Tamás egy reggel arra ébredt, hogy rájött valamire, amit még eddig nem tudott.

Miután felkelt, egyre csak tanakodott magában: hogyan is fogalmazhatná meg felismeréseit? Valahogy úgy szerette volna, hogy egyszerű legyen, tömör, mégis lényegre törő. Hogy mindenki megértse. Ó, de hiszen épp ez a lényege annak, amit mondani akar. Nem fogja mindenki megérteni, akárhogy próbálkozik. Páran, talán, de lehet, hogy senki sem.

Mialatt ezen tanakodott, lassan megfogalmazódott benne pár mondat. Ezeket gyorsan leírta, nehogy elfelejtse. De tanácstalansága nőttön-nőtt. Mit tegyen most ezzel a rövidke szöveggel? Hangoztassa néhány ismerősnek? Vagy terjessze a világhálón? Esetleg rejtse el, és többé ne is gondoljon rá?

Minél tovább töprengett, annál fontosabbnak tűnt a leírt szöveg. Tamás számára az élet értelmét tükrözték a szavak.

De vajon jó, ha közzéteszi ezeket?

Sehogyan sem tudott dönteni, ezért felkereste az egyik közeli barátját, hogy kikérje a véleményét.

- Szerintem nem kell ezzel semmit csinálnod – tanácsolta a fiú. – Jó gondolatok, de a kutya sem fogja őket megérteni, ha közzé teszed.

- És ha mégis lesz valaki?

- Erre rájöttél. Ezt te tudod. Ajánlom, építsd bele az életedbe, mutass példát az embereknek vele, aztán ha már megismertek téged, akkor oszd meg velük a gondolataidat.

Tamás úgy döntött, megfogadja barátja tanácsát. Igaza van. Nem érett ő még arra, hogy embereknek hirdesse az ő felfedezéseit.

Folytatta hát az életét úgy, ahogy eddig. Igyekezett mindenkivel, akivel csak találkozott, jó viszonyt kialakítani, hiszen már tudta, bárki is az illető, ugyanolyan ember, mint mások. Néha falakba ütközött, nem mindenki viszonozta szeretettel az ő kedvességét, de Tamás ezt elfogadta, és könnyedén továbblépett.

Lassan az élet értelméről megfogalmazódott gondolatai is a feledés homályába merültek. Már nem tűntek fontosnak. Persze, azért ott motoszkált minden nap a fejében, hogy ha majd megérik rá, megosztja őket.

Egy nap aztán, ahogy a munkahelyére tartott, egy száguldó autó elütötte. Tizenöt métert repült az úttesten, aztán még ráadásul egy újabb jármű gázolt keresztül rajta.

Azonnal szörnyethalt.

Azok, akik jó viszonyban voltak vele, még rövid ideig gyászolták, de néhány hónap múlva már szinte teljesen elfeledték, ki volt Tamás.

Az a néhány gondolat pedig, amit Tamás egykor oly lázasan megfogalmazott, sohasem került a nyilvánosság elé.