egyszerűbb lett volna kiásni a sínek alól a földet. Aztán a rossz talajviszonyokra hivatkozva, felhúztak volna egy másik vonalat valahol máshol. –a történet vége majdnem úgy fejeződött be, ahogy a Róka mondta. A bányászok eltusolták az ügyet, attól féltek, hogy rájuk kennék, hogy biztosítási csalás áll a dolog mögött. Mert hát ki lenne az, aki az erdő közepén szedi fel a síneket, és lerakja azt egy bányában, ahelyett, hogy a MÉH telepre vinné. Abból a pénzből, amit büntetésre fizettek volna építettek egy másik vonalat, ami elkerülte az erdőt. Az állatok pedig boldogan éltek tovább, amíg meg nem haltak.