Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Amikor még suliba jártam és tél volt

Csúszós gondolatmenet

Reggel elaludtam ezért rohanni kellet az iskolába. Aznap esett le az első hó, szóval csúszósak voltak az utak. Amikor le akartam lépni az útra megcsúszott a jobb lábam… Egy gondolat futott végig a fejemben. Szépen hanyatt vágódtam, a táskámban csak füzetek voltak, semmi más, ezért a fejemet jól bevertem a betonba. Olyan érzés volt, mintha egy bolygó esett volna a fejemre. Fogalmam sem volt, hogy hideget vagy meleget érzek, de az biztos, hogy valami sötét dolog folyt a fejemből. A járókelők, akik arra mentek munkába, vagy sétáltatták a kutyájukat, mind körém gyűltek. Nincs is annál kínosabb érzés, mint amikor ilyen borzalmas dolog történik veled, az emberek meg oda gyűlnek és lesnek. Csak az eget és egy fiatal férfit tudtam bámulni, aki telefonált fölöttem. Hármat láttam belőle és hullámzott a tízemeletes teteje. Hányinger kerülgetett. Kezdett elfehéredni a környezetem, de a mentőautó megérkezett. Talán elveszettem az eszméletem, úgy érzetem repült testem. Mikor kinyitom a szemem már a mentőben feküdtem. A korházban összevarrták a fejem. Nem tudtam mekkora a seb, attól féltem,hogy nem fog ott nőni haj. Milyen bénán fogok kinézni. Észnél voltam már valamennyire, azt kérdezte az orvos, hogy kit értesítsen. Arra gondoltam, hogy anyám mit fog szólni, betelefonál majd a suliba. Az osztályfőnök elmondja a többieknek. Akik sóhajtanak egy nagyot, majd el is felejtik, lesznek, akik röhögnek és lesznek, akiket majd hidegen hagy a dolog. Mégis milyen kínos lesz majd újra bemenni. „Jaj jól vagy, mi történt?” Azon gondolkoztam, vajon ki fog majd meglátogatni, ha bent kell maradnom. Ki lesz a szobatársam. Tudok majd aludni? …aztán a fenekemre huppanás megszakította a gondolatmenetet. Nem lett semmi bajom, így gyorsan felpattantam, egy cifra káromkodás után téglavörösen elpirulva tovább mentem.

Címkék: kovács andrás